Kisgyerek

Miért kap gyakrabban dührohamot a gyerek az ünnepekkor?

Mi az oka annak, hogy az ünnepi ruhába öltözött kisgyereked a családi karácsonyon hirtelen dührohamot kap, dacolni, hisztizni kezd? Miért lehet az, hogy a gyermeked gyakrabban kiborul, fakad sírva ebben az időszakban?
2021. December 16.
Miért kap gyakrabban dührohamot a gyerek az ünnepekkor? (Fotó: Getty Images)

Számos oka lehet annak, ha a gyermek túlterhelődik, ha túl sok inger éri az ünnepi időszakban.

“A fiatalabb gyerekekre a rutin csekély változása is hatással lehet, és minden gyermek felveszi a megnövekedett stresszt és az erős érzéseket, amelyeket a szülei vagy gondviselői mutatnak” – mondta el Melissa Buchholz gyermekpszichológus a romper.com portálnak. “Az évnek ez az időszaka gyakran extra mennyiségű tevékenységgel teli. Noha ezek szórakoztatóak és izgalmasak lehetnek, megszakíthatják a rutint, megzavarhatják a kiszámíthatóságot, és fokozhatják az önszabályozás problémáit – vagy a hisztiket.”

Emellett számos ünnepi tevékenység teljesen új a gyermek számára, és új képességeket igényelnek. Gondoljunk csak bele, milyen lehet, ha a rokonlátogatás során azt mondják neki, hogy üljön nyugodtan és csendben az asztalnál, amikor ő inkább megnézné az összes díszt a karácsonyfán.

“Az ünnepek során gyakran nagyok a viselkedési elvárások: üljön nyugodtan, ne nyúljon hozzá, játsszon nyugodtan, ügyeljen a jó modorra, várjon, várjon, és még várjon” – mondta el a portálnak Rachel Robertson, gyermekfejlődési szakértő és a Bright Horizons tanulási és fejlődési alelnöke. A szakember szerint a kisgyerekek még csak éppen kezdik tanulni az érzelmeik és a viselkedésük szabályozását, amit évekbe, sőt, évtizedekbe telik elsajátítani. Így egy 3 éves gyermektől nem is lehet elvárni, hogy több napon át tökéletesen tegye ezt, hiszen a fejlődésével, a képességeivel ez nem fér össze.

Meg lehet előzni az ünnepi hisztit, dührohamot?

A kiborulásokat, dührohamokat úgy lehet csökkenteni, ha a gyermekkel szemben támasztott elvárások találkoznak azzal, ahol éppen a fejlődésében tart, emellett pedig megpróbáljuk úgy szervezni a napokat, hogy azok ne legyenek túlzottan mozgalmasak. Néhány tipp Robertsontól, amit érdemes kipróbálni:

  • Tekintsük át a rutint és annak változásait, különös tekintettel az étkezési időkre és az alvásra. Tegyük a napot kiszámíthatóbbá, és tartsuk meg a szokott rutint annyira, amennyire csak tudjuk.
  • Korlátozzuk az egy napon belüli viselkedési elvárások mennyiségét, hiszen az önkontrollt igénylő dolgok nagyon nehezek egy kisgyerek számára, ezért ha sokat kérünk tőle, az hisztivel jár.
  • Kerüljük a megvesztegetést, mert ez csak ritkán válik be, és arra tanítja a gyermeket, hogy valamilyen ajándékért cserébe viselkedjen, és nem az érzelmek és a viselkedés szabályozását sajátítja el ebből.
  • Nyugtató tevékenységek – a meseolvasás, az érzékszervi tevékenységek, mint a színezés vagy a gyurmázás, illetve a tudatos jelenlétet igénylő tevékenységek jól működhetnek.

Buchholz szerint hasznos lehet felkészíteni a gyermeket arra, hogy mire számíthat, ha valami nem rutinszerűen működik. Érdemes lehet olyan módszereket gyakorolni, mint a mély lélegzés, egy csendes hely keresése, a kedvenc játék vagy takaró megölelése a családi összejövetel előtt – ez hasznos lehet a felkészülésben, és olyan stratégiákat adhat, amelyeket alkalmazhat egy olyan esemény során, ami stresszes lehet.

Mit lehet tenni hiszti esetén?

Robertson szerint érdemes magunkat arra emlékeztetni, hogy a gyermek nem szeretne hisztizni, és ő sem élvezi ezt. A gyermeknek még csak néhány eszköze van, hogy megértse, hogyan érzi magát, és kifejezze az érzéseit.

Buchholz szerint a legjobb, amivel segíthetjük hiszti esetén a gyermeket, ha elvisszük egy csendes helyre, a közelében maradunk, és megmutatjuk neki, hogyan nyugodhat meg. Egy összejövetelen például érdemes olyan nyugodt helyre vinni, ahol kikerül a reflektorfényből. A szakértő tippje, hogy ezután fogjuk meg, öleljük meg a gyermeket, vegyünk mély lélegzetet, amit a gyermek hallhat és láthat, hogy tudja, szándékosan lélegzünk lassan. Ne beszéljünk túl sokat, a cél az, hogy nyugodtak maradjunk, és a gyermek is megnyugodhasson. Akár mondhatjuk azt, hogy nekünk is meg kell nyugodni, majd lassan és hallhatóan lélegezzünk be és ki. De meg is nevezhetjük az érzéseit (például: “Látom, hogy nagyon ideges vagy, és kell egy kis idő, hogy meg tudj nyugodni.”), majd a nyugodt helyen tudassuk vele, hogy megvárjuk, vele maradunk, amíg megnyugszik.

Forrás: romper.com