Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Mitől lesz magabiztos a gyerek? Vekerdy válaszol

Szerző: Babaszoba.hu

2017. március 9. | Frissítve: 2019. március 14.

Forrás: babaszoba.hu

Mi a jobb, ha következetes szigorral neveljük a gyereket, vagy ha engedékenyek vagyunk? Vekerdy Tamás szerint 5 dolog biztosítja a személyiség rugalmasságát.

Mitől lesz magabiztos a gyerek? Vekerdy válaszol

"Az ön rovatában olvasottak - és sok itthoni vitánk - fogalmaztatja meg velem a kérdést: Történt-e tudományos vizsgálódás, kutatás az utóbbi években is, hogy tulajdonképpen mire van szüksége a legkorábbi hetekben-hónapokban (években) a kisgyereknek? - veti fel a kérdést egy olvasó.
Következetes szigorra vagy babusgató engedékenységre, mitől lesz egészségesebb, többet bíró, többet kibíró felnőtt? Nagyobb korukban már feltűnő, hogy milyen nagy a különbség teherbírásban az egyes gyerekek között... Mi áll egyes, -szerencsés« gyerekek nyugodt magabiztosságának hátterében? Nem veszik föl, de legalábbis elég jól kibírják még a sértéseket, esetleges csúfolásokat is (amitől persze a csúfolóknak elmegy a kedvük a folytatástól, és újabb áldozatot keresnek).
Mások meg, például új helyre kerülve, szinte belerokkannak, hogyha rájuk szállnak az addigra már összeszokott gyerekek..."

Mitől lesz magabiztos a gyerek? Vekerdy Tamás válasza:

Az utóbbi években úgynevezett reziliencia-kutatások folytak (tudomásom szerint elsősorban Angliában). Resilió, resilere - latin ige, és azt jelenti, hogy vissza-ugrik, visszapattan (esetleg: összehúzódik, zsugorodik).
Valami, például egy rugalmas anyag, megfeszítés után visszaugrik az eredeti formájába, ellenálló ereje van. A reziliencia éppen ezt az ellenálló képességet jelenti; az eredeti "forma" megtartására való képességet, a stabilitást. A kutatásokban a személyiség stabilitását,tűrőképességét, teherbíró erejét.
M. Rutter és E. Werner öt pontban összegzik kutatásaik eredményét a korai gyermekkori hatások cambridge-i kiadású kézikönyvében.(Cambridge University press, 2000.)
A kisgyereknek tehát ahhoz, hogy felnőttkorában majd rugalmas, ellenálló személyiség legyen, a következőkre van elsősorban szüksége:
1. Egy személyhez fűződő, megbízható, stabil kapcsolatra.
Ez a személy legtöbb esetben az anya, de nem szükségszerű, hogy ő legyen az. Ami fontos, ami nélkülözhetetlen, hogy kezdetben ez egyetlen személy, és nem változik. Később természetesen társulhatnak mások is, de az egyetlen személy fontosságára az élet kezdetén a neurológiai kutatások is egyértelműen rámutatnak. Azután fokozatosan jelentőséget nyerhet előbb egy második személy - általában az apa -, majd később harmadik-negyedik "becsatlakozók" is megjelenhetnek (nagyszülők vagy más közeli rokon, barát), de nem a kezdet kezdetén.
2. A felnövekvő gyereknek magabiztos környezetet kell megtapasztalnia.
Ez elsősorban azt jelenti, hogy semmiféle döntést nem neki kell meghoznia, ettől környezete megszabadítja, helyette döntenek, magabiztosan. Ez biztonságot ad a gyereknek és lehetővé teszi, hogy bízzon környezetében. Ez az ősbizalom mélyről fakadó érzés (ahogy erre a magyar Szondi Lipót is rámutatott), melynek lehetőség szerint nem szabadna sérülnie.
"Átadhatom magam a világnak, az engem érő benyomásoknak" - tegyük hozzá: boldog és kíváncsi érzékelésben - "nem érhet baj; mindig és minden körülmények között rábízhatom magam engem elfogadó és nekem jót akaró környezetemre".
3. A kisgyerek közvetlen utánzással tanul a környezetében levő "példák" megtapasztalásából. Legyen ez a példa nyelvi, mozgásos, érzelmi, célra irányítottan cselekvéses, vagy bármi egyéb.
Török Sándor egyszer nagyszerű kis glosszát írt arról, hogy a felnőttek mi mindent tiltanak meg a gyereknek, amit ők maguk előtte, "példát mutatva" művelnek. Legyen szó dohányzásról, alkoholról, televíziózásról vagy bármi egyébről - esetleg éppen: a "csúnya" beszédről.
Nem veszik tudomásul, hogy a gyerek kiszolgáltatott utánzó, nem tud nem utánozni, és a megélt példával szembeszegülő szóbeli utasítás hatástalan marad. (A. Bandura kutatások sorát szentelte annak a kérdésnek, hogy vajon a gyerek, a kisgyerek tanulása "értelmi" tevékenység-e, vagy egyáltalán nem, hanem az ellenállhatatlan utánzás vágya hajtja. A mindennapokban is tapasztalhatjuk, hogy a kisgyerek nem értelmi erőfeszítéssel - és szorgalommal - tanulja meg két-három év alatt az anyanyelvét - egy egész nyelvi struktúrát elsajátítva a hangzó formálástól a tárgyas ragozásig, anélkül, hogy tudna róla -, hanem önkéntelen, nem szándékos utánzással.)
Az iskolának tudnia kellene róla, hogy tízéves koráig a gyerek igazán könnyen és gond nélkül a cselekvés utánzásából tanul, és nem pedig a fáradságos értelmi erőfeszítésből. Éppenséggel a matematikai műveletekben is a szokásrend kialakítása a döntő, és nem a "megértés". A kívülről megkapott biztos, jól utánozható szokásrend önbizalmat ad a gyereknek mindabban, amit így elsajátított.
(Christof Wiechert, aki a Waldorf-tanároknak szóló Körlevélben ismerteti e kutatásokat, emlékeztet arra, hogy a steineri pedagógiai rendszerben is a tizenkettedik életév körül kezdődik a tanulással kapcsolatos kognitív munka, az ítélőerő megerősödésével; ekkortól kezdve már nem a szokások vezetik és határozzák meg a sikeres tanulmányi tevékenységet...)
4. A gyerekeknek jól tagolt, minőségi időélményekre - az idő érzékelhető, tapasztalati átélésére - van szükségük. A reggel és az este hangulatai és szertartásai fontosak. Ősz és tavasz, nyár és tél különbözőségének átélése, a különböző kultúrák ünnepei - mind arra készítik fel a gyereket, hogy a későbbiekben magából kiindulva tudja idejét tagolni, életét alakítani.
5. A gyerekek iskolai élményét illetően a pozitív tapasztalatoknak kell(ene) dominálniuk. Az iskolai sérülések egész életen át tartó hatásai egyértelműek. Az alapkérdés: elfogadja, elismeri-e a tanár a gyereket, a maga egyediségében. Az elfogadás hiánya: traumatizáló.
És végül: a traumák feldolgozásának lehetőségét, a gyógyító erőt a művészetek adják meg ebben a viszonylatban.
Tehát: egyetlen stabil személy az élet kezdetén, biztonságot adó környezet, megfelelő, utánozható példák, lehetőség a tagolt idő minőségi átélésére, elfogadás az iskolában - ezek alapozzák és adják meg a személyiség rugalmasságát, ellenálló képességét, ezektől lesz egészségesebb, többet kibíró felnőtté a gyerek.
További olvasói kérdések és válaszok Vekerdy Tamástól A szülő kérdez, a pszichológus válaszol 2. c. könyvben
Kapcsolódó cikkeink gyermeknevelés témában:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék