Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Másra hagysz egy ilyen kicsi gyereket? Te tudod...

Szerző: Szőke Anna

2021. március 2.

Forrás: babaszoba.hu

Az anyatej vs. tápszer és az együtt vagy külön alvás után a harmadik legmegosztóbb témakör anyakörökben a bölcsőde. De vajon tényleg árt? Otthon maradni az oviig lenne tényleg az ideális? Kinek van igaza?

Másra hagysz egy ilyen kicsi gyereket? Te tudod... (fotó: Getty Images)

"A korai oktatási-nevelési intézménybe kerülésnek számos pozitív hatása lehet, mint amilyen a szocializáció, a szociális készségek fejlődése vagy éppen az önállóság támogatása. Jótékony hatást fejthet ki a kisgyermek értelmi fejlődésére is a logikai gondolkodás, a beszédfejlődés és a szókincs bővítése révén. Továbbá nagy valószínűséggel megkönnyíti az óvodai beilleszkedés időszakát. Az otthoni nevelkedés előnye lehet a szülőkkel már kialakult kapcsolat és kötődés további mélyítése. Ez természetesen a bölcsőde mellett is ugyanúgy megvalósulhat, csak ez esetben tudatosan nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közösen eltöltött minőségi időre. Az otthon nevelkedő kisgyermeknek nem kell másokkal megvívnia szülei osztatlan figyelméért, a kreatív szülők pedig változatos programokat és tevékenységeket találhatnak ki a kicsi számára"- véli Gyüre-Lihovay Szandra tanácsadó szakpszichológus.

Az első naptól fogva, szinte ki sem lehet robbantani onnan...

Rebeka sosem volt a bölcsőde ellen és amikor látta, hogy kislánya - minden erőfeszítése ellenére is - unatkozik otthon, úgy döntött, hogy ideje közösségbe kerülnie.
"Lujzi csöpp korától fogva nagyon erősen húzott más kisbabák, más gyerekek irányába. Ha társaságban voltunk, mindig ő volt az az apróság, aki odakúszott, odamászott a többi gyerekhez. Rengeteget jártunk különféle baba-mama progikra, játszótérre és mindig látszott rajta, hogy rettenetesen élvezi, ha a kortársaival - de akár nagyobbakkal is - lehet.
Egy éves volt, amikor elkezdtük azt érezni, hogy mintha néha konkrétan unna már bennünket. Én nagyon sokat foglalkoztam vele; közös játékok délelőtt, nagy séták, felfedezések, igyekeztem őt is bevonni, ha például főztem vagy takarítottam. De egy idő után ez már nem volt elég. Ekkor döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk a bölcsit. Mivel akkor még nem dolgoztam, úgy gondoltuk, hogy ha nagy sírás lesz vagy nehezen veszi, akkor hagyjuk a dolgot. Ehhez képest a pindúrt az első naptól fogva, szinte ki sem lehet robbantani onnan. Nagyon sokat tanult, fejlődött. A nagyobbak a csoportban jó hatással vannak a beszédkészségére, imádja a nevelőket egyszóval nálunk főnyeremény volt a bölcsi.
Nekem jó is meg rossz is...eleinte kicsit még féltékeny is voltam, mert nagyon hiányzott napközben és nehezen dolgoztam fel, hogy ott ennyire jól elvan, míg otthon előtte látványosan rosszul érezte magát. De látni a boldog kis fejét, amikor beszalad a csoportszobába mindig emlékeztet arra, hogy ő diktált és neki bizony szüksége volt már a kis társaira, a közös játékokra a csoportos létre. Én fél évvel a bölcsi kezdés után el tudtam menni részmunkaidőben dolgozni, ami nemcsak anyagilag jön jól a családunknak, hanem nekem is felüdülés, egy kis kiszakadás az otthoni létből. Úgy érzem a bölcsi az egész családunk számára csak pozitívumot hozott...leszámítva a rengeteg bölcsis bacit, azok bizony jó néhány kialvatlan, kemény napot követeltek" - fejezi be nevetve történetét a jelenleg angol tanárként dolgozó anyuka.

"Ha amellett döntünk, hogy bölcsődébe adjuk gyermekünket, fontos, hogy biztonságban érezzük őt az intézményben, hiszen a mi érzéseinket, attitűdünket gyermekünk is megérzi, átveszi. A fizikai környezetnél, a játékoknál, de még a társaknál is fontosabb ebben az életkorban a kisgyermeknevelővel való bizalomteli kapcsolat és kötődés kialakulása. Ez az, ami valódi biztonságérzetet tud nyújtani a kisgyermek számára, mely jótékony hatással van önbizalmára" - emeli ki a Mindset Pszichológiai Központ szakembere.

Nem a nevelőnő karjaiban nyugszik meg, hanem az én ölelésem jelenti számára a világot!

Emma kisfia, Tibike szeptemberben kezdte az óvodát. Az édesanya már várandóssága alatt is tudta, hogy semmilyen körülmények közt nem fogja gyermekét bölcsődébe adni.
"Én hiszem azt, hogy az első 36 hónap egy kisgyerek életében sorsdöntő és ebben az időszakban bizony nem szabad elszakítani az anyjától. A mai világban úgy tűnik, ezt sokan elfelejtik és úgy gondolják, hogy a gyermeket kedvükre lepasszolhatják, ha éppen elegük van az otthonlétből vagy ha épp karriert építeni támad kedvük. Számomra az anyaság a karrier. Én bizony nem maradtam le a kisfiam első szavairól, vagy első lépéseiről, nálunk nem a nevelőnő karjaiban nyugszik meg, hanem az én ölelésem jelenti számára a világot. Sosem értettem azokat az édesanyákat, akik önmaguk és mások meggyőzése érdekében arra hivatkoznak, hogy a kicsinek több gyerektársaságra van szüksége, vagy hogy mennyi mindent tanul a bölcsiben a gyermek. Tanítanák meg nekik ők otthon! Vigyék el a kicsiket délelőtt és délután is játszóterezni, hívjanak át rokon gyerekeket, járjanak el baba-mama klubokba. Szerintem nincs az a kisgyerek, akinek ennél többre lenne szüksége.
Persze ez rengeteg idő és energia és ez sok anyukának nem fér bele. Pedig ez az anyaság lényege, hogy ebben a törékeny időszakban maximálisan ott legyünk a gyermekeinknek. Próbáltak engem is rávenni, hogy szocializáció, meg ovis beszoktatás így meg úgy. Én viszont egy pillanatig nem aggódtam azon, hogy Tibike esetleg nehézségekbe ütközik majd az ovi kezdéskor, amiatt mert nem járt korábban közösségbe. És igazam is lett. Teljesen jól és minden probléma vagy sírás nélkül alkalmazkodott a kialakult új helyzethez. Én pedig továbbra is nagyon nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy az óvodában töltött időn kívül, minden pillanatban együtt legyünk" - osztja meg gondolatait az édesanya.

"Az első nevelési-oktatási intézmény elkezdéséhez fontos szempont, hogy gyermekünk mennyire társaságkedvelő, mennyire szociábilis. Ezt az első időszakban megsegíthetjük, ha sokat visszük gyermekek közé, sok időt töltünk a játszótéren - mely az alapvető szociális szabályok elsajátításának színtere is -, valamint ha különböző babás programokra járunk vele. Ez különös jelentőséggel bír azokban a családokban, ahol úgy döntenek, hogy a gyermek az óvodában kerül először közösségbe" - teszi hozzá Gyüre-Lihovay Szandra.

Egyik döntést sem bántuk meg

Szandiék esete azért különleges, mert ők a bölcsit és a bölcsi "mentességet" is kipróbálták. A nagyobbik fiú 1,5 éves korától járt bölcsődébe, míg a kisebbik csak az oviban került először közösségbe.
"A nagyfiúnál két okból döntöttünk a bölcsőde mellett. Először is, akkor már várandós voltam a második gyermekünkkel és nagyon szerettem volna, ha a kicsinek is jutottak volna olyan napok, amikor - legalább néhány óra erejéig - osztatlan figyelmet kaphat, mint anno a nagyobb testvére.
Másodsorban a nagy tesónál éreztük, hogy hiányzik neki a gyerektársaság, több ingerre, interakcióra van szüksége. Ezek alapján döntöttünk úgy, hogy heti három napra, egy magánintézménybe íratjuk. A kisebbik fiam esetében, mivel tudtuk, hogy már nem lesz több tesó, illetve mivel nem kellett visszamennem még a munkába sem, és nagyobb testvére személyében társasága is akadt, ezért úgy döntöttünk, hogy várunk az óvodáig. Egyik döntést sem bántuk meg. A nagy tesóra nagyon jó hatással volt a bölcsi, a kis tesó esetében pedig így tudatosan kihasználhattam azt az időt, amíg még úgymond "csak az enyém". Hiszen, ahogy beindul az ovi, utána jön a suli, a gimi, az egyetem, esetleg külföldre költözés és még sorolhatnám...igazából 3 évet kapunk a gyerekből, utána már többet töltenek a különböző létesítményekben, mint itthon" - emlékszik vissza a kétgyermekes anyuka.

A gyermek igényeit ismerve, nem hozhatsz rossz döntést

De akkor melyik tábornak is van igaza? Azok állítanák a tutit, akik a jobb szocializáció, a változatosabb ingerek reményében vagy épp szükségből bölcsődei nevelést választanak? Vagy igazán azok az édesanyák gondolkodnak jól, akik otthon tartják az apróságaikat, egészen 3 éves korukig?
Igazából mindkettő és egyik sem. A lényeg az, hogy saját gyermekünk jelzéseire figyelve, igényeiket felismerve hozzunk döntést erről. Minden apróság más és más, eltérő időben érnek meg arra, hogy elszakadjanak a megszokott, biztonságos közegtől. De ugyanúgy az édesanyák esetében is változó, hogy mikor állnak készen arra, hogy átessenek az elszakadás-elengedés sokszor oly nehéz folyamatán.

"Ebben a sokat vitatott témában - szakemberként és magánemberként is - úgy vélem, hogy mindkét útnak lehet jó a végkifejlete és kedvező hatást gyakorolhat a gyermek fejlődésére, ugyanakkor mindkettőnek meglehet az árnyoldala is. A bölcsődei nevelés ugyanúgy, mint az otthon nevelkedés, kihat a gyermekek testi, szellemi, érzelmi fejlődésére és szocializációjára egyaránt. Nincs egyetemlegesen jó válasz arra, hogy mikor ideális egy gyermek számára közösségbe kerülni, hiszen ez sok mindenen múlik, többek között a gyermek személyiségén, illetve az édesanya hozzáállásán is" - foglalja össze a családi problémákkal és gyermeknevelési kérdésekkel kiemelten foglalkozó szakpszichológus.


Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék