Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Még egy gyerek, mert élni jó!

Címkék:

sztármama

Szerző: Nagy Réka

2012. október 17.

Forrás: babaszoba.hu

Hosszas egyeztetések után, két szoptatás között sikerült interjút készítenünk az Állítsátok meg Terézanyut! című sikerregény írójával, hiszen Zsuzsa második kislánya, Nóri még alig két hónapos.

Rácz Zsuzsa és kislánya, Nóri

- Nem sokkal második kislányod, Nóri születése után ezt írtad a Terézanyu hivatalos közösségi oldalán:
"Ma, kétgyermekes szülőségünk egyhetes évfordulóján sikerrel bevezettük a pumázás ultra babamamapapa-barát intézményét. A pumázás szó állítólag Baranyából származik, nem mintha ott őshonos lenne a ragadozó, a szó eredete inkább a vadállati szaghatásra vezethető vissza, amelyet a pumázó egyén produkál. A pumázás ugyanis azt jelenti, hogy ma nincs fürdés, nincs mosakodás, majd holnap, és bevezetése kisgyermekes családok - pláne újszülöttesek! - esetében nagyon üdvös, hát-, derék- és idegkímélő, mindenkinek ajánlom kipróbálásra!"
- Ennyivel könnyebb a második gyerekkel, illetve ennyivel lazábban veszed a teendőket?
- Mindkettő igaz. Egyrészt könnyebb is, de nyilván azért könnyebb, mert lazábban is veszem. Már nincs az a lábujjhegyen óvatoskodás, már tudjuk, hogy egy baba nem porcelánból van. A két szülésem is teljesen más volt.
Szofi oxitocinnal is nagyon lassan ment, embertelenül fájt. Most már tudom, hogy elviselhetők a fájások, de ezzel a "remek szerrel" rettenetesnek éreztem! Nóri három óra alatt megszületett, oxitocin nélkül, gyorsan, könnyen, pedig 4200 gramm volt!
Attól is könnyebb a második gyerekkel, hogy hamar rájöttem, mennyi mindent nem csináltam jól Szofival. A háromóránkénti szoptatást ugyan nála sem tartottam be takkra, de szigorú volt a háziorvosunk, és azt mondta, ha nem tartom be, szétesik az életünk, és kész. Jó lett volna, ha velem alszik, mert így könnyebb, vagy jó lett volna hordozót használni. Nórinál látom, hogy sokkal egyszerűbb például, ha mellre teszem, akkor is, ha fél órája evett, így biztosan megnyugszik. De alapvetően nem az egy és két gyerek között, hanem a gyerektelen és a gyerekes élet között van a váltás. A másodiknál már tudod, mire számíthatsz, és azt is tudod, mi fog történni veled, és mi meddig tart.
- Másnál közhelyszerű lenne, de nálad nem érzem annak a következő kérdést, hiszen az idei Terézanyu-pályázat témája is ez volt: miben változtatta meg az anyaság az életedet?
- Gyakran élem meg, hogy alig csinálom azt, amihez nekem van kedvem. Például rászoktam az éjszakai olvasásra, hiszen nappal lehetetlen. Nekem egyszerűen muszáj, hogy olvassak, az nekem "mákony", és így most az alvás rovására olvasok. Ami nem ennyire kézzelfogható, az pedig az "alázat", hogy elfogadod: nagyon sokáig nem a te igényeid vannak az első helyen. És persze a türelem, az alkalmazkodás, ami nekem sosem ment könnyen.
- Egy korábbi interjúdban az nyilatkoztad, hogy a férjedtől azt kérdezted, mondjon egy érvet, miért legyen gyereketek. Erre ő azt mondta, hogy mert élni jó! Most, amióta megvannak a gyerekek, te is azt gondolod, hogy élni, illetve így élni jó?
- Azt, hogy csak így jó élni, nem mondanám, mert nem szeretném kirekeszteni azokat, akik úgy döntenek, hogy nem vállalnak gyereket, vagy esetleg nem lehet nekik. De olyannyira jó, hogy én nagyon sok mindent szeretek az életben, de egyértelműen a gyerekek és a család van az első helyen.
- De - bátran mondhatjuk, hogy mint a legsikeresebb magyar "szinglikönyv" szerzője - nagyon húzódoztál a gyerekvállalástól...
- Mert nem láttam olyat, ami jól működött volna.
- És most látsz?
- Igen, van a környezetünkben pár jó példa arra, hogy hál' istennek lehet jó családot, jó házasságot működtetni.
- A nagylány hogyan fogadta a kicsit?
- Nagyon várta, ő volt az, aki már régóta lobbizott tesóért, és már akkor azt mondta, hogy "Anya, szerintem baba van a hasadban", amikor még nem is késett a menstruációm. Beszélt a húgához a hasamban, rajzolt, babázott, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Velünk persze sokkal keményebben bánik most, követelőző, türelmetlenebb, de ez normális, hiszen a trónfosztás ezzel jár. De alapvetően rajong érte!
- A korkülönbség - négy és fél - tudatos volt?
- Abszolút. Azt éreztem, hogy amíg egy bizonyos önállósági fokot el nem ér Szofi - és tudtam, hogy ez nagyjából hároméves korában lesz, amikor nem kell mindenért nekem ugrálnom, például fel tud öltözni, meg lehet vele már beszélni jól a dolgokat -, akkor leszek alkalmas egy második gyerekre. Az "egyik kicsi, másik pici" helyzetet nem bírtam volna sem fizikailag, sem mentálisan. Nekem szükségem volt erre az időre.
- Szerinted a nagyobb korkülönbség kérdése tabu?
- Igen, sok esetben azt látom, hogy erős a külső (kell a tesó) és a gazdasági nyomás (a három év alatt legyen még egy gyerek). Úgy látom, gyakori probléma, hogy a nők nem mérik fel reálisan a teherbírásukat, hogy mennyi időre van szükségük nekik, a párjuknak, a gyereküknek egy új baba érkezéséig. Ha a szülők megengedhetik maguknak, hogy várjanak még egy-két évet, és kicsit feltöltődnének két gyerek között, akkor miért ne tennék?
Egy gyerekkel évekig otthon lenni több szempontból is megterhelő, huszonnégy órás műszak. Ezt csinálni hosszú-hosszú éveken át komoly energiákat visz el, amit a társadalmunk - minden szólam ellenére - nem értékel, mert elsősorban a férfiak által végzett pénzkereső munkát díjazza Az is tabu, hogy nem mondjuk ki: ez iszonyú nagy meló! Nem véletlen, hogy a nők önbecsülésének, társadalmi megbecsülésének javítását célozza a Terézanyu-díj és a most induló Richter Aranyanyu-díj. Mert azt gondolom, ez nagyon fontos, és csak gyöngéd eszközökkel lehet változásokat elérni.
- Sokat beszélsz a tabukról, óvatosan próbálod feszegetni a kereteket. Ez tudatos?
- Egyrészt tudatos, másrészt meg így működöm. A visszajelzésekből mindig látom, ha belefutok egy-egy ilyenbe.
- Mit gondolsz, mik a legfőbb tabuk?
- Ami nem arról szól, hogy a "gyerekem gyönyörű", az életem "ki- és beteljesedett" egyszerre, az mind tabunak tekinthető szerintem. Az anyaságról egyféleképpen lehet beszélni: szuperlatívuszokban. Az, hogy nekem ez nehéz, gondok vannak a párkapcsolattal, a szexszel, hogy nehezen tanulom az anyaságot, vagy a gyerekem adott esetben elviselhetetlen - ezekről nyíltan nem szoktunk beszélni.
- Várhatjuk, hogy ezekből az élményeidből, tapasztalataidból könyv születik?
- Igen, az jó lenne! Persze a pici mellett nem ez az elsődleges, bár... Ha egyszer elkap az ihlet, nincs kizárva!
- Most kereknek érzed az életed?
- Igen... Kerek! Nagyon jó ez a gyerekcsinálás, ez a legjobb projekt az életemben!

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék