Kisgyerek

Megérti a tiltást is a baba

Amint a kicsi elindul felfedezőútjaira, korlátokba ütközik. Hiába alakítjuk gyerekbaráttá lakásunkat, marad elegendő tilalom. Fejlődésének ebben a szakaszában nemcsak teste ügyesedik, hanem az első szabályokat is ilyenkor tanulja meg.
2008. Január 27.

Ezek rendszerint egy-egy számára veszélyes dolgot tiltanak meg. A legkisebbek úgy értik meg lassacskán a nemet, ha szavainkat tettekkel kísérjük: nem játszhat a cipőkkel, ezért bevisszük a kicsit az előszobából, és játékot adunk a kezébe. Mindig indokoljuk meg röviden tiltásunkat, még akkor is, ha úgy tűnik, még nem érti meg.

Sok bosszúságot szerzünk magunknak és neki is, ha szabályok erdejével vesszük körül. Kevesebbet könnyebb betartatni! Előre gondoljuk meg, számunkra mi a legfontosabb, ezen a területen legyünk következetesek. Későbbi nehézségeket okozunk gyerekünknek, ha családi szokásainkat az átlagostól nagyon eltérőre szabjuk.

  • Hely: a saját szobáján kívül is teret kell engednünk neki, de lehetnek olyan területek, ahol nem turkálhat.
  • Idő: Igyekezzünk számára is kellemes napirendet kialakítani, amikor jut idő közös játékra, de a szülők is kapnak némi “saját” időt, hiszen nagyon fárasztó az állandó készenlét.
  • Társas kapcsolatok: nem engedünk meg olyasmit, ami másnak fájdalmat, kellemetlenséget, szomorúságot okoz.
  • Amikor nap nap után összeütközésbe kerülünk kisgyerekünkkel, ne adjuk fel! Korlátainkkal biztonságát védjük, illetve fejlődését biztosítjuk. Nem tennénk jót neki, ha mindent ráhagynánk.

    Ahogy nő a kisgyerek, akarata egyre gyakrabban kerül ellentétbe azzal, amit szülei szeretnének. Ne engedjük, hogy ez a helyzet “ki az erősebb” harccá alakuljon. Kezdetben talán mi, de hosszú távon mind a szülő, mind a gyerek vesztes egy ilyen játszmában.

    Mindezt elkerülhetjük, ha határozottan, átgondoltan szabunk korlátokat, és következetesek is maradunk. A kisgyerek megérzi, ha komolyan beszéltünk, ezért előbb-utóbb elfogadja döntésünket. Magyarázzuk meg röviden, miért tiltunk meg valamit, még ha most nem is érti meg egészen. Többször “teszteli” majd határozottságunkat, nem rosszaságból, csak kíváncsiságból, tehát megpróbálja átlépni a határokat.

    Ne okozzunk neki csalódást: igen, valóban komolyan gondoltuk! Előre gondoljuk végig, valóban őt védi a tiltásunk, vagy saját kényelmünket szolgálja. Az utóbbi esetben lehet, hogy megingunk a hosszas nyűgösködésre, ezért inkább előre kérjünk egy kis időt.

    Például: még nem tudom, megyünk-e állatkertbe délután. Ne mondjunk olyasmit, amit úgysem tudunk keresztülvinni: “addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem ettél mindent.” Ha azt tapasztaljuk, hogy csak látszólag fogadta el a szabályokat, de hátunk mögött “rosszalkodik”, vissza kell térnünk még a dologra. Ha például bántja a kistestvérét, amint hátat fordítunk, elevenítsük fel a helyzetet bábozással újra meg újra, például Mazsola és Tádé történetének segítségével.

    A legfontosabb azonban, hogy pozitív irányban is következetesek legyünk: tartsuk be ígéreteinket, jelentéktelen dolgokban ne gyakoroljuk felette hatalmunkat, magunk is tartsuk be a szabályokat, és éreztessük vele elfogadásunkat, szeretetünket.

    Kapcsolódó cikkek:

  • Legyünk Pozitívak!
  • Segítség a szülőknek
  • 6 tipp, hogy könnyedén túléld a dackorszakot
  • 8 tipp, hogy elkerüld a nemet
  • Forrás: Kismama magazin