Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Már óvodás vagyok!

Szerző: Babaszoba.hu

2008. január 28.

Forrás: Kismama magazin

Akár ilyen büszkén is ébredhet a kis hároméves. Ha valóban érett az óvodára, és jól előkészítettük a változásra, szívesen megy társai közé játszani.

Az iskolaérettség ismert fogalom, nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők is tudják, hogy bizonyos fejlettségi szint elérését nem lehet siettetni. Ezért ma már senki nem tekinti veszteségnek, ha a gyerek még egy évig az oviban marad. Az óvodakezdésnél sajnos nincs lehetőség hasonlóan türelmes eljárásra, pedig a kicsik sem egyformán érettek. Jó, ha a gyerek akkor kerül oviba, amikor készen áll az önállósodásra: hiányolja a gyerektársaságot, anyja nélkül is hajlandó eltölteni néhány órácskát, idegen felnőttek irányítását is elfogadja - egyszóval, amikor személyiségfejlődése igényli. Valójában az óvodakezdést a legtöbb esetben az anya munkába állása teszi szükségessé. Az átlagos gyereknek ezek szerint hároméves korára óvodaérettnek kell lennie. Persze egyikünknek sem átlagos a gyereke. Van, aki már korábban is megrázkódtatás nélkül elviseli anyja távollétét, vannak, akik szinte kezdettől fogva hozzászoktak, hogy anyjukon kívül más szeretett személlyel is jó kapcsolatban vannak. Mások viszont igen erősen kötődnek édesanyjukhoz. Az óvodai élet mindenképpen különbözik az otthonitól, ám minél nagyobb ez a különbség, annál nehezebb áthidalni a kisgyerek számára. Ha tudjuk, hogy gyerekünk háromévesen óvodába megy, időben kezdjünk hozzá felkészítéséhez, hogy óvodaéretté válhasson. Ez nem egy-két hetes feladat, amit néhány kedves mondattal elintézhetünk!

Hat hónappal az óvodakezdés előtt: gyakoroljuk az elválást
Valamennyi feladat közül az édesanyától való elszakadás a legnehezebb - még ha eleinte csak rövid időre történik is. Érdemes gyakorolni, hogy az első napokban már bátran, a viszontlátás örömébe vetett bizalommal tudjon búcsút inteni a kis óvodás. Hívjuk meg hetente rendszeresen a nagymamát, nagynénit, szomszéd nénit, hasonló cipőben járó anyukát vagy akár egy nagyobb iskolás lányt, hogy együtt játsszunk. Ha megkedvelte őt a gyerek, hagyjuk őket magukra egy időre. A következő lépés, hogy a kicsi megy látogatóba hozzájuk. Fontos a rendszeresség, hiszen így egyik alkalomtól a másikig emlékszik még az együtt töltött időre. Biztosan van ismeretségi körünkben valaki, akit kedvel a gyerek. Ha lehet, vegyük rá heti néhány óra bébiszitterkedésre. Sétáljunk el naponta a játszótérre, parkba, ahol csemeténk megismerkedhet hasonló korú gyerekekkel. Szerencsés, ha akad olyan kortársa, akivel együtt mehetnének majd oviba. Könnyebb lesz a sok idegen gyerek között, ha néhány ismerős arcot is lát.

Három hónappal az óvodakezdés előtt: ügyeljünk a napirendre!
Kétéves kor fölött általában többé-kevésbé kötött napirend szerint folyik a kisgyerek élete, és ez hasonló az óvodásokéhoz: felkelés után reggeli, játék, séta, ebéd, alvás, játék, vacsora, lefekvés. Ha ez másképp lenne, igyekezzünk fokozatosan ehhez alkalmazkodni. Érdeklődjünk leendő óvodánkban, mikor mit szoktak csinálni, hogyan zajlik egy-egy napjuk, és próbáljuk hasonlóan beosztani az otthoni napirendet. Így legalább ez nem jelent újdonságot, megszokott tevékenységeit folytathatja majd, csak nem az otthoni környezetben.

Utánozhatjuk a környezetet is
Az óvoda megválasztásánál sok egyéb szempont mellett a tárgyi környezetre is figyeljünk. A kisgyerek boldogan kiált fel, ha valami ismerőset lát: ilyen nekünk is van otthon! Nézzünk körül tehát időben az oviban, és egy-két hasonló dolgot csempésszünk be lakásunk falai közé, hogy azokat már meghitt ismerősként köszönthesse majd szeptemberben. Otthon is jó szolgálatot tesz például az előszobában egy ruhazsák, amibe öltözködéskor a sok apró ruhadarabot beletehetjük. Nagyobb költség nélkül is megörvendeztethetjük csemeténket egy kisszékkel, asztalkával, amin rajzolhat. Azért olyan is van, amivel nem kelhetünk versenyre: a kisvécé és a kismosdó minden gyereket elbűvöl.

Három héttel az óvodakezdés előtt
Ez a kérdés először az aggódó anyukában merül fel, aki ismeri gyerekét, tudja, mire képes, és mely területen adódnak problémák. Hogyan fog felöltözködni, eléri-e időben a mellékhelyiséget, és ha mégis becsurog? Elfogadja-e az ételt, vagy lehet, hogy egész nap semmit sem eszik? A kisgyerekben nem fogalmazódnak meg félelmek, mert egyáltalán nincs elképzelése az oviról. Az ismeretlentől való félelem azonban talán még rosszabb. Nosza, játsszuk el, mi lesz, ha... Telepedjünk le a szőnyegre, ültessük körbe a kedvenc szőrállatokat, babákat - ők lesznek az ovisok -, és kisgyerekünket is vonjuk be a játékba. Az óvó néni szerepében meséljünk, énekeljünk, tornázzunk, terítsük meg a babasztalt, ebédeltessük meg a "kis ovisokat". Persze közben mindig akad egy-egy, akinek ki kell szaladnia pisilni, aki nem tud egyedül belebújni a nadrágjába, aki kiönti a vizet. Szelíden dorgáljuk vagy vigasztaljuk meg a bajba jutottat, és segítsünk rajta - a leendő óvó néni is valami hasonlót fog tenni. Ezzel a játékkal biztos sikerünk lesz, lurkónk hatalmas kacagásokkal kíséri a kis baleseteket. Egyben lesz némi fogalma arról, mi is történik az oviban, és mi lesz akkor, ha... Sétáljunk el néhányszor az ovihoz, nézzük meg, hogyan játszanak a gyerekek az udvaron, sőt akár odabent is körülnézhetünk néhányszor.

Az első napokban: legyünk mindig elérhetőek!
Szerencsés, ha a munkakezdés nem esik egybe az óvodakezdéssel. Így a szülő még gyerekének tudja szentelni figyelmét ebben a kritikus időszakban. A beszoktatás ideje alatt maradjunk a csoportszobában, de húzódjunk háttérbe. Az első napokban elegendő, ha a gyerekkel együtt fokozatosan egyre hosszabb ideig ott maradunk, a negyedik-ötödik napon hagyjuk is ott egy-két órára. Mindig köszönjünk el tőle, és mondjuk meg számára is érthető módon (ebéd előtt, alvás után), mikor megyünk érte. Az első héten biztosan elegendő, ha csak délelőtt ismerkedünk az ovival, délutánra csak a második héten maradjon ott. Alváshoz szüksége lesz a kedvenc állatkájára, ne felejtsük otthon. Az óvodai élet fárasztó, ezt magunk is tapasztalhatjuk. Legyünk tehát elnézőbbek, ha délutánra nyűgös, dacos lesz gyerekünk. Biztosítsunk számára csendes otthoni játéklehetőséget. A legtöbb óvoda kínál valamilyen fizetős szolgáltatást: játékos angol, úszás, néptánc és hasonlók. Az első évben ne fizessük be semmilyen különórára gyerekünket, az óvodai élmények önmagukban is elegendőek számára.

Az első hetekben: figyeljünk, miben szorul támogatásra!
Lehet, hogy azt gondoljuk, már megszokta az ovit, ő azonban még bizonytalan: ma ki fog velem játszani, ma melyik óvó néni lesz? A félénk gyereknek jó, ha korán érkezik, amikor még kevesen vannak, így biztosan akad játszótársa. Ha a reggeli sírás nem akar abbamaradni, vigye az apuka az oviba, tőle általában nem olyan nehéz elbúcsúzni. Saját szomorúságunkat ne mutassuk ki, így végképp azt hihetné a gyerek, az ovi szörnyű dolog, ha még a mama is sír. Ne szoktassuk arra, hogy mindig viszünk neki valamit, elég, ha a viszontlátásnak örül.

Az első hónapokban: számítsunk kisebb megtorpanásokra
Érdeklődjünk rendszeresen az óvónőnél a gyerek felől, így pontosabb képet kapunk róla. A kisgyerek bizalmát is növeli az óvónő felé, ha azt látja, anyja jóban van vele. Előfordulhat, hogy míg kezdetben szívesen járt oviba, most már nincs kedve menni. Az újdonság varázsa megcsappant, hiányoznak az otthoni nagy játszások, rájött, hogy ez most már mindig így lesz - sok oka van az elkedvetlenedésnek. Ám csak megnehezítjük mindkettőnk helyzetét, ha rendszertelenül járunk. A betegségek miatt úgyis hiányzik eleget, azután is nehéz visszaszokni a rendes kerékvágásba. Aki sokat hiányzik, nehezebben talál barátot. Tehát csak bátran tovább. Közben a szülők is megismerkednek egymással, barátságok, ismeretségek szövődnek... Ugye, milyen jó óvodás szülőnek lenni?

Könyvajánló
Az óvodakezdést Szepes Mária Pöttyös Panni az óvodában című kötetének (Édesvíz Kiadó, 1690 Ft, www.edesviz.hu) történeteivel is bevezethetjük. Délutánonként meséljünk a kicsinek egy-két fejezetet, majd beszélgessünk a hallottakról. Ha már oviba jár, összehasonlíthatjuk, miben különböznek a mesebeli óvodások az igaziaktól. Kormos István Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról című klasszikus könyve ugyancsak az óvodakezdésről szól, versbe szedve. (Osiris/Századvég Kiadó, T.: 266-6560)

Mehet-e a kétéves óvodába?
Az önkormányzatok által fenntartott óvodákban a háromévesnél idősebb gyerekeket fogadják. Az életkor mellett feltétel a tökéletes szobatisztaság. A május első hetében lebonyolított jelentkezéskor és beiratkozáskor azokra is számítanak, akik abban a naptári évben, ám esetleg csak ősszel vagy télen ünneplik a szülinapjukat. A felvettek szeptembertől járnak oviba, akárcsak az iskolások. Általában a néhány hónappal fiatalabb gyerekek is ugyanekkor kezdhetik a "tanévet". Azokat, akik ennél is fiatalabbak, előjegyzésbe veszik; ez azt jelenti, hogy a tanév során betöltött harmadik év után járhatnak az intézménybe. Személyes ismeretség, megbeszélés, egyéni elbírálás alapján előfordulhat, hogy vegyes csoportba nagyobb testvér mellé vagy kiscsoportba már a kétévest is fogadja az óvónő. A magánóvodák rendszerint rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a szülők igényeihez, nem ritka, hogy a kétéveseket is felveszik. Fontoljuk meg azonban, hogy kétévesünk valóban érett-e már az óvodára. Legkevésbé a bizonytalan szobatisztaság okoz gondot, ennél nagyobb probléma a beilleszkedés, az önálló tevékenykedés képessége. A csoportban valószínűleg ő lesz a legkisebb. Vajon talál-e majd játszótársat, vagy csak kívülről szemléli a többiek játékát? Tudja-e érvényesíteni akaratát a nagyobbak között, vagy átgázolnak rajta?
A hagyományos, huszonöt fős óvodai csoportokban az óvónőnek kevés ideje marad a kicsik dédelgetésére. Kisebb létszámú csoportokban jól érvényesül a nagyobbak segítőkészsége, szerető gondoskodása, tanítgatása. A bátor, közlékeny, tevékeny gyerekek jobban feltalálják magukat a gyerekcsoportban, mint a félszegek. Ha úgy látjuk, hogy kisgyerekünk inkább tartózkodó, ám kénytelenek vagyunk munkába állni, jobb megoldás lehet a bölcsődei elhelyezés. Itt lassúbb napi ritmusban, több gondozónő mellett kevesebb gyerek játszik egy csoportban. Kíméletesebben zajlik ez az egy év, és az óvodába már egy közösséghez szokott, önálló, ügyes kisgyereket vihetünk.

Melyik óvodát válasszam?
Szerencsés, ha lakóhelyünk közelében több intézmény közül választhatunk. Ha az anya munkába megy, sok egyéb szempont mellett döntő, ki és hogyan viszi majd a gyereket az oviba. Szülőnek, gyereknek egyaránt nagy teher, ha az idő szorításában hosszasan kell utazni a csúcsforgalomban. Ideális, ha egy kellemes sétával megközelíthető távolságra van az óvoda. Látogassunk el akár több szóba jöhető óvodába is, érdeklődjük meg az óvodavezetőtől, mennyire rugalmas a napirend, milyen csoportok vannak, hány fősek és hány óvónő, illetve dadus jut rájuk, milyen speciális nevelési programot követnek. Nézzük meg, milyen felszereltségű a kert, tágasak, világosak, otthonosak-e a szobák, összességében milyen hangulatú az egész. Teljesítményorientált világunkban már sok óvodában van nyelvoktatás, úszás, korcsolya, zenei előképzés, számítógép, ám mindez felesleges, sőt káros, ha oktatásjellege van a foglalkozásoknak. Az óvodai élet lényege, hogy a kisgyerek megtanuljon beilleszkedni egy családon kívüli közösségbe, jó kapcsolatot teremtsen társaival és az óvónővel. Ezt a folyamatot csak zavarja a sok különböző oktató, illetve egy órarendszerű napirend.

Gyerektársaságban
Amikor a kisgyerek betölti harmadik életévét, anyja ismét munkába áll, ő pedig óvodába kerül. Általában nehezebben megy a beszoktatás, ha az anyát nem sürgeti a munka. Fokozza a kis ovis féltékenységét, ha tudja: anyja otthon van a kicsivel. Részben jogos a kérdése: ő miért nem maradhat otthon? Nem jó megoldás, ha az óvodakezdés a kicsi születése körüli időpontra esik. A nagyobbik gyerek ezt úgy értelmezheti, mintha neki már nem lenne helye otthon, rá nem jutna idő, őt már nem szeretnék annyira a szülei, ezért távolítják el, hogy helyébe a kisbaba léphessen. Vagy jóval korábban, vagy csak sokkal később adjuk az oviba. Kezdetben gyakrabban betegszik meg, mint eddig, és a kistestvért is megfertőzheti. Az egyes betegségek miatt otthon töltött napok után ismét nehezen szokik vissza a közösségbe. Az anya felszabadul ugyan kissé, de feladatai a reggeli és délutáni közlekedéssel szaporodnak. Ez télen, rossz időben nem is csekélység, különösen, ha messzebbre kell menni. A kis korkülönbséggel született gyerekek nevelése nagy kihívás az anyának, de lehetőség is arra, hogy különösen összeforrott családdá váljanak, ha együtt töltik a kezdeti éveket. Előnyös lehet az óvoda, ha a közelben van, esetleg az apa vagy más rokon kíséri a gyereket. Jó, ha haza lehet hozni a gyereket közvetlenül ebéd után, így a teljes délutánt otthon töltheti. Ha viszont négy-öt év korkülönbség van a testvérek között, igényeik az első években eléggé eltérőek. Ilyenkor valóban az óvoda délelőtti foglalkozásai biztosíthatják a koruknak megfelelő tevékenységet.
Az iskolakezdést megelőző évben kötelező valamilyen szervezett foglalkozáson részt venni. Ez lehet az óvoda nagycsoportjának délelőtti foglalkozása, illetve speciális iskola-előkészítő foglalkozás. Mindkét esetben a foglalkozást vezető pedagógus végzi az iskolaérettségi felmérést. Ha nem tudta kellően megismerni a gyereket, mert mégsem járt rendszeresen, a nevelési tanácsadóba küldi az iskolaérettségi vizsgálat elvégzésére.

Mikortól mehet oviba?
Az óvodák csak a három évet betöltött gyerekek után kapnak az önkormányzattól támogatást, így rendszerint nincs lehetőségük kisebbek fogadására. Májusban kell jelentkezni az óvodába akkor is, ha az év folyamán, de csak később tölti be a három évet. A gyereket előjegyzésbe veszik, és nagyjából a szülinapja körül kezdhet oviba járni. A szobatisztaság hiányára hivatkozva nem utasíthatja el az óvoda a felvételt. Az alapítványi, magán- vagy egyházi óvodák rugalmasabbak, mivel fenntartásuk nem (csak) az önkormányzattól függ. Ha alacsony a gyerekszám, az önkormányzat dönthet a kisebb gyerekek óvodai felvételéről. Érdeklődjünk a környéken a lehetőségekről. Ideális, ha kis létszámú minicsoport indul az óvodában. Nehezebb helyzetben van kisgyerekünk, ha fél-egy évvel idősebbek csoportjába kerül. Sokszor beválik a vegyes csoport, például testvérekkel, ha nagyjából ugyanannyi a kicsi, mint amennyi az idősebb. Óvónők, bölcsődei gondozók szerint a kisgyerek könnyebben beszokik a bölcsődébe, mint túl korán az óvodába, illetve nem hátráltatja fejlődését, ha valamivel tovább marad a bölcsiben, és akár csak négyévesen kezdi az ovit.

Mit gyakoroljunk otthon?
Ha csemeténk szeptemberben oviba megy, nyár vége felé ideje felkészülnünk a változásokra. Ez semmiképpen sem tanulást jelent. Az óvodakezdőnek nem kell tudnia önállóan öltözködni, cipőt kötni, ám könnyebben boldogul majd, ha már képes erre. Biztosítsunk neki minél több lehetőséget, hogy egyedül végezzen el valamit. Amíg még nem dolgozunk, szánjunk erre időt bőségesen. Nem kell noszogatnunk, de ami az ő dolga, azt hagyjuk is rá. Ne siessünk felöltöztetni, inkább készülődjünk magunk, majd csak próbálkozik ő is, ha látja, hogy anya mást csinál. Kérjük meg apró dolgokra. Minden kisgyerek örül, ha a "nagyok" munkájába árthatja magát. Ezzel ügyesedik, nő az önbizalma. Járjunk rendszeresen gyerektársaságba, játszótérre, táncházba. Maradjunk a háttérben, hogy önállóan barátkozhasson, ha akar, de az sem baj, ha csak figyeli az eseményeket. Bízzuk hetente többször néhány órára a nagyira vagy egy kedves ismerősre. Ilyenkor gyakoroljuk az elválást, és örülünk a találkozásnak. Sétáljunk el néhányszor az ovi felé, hogy már most láthassa, hova fogunk majd járni. Játsszunk el az állatkáival, babáival egy-egy jellegzetes óvodai helyzetet. Ijesztő lehet, ha már előre mondogatjuk, hogy ne sírjon, ne pisiljen be, egye meg az ebédet.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék