Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Nagypapa lett a humorista

Szerző: Fodor-Kassai Mónika

2012. április 12.

Forrás: babaszoba.hu

Megszületett Nádas György unokája, Olivér. Fiával, Nádas Zoltán zenésszel és Szántó Szandra színésznővel még a szülés előtt beszélgettünk.

A művész házaspárral már az interjú időpontját sem volt egyszerű egyeztetni. De nem a bokros teendőik miatt, hanem beszédképtelenséget okozó nevetőgörcs folytán...

"Ne haragudj! - hív vissza Szandra tíz perc múlva, és magyarázkodik egy sort: - A férjem úgy megnevettetett, hogy levegőt sem kaptam, muszáj volt letennem a telefont!" Az interjú is vidámra sikeredik, a fiatalok egymás szavába vágva mesélnek a közös élményeikről, szenvedéllyel, humorral, öniróniával.
Bár Szandra péntek 13-án született, és az első randijuk Zolival ugyancsak 13-ára esett, nekik szerencsét hozott a baljós szám. Két nap múlva összeköltöztek, tíz nap elteltével megtörtént a leánykérés, és öt hónap múlva összeházasodtak. Ekkor már úton volt a baba, akit a megismerkedésük első évfordulóján a kezükben tarthatnak. A leendő szülők szinte lubickolnak a boldogságban.

- Hogyan ismerkedtetek meg egymással?
Zoltán: - Látásból ismertem Szandrát, a színházból. Édesapámnak szóltam, hogy ez a lány érdekel, kérdezze meg tőle, hajlandó-e eljönni velem egy találkozóra.
Szandra: - Zoli apukájával, Nádas Györggyel kollégák vagyunk a Mikroszkóp Színpadon, és már régóta nagyon kedveljük egymást. Egy közös előadás alatt, színpadra lépés előtt két másodperccel kérdezte meg, találkoznék-e a fiával. Gondolkodni sem volt időm, igent mondtam.

- Villámgyorsan követték egymást az események...
Szandra: - Mindketten olyan szakaszában voltunk az életünknek, hogy már nem vágytunk több bulira, elhajlásra. Pont a legjobbkor csöppentünk egymás életébe. Az első randi első fél órája alatt minden eldőlt. Zoltán: - Nem vagyok spirituális alkat, de ha az ember érzi, hogy a másik teljesen nyitott, akkor az információ kimondatlan szavakkal áramlik.
Szandra: - Az első találkozás után egy hónappal meglátogattam Zolit Rodoszon, akkor határoztuk el, hogy összeházasodunk. A baba pedig jöjjön, ha jönni akar.

- Miért éppen Rodoszra szerveztétek az esküvőt?
Szandra: - Zoli már hat éve visszajár oda dolgozni a nyári szezonban, két együttest is menedzsel, az egyikben zongorázik és énekel, műsort vezet. A magam részéről nagy esküvőre nem vágytam, ami valószínűleg abból ered, hogy színpadon vagyok minden este. Rodoszon a lehető legromantikusabb környezetben tarthattuk meg a szertartást, mégis intim hangulatban. Bár az adminisztráció leküzdhetetlennek tűnő akadályokat gördített elénk, az esküvő előtt másfél héttel mégiscsak sikerült megszereznünk az utolsó pecsétet is.

- Megérte a sok futkosás?
Szandra: - Annyira szép volt, hogy az már giccses! A családjaink már korábban megérkeztek, olyan volt, mintha egy hétig tartott volna az ünneplés. A hatodik napon mintegy megkoronáztuk az egészet a szertartással. Ez volt a jutalmunk a szervezési nehézségekért.

- Hamar bekopogtatott a gólya.
Zoltán: - Nem véletlenül jött össze a gyerek, mint ahogy azt sokan gondolják. Mi akartuk. Szandra: - Szinte nincs olyan ember, akinek az ismeretségi körében valahol ne jönne nehezen a gyerek. Őrült hálás vagyok azért, hogy nálam ilyen hamar jelentkezett a baba.

- Minden olyan gyorsan történt - nem akartatok még hagyni egy kis időt csak magatoknak?
Zoltán: - Nem! Három hónapig egy kis apartmanban voltunk napi 21 órát összezárva - a megismerkedés legnagyobb mélységét éltük meg. Nagyon sokat beszélgetünk, tulajdonképpen végigbeszéltük az elmúlt évet.
Szandra: - Mélyvíz, csak úszóknak, rögtön!
Zoltán: - Rájöttünk, ez így működni fog, és semmi sem teheti tönkre.
Szandra: - Nem saját gondolat, de a baba jön hozzánk! Nyilván megváltoznak a prioritások, de neki kell kettőnk közegébe beilleszkednie.
Zoltán: - Majd hárman fogunk bohóckodni! Elég vidám család vagyunk!

- Mi fogott meg Zoliban?
Szandra: - Az, hogy még nálam is jobb humora van. Nagyon jókat tudok vele nevetni. Meg rajta.
Zoltán: - Búgócsiga mellett nehéz szomorúnak lenni! Amikor elkísértem Szandit egy vérvételre, még a kémcső vérrel is bohóckodott - olyan, mint egy gyerek, hassal.

- Hogyan derült ki, hogy kisbabát vársz?
Szandra: - Vettünk egy tesztet, ami félig pozitív lett - nem tudtuk ugyanis, hogyan kell használni. Az első csík után elkeseredtünk, aztán utólag elolvastuk a használati utasítást. Újból megnéztük, és csak megláttunk ott egy másik, határozatlanabb csíkot! Rögtön felhívtuk a szüleimet skype-on.

- És a leendő nagypapa, Nádas György hogy reagált?
Zoltán: - Nagyon örült!
Szandra: - Szinte jobban várja, mint mi! Neki csak akkor mertük elmondani, amikor teljesen biztos volt, hogy minden rendben van, mivel tudtuk, hogy nem fogja bírni magában tartani a jó hírt.
Zoltán: - Elküldtem neki az első ultrahangos képet, és vártuk a reakciót!
Szandra: - Mire felhívott minket, hogy gratuláljon, már összeszedte magát, de nagyon meg volt hatva. Mire pedig hazautaztam, már mindenki tudta!

- Milyen nagypapa lesz Nádas György?

Szandra: - Olyan elkényeztetős. Minden szempontból nagyon érdeklődik a baba iránt.
Zoltán: - Igen, de azt is megmondta, hogy az a jó az unokában, hogy a szülők este hazaviszik!
Szandra: - Nagyon várja!
Zoltán: - Jót fog neki tenni, ha az unokája rendszerességet visz az életébe.

- Milyen apa lesz Zoli?
Zoltán: - Jó!

Szandra: - Látszik egy emberen, az élet különféle szituációiban, hogy mennyire lesz gondoskodó szülőként.
Zoltán: - Ahogy krumplit hámozok, abból látszik!
Szandra: - Kettőnk közül én leszek az aggódósabb. Mindenen túlidegesítem magam.
Zoltán: - Én racionálisabb vagyok, lazább leszek. Ja és pelenkázni is fogok, ahogyan anno a húgomat és öcsémet is pelenkáztam!

- Zoli, bent leszel a szülésnél?
Zoltán: - Igen!
Szandra: - Nem kellett rábeszélni, aminek nagyon örülök, hiszen nincs annál nagyobb támogatás, mint a férj jelenléte.
Zoltán: - Igaz, hogy még azt sem bírom nézni, ha megszúrnak valakit tűvel, de igyekszem tartani magam! Egyre többet fantáziálok arról a pillanatról, amikor a kezembe foghatom. Naná, hogy ott akarok lenni!

- Felkészültél a szülésre?
Szandra: - Igen, fel. Agyban. Nyitott vagyok bármire. Sokat segített, hogy az orvosom, dr. Szakonyi Tibor mindent részletesen elmagyarázott. Dávidék (Szandra testvére, spotriporter) már kétszer szültek nála, ezért már úgy megyek a Róbert Károly Klinikára, mintha hazajárnék. Természetes szülésre készülök, az érzéstelenítés csak végszükség esetén jöhet szóba.

- Lesz segítséged a szülést követően?
Szandra: - Anyukámékra biztosan számíthatok. Nálunk csodacsalád van! Négyen vagyunk testvérek, és burokban nőttünk fel! A szüleim olyan gyerekkort biztosítottak nekünk, amilyet én is szeretnék a gyerekemnek.

- Nem aggódsz a karriered miatt?
Szandra: - Nem tervezek előre, fölösleges is bármit eltervezni. Most otthagytam a színházat kis időre, egyelőre nem aggódom ezen.

- Szandráék négyen vannak testvérek, Zoliék hárman. Gondolom, nem álltok meg egy babánál!
Szandra: - Nem, de az nem most lesz!
Zoltán: - Most szünet következik.

- Van valamilyen vicces vagy megható történeted a babavárás kapcsán?
Szandra: - Az utóbbi. December 16-án történt, amikor utoljára játszottam színpadon egy négyszemélyes darabban, amit Gyuri rendezett, és egyben ő volt az egyik szereplője is. Már a meghajlásnál tartottunk, amikor Gyuri bejelentette a közönségnek, hogy ez volt egy időre az utolsó előadásom, mert kisbabám lesz. A nézőtéren felbukkant apukám egy nagy csokor virággal, és ott volt Zoli is. Átadták a csokrokat, én pedig könnyekig meghatódva elmondtam a nézőknek, hogy itt van a kisbabám mindkét nagypapája és az édesapja is. A szeretet áradt felém a nézőtérről, csodálatos élmény volt!

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék