Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Miért ne sírhatnának a fiúk is?

Szerző: Babaszoba.hu

2019. december 18. | Frissítve: 2020. december 27.

Forrás: babaszoba.hu

"Hagyd ezt abba, a fiúk nem sírnak!" - hallani sokszor. Álljunk csak meg! Miért ne sírhatnának ők is?

Miért ne sírhatnának a fiúk is? (Fotó: iStock)
Dana Moss, a Mother.ly szerzője cikkében felidézi, hogy nemrégiben ügyintézés közben szemtanúja volt annak, hogy egy nagyjából 7-8 éves kisfiú teljesen kisírta a szemét. Egy folyosó közepén állt, kezével próbálta eltakarni az arcát. Nagyjából egy perc múlva jött egy férfi, feltehetőleg az édesapja, aki megállt a gyerek előtt. Dana várt volna tőle némi vigasztalást a kisfiú felé, azonban ehelyett valami sokkolót hallott: "Elég volt, nincs több sírás. A fiúk nem sírnak. Hagyd ezt abba."
A kisfiú megtörölte az orrát, és igyekezett elfojtani a szipogást. Az apuka a hátára tette a kezét, kiterelte az épületből, majd eltűntek. A szerző döbbenten állt néhány másodpercig: "Mióta nem sírhatnak a fiúk?". A véleményét meg is osztotta a dologgal kapcsolatban:
Valójában mindig jó dolognak tartom, ha egy férfi kimutatja az érzéseit - ez egy olyan dolog a sok közül a férjemmel kapcsolatban is, amit nagyon szeretek benne. Az esküvőnk napján emlékszem az első pillantásra, amikor végre láthattuk egymást: ő engem a gyönyörű, fehér ruhámban, én őt a szmokingjában. Egy pillanatra elfordult, majd amikor visszafordult és rám nézett, láttam, hogy könnyes a szeme. Amikor elkezdődött a szertartás, elkezdtem az oltár felé sétálni, ismét ránéztem, ő pedig megint könnyezni kezdett.
Ezek mindkettőnk számára csodálatos pillanatok voltak, és nagyon jól esett, hogy nem csak előttem merte kimutatni az érzéseit, hanem mindenki más előtt is, akik ott voltak. Éppen az ilyen dolgok miatt nem hiszem, hogy valaha is megértem azt a gondolatot, hogy a sírás a nők privilégiuma. Sőt, azt sem fogom megérteni, hogy a nőket miért ítélik meg amiatt, hogy kimutatják az érzéseiket, főként a munkahelyeken. Hiszen sokszor épp emiatt nem kapnak vezetői pozíciót, mert azt gondolják róluk, érzelmi alapon hoznak döntéseket.
Szülőként én arra szeretném ösztönözni a gyerekeimet, hogy bátran mutassák ki az érzelmeiket. Egy gyereket sem szabadna korlátozni abban, hogy kimutassa, hogy érzi magát. A sírás pedig soha nem tesz senkit sem kevesebbé.
Nekem is van egy fiam, és megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy megtanítsam neki, hogy nincs semmi baj azzal, ha megmutatjuk az érzelmeinket.
Ha sírni akar, sírjon nyugodtan.
Ha dühöngeni akar, dühöngjön.
Ha valaki annyira felbosszantja, hogy attól sírnia kell, akkor legyen így.
Időnként ugyanis csak egy jó sírásra van szükségünk. Fiúként, lányként, nőkként, férfiakként, nem számít. Van, hogy az érzések annyira erősek és hatalmasak, hogy csak így tudjuk kifejezni.
Soha nem akarom azt, hogy a fiam úgy érezze, nem fejezheti ki az érzéseit előttem, vagy bárki más előtt.
Soha nem akarom azt, hogy a fiam kisebb embernek érezze magát másoknál, csak mert sír.
Soha nem akarom azt, hogy a fiam azt gondolja, a sírás rossz dolog.
Soha nem akarom azt, hogy a fiam azt gondolja, sírni lányos dolog.
Soha nem akarom azt, hogy a fiam elfojtsa az érzéseit.
Azt akarom, hogy a fiam bármikor ki tudja fejezni az érzelmeit, még ha ez sírással is jár.
Mert a sírás nem lányos, nem gyenge, hanem emberi dolog.
És soha senkinek nem szabadna azt éreztetnie sem gyerekkel, sem felnőttel, hogy kevesebbnek érezze magát másoknál a sírás miatt. Biztos vagyok benne, hogy erre fogom tanítani a fiamat, és ő is ezt adja majd tovább a saját gyermekeinek.
Forrás: mother.ly
Kapcsolódó írásaink:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék