Kisgyerek

Ne légy ideges, csak kapcsolódni szeretne

Ha képessé válunk a figyelemfelkeltő viselkedés (hiszti, nyafogás) mögé látni, és átérezni a gyermek motivációját, könnyebben kezelhetjük majd az idegtépő helyzeteket, és ez hosszú távon a gyermek lelki fejlődésére is pozitív hatással lesz.
2020. Október 06.
Helló, itt vagyok! Szeress, törődj velem! (Fotó: Getty Images)

Előfordul, hogy hiszti, nyafogás lehetetleníti el a fontos telefonos ügyintézést, az esti romantikus beszélgetést a pároddal, a játszis eszmecserét egy másik anyukával, netán a főzést. Abban a pillanatban érthetetlennek és indokolatlannak tűnik a kicsi viselkedése, és talán dühítő is. “Nem igaz, hogy nem bírja ki, ha pár percig nem rá figyelek!” – éled a gondolat. Azt érezheted, hogy semmire sem jutsz és szinte levegőt sem vehetsz. Persze emiatt kicsúszhat egy-egy ingerültebb mondat, vagy jobb esetben lerázó frázis.

“Helló, itt vagyok! Szeress, törődj velem!”

A fura viselkedés sokszor jól láthatóan egy figyelemfelkeltő akció. Fontos leszögezni: a fejlődés teljesen normális állomásáról beszélünk. A gyermek kapcsolódási kísérlete tulajdonképpen egy jelzés, hogy szeretetre, odafigyelésre van ott és akkor szüksége. Minden gyermek más módon próbálja felhívni magára a figyelmet, ezek a figyelemkereső viselkedés leggyakoribb típusai:

  • “dicséretvadászat”                                                                                      
  • hiszti
  • dühroham
  • sikoltozás
  • nyafogás

Nagyon fontos, hogy ne magára a viselkedésre összpontosíts ilyenkor, hanem annak kiváltójára, miértjére, és az arra adott válaszra – a hogyanra. Bármilyen módon próbál kapcsolatot teremteni a gyermek, a legjobb, ha nem veszíted el az önuralmad, hanem arra koncentrálsz, mit szeretne kifejezni. Így sokkal hatékonyabban tudod kezelni az igényeit és az érzéseit. Ez a fajta szülői válasz pedig nemcsak az adott helyzetre, de idővel a későbbi viselkedésre is pozitív hatással lesz. Hisz a gyermek úgy nő fel, azzal az érzéssel, hogy megértik.

Milyen stratégiák segíthetnek?

  • Fontos a pozitív testbeszéd – a felé fordulás, szemkontaktus, gyengédség.
  • Ne azt vedd alapul, amit hagyományosan “rossz” viselkedésnek neveznének. Ebből kiindulva ne reagálj negatívan – például kiabálással, szidással, stb.. Helyette igazold vissza gyermeked érzéseit (pl. “Mérges vagy. Talán, arra vágysz, hogy együtt játszunk?”), hallgasd meg az igényeit! 
  • Ha van rá lehetőség (ügyintézésnél nyilván nehezen megoldható), hagyd abba, amit épp csinálsz, és ha egy rövid pillanatra is, de fordulj felé.
  • Próbáld a dolgokat a gyermeked szemszögéből nézni, átgondolni. Próbáld kitalálni, mi motiválja. (Ma még nem játszottatok? Keveset aludt, ezért bújósabb? Bántották az oviban? Nem talál játszópartnert a játszin?) 
  • Ha több gyermeked van, segíthet, hogy különlegesnek, megbecsültnek érezzék magukat, ha mindegyik gyermekeddel külön is töltesz időt, akár csak napi 10 percet.
  • Amikor a gyermekre figyelsz, valóban csak rá figyelj. Tedd le a telefont, a fakanalat, és fordulj felé.
  • Legyél következetes a viselkedésre adott válaszodban, és annak a kezelésében. Adj neki kisebb feladatokat, hogy fontosnak érezhesse magát, és tudja, hogy valaminek ő is a részese.
  • Jutalmazd meg a jó magatartást (nem feltétlenül ajándékkal, vagy más anyagi jutalommal).

(A cikk forrása: seriouslykids.com.au)