Kisgyerek

“Kutyát nem lehet elvinni egy menhelyről úgy, ahogy ezt a kislányt elvitték”

Embertelen és érthetetlen az a mód, ahogyan egy másfél éves kislányt egyik pillanatról a másikra vittek el a nevelőszüleitől.
2019. Szeptember 23.
Egyszerűen csak elvették a kislányt a nevelőszüleitől (fotó: iStock)

Az Index közölt riportot arról a példátlan és egyáltalán nem gyermekbarát eljárásról, ahogyan a másfél éves Zsuzsit (nem ez a kislány valódi neve) elszakították nevelőszüleitől, Lászlótól és Máriától (akiknek szintén nem ez a valódi nevük).

Az Index csak az egyik oldalt tudta bemutatni cikkében, mert sem a Pest Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattól, és a Pest Megyei Kormányhivataltól sem kaptak érdemi tájékoztatást az ügyben, azt írták a lapnak, hogy az érintett kiskorú személyiségi jogainak és személyes adatainak védelme miatt semmilyen információt nem közölhetnek.

László és Mária roma házaspár, egy észak-magyarországi településen élnek, rendezett körülmények között, dolgoznak és László hivatalos nevelőszülő is. Felnőtt gyerekeik vannak. Pár éve három roma testvér került hozzájuk gondozásba, mindannyian iskolába járnak, egyikőjük kifejezetten jó tanuló.

Tavaly került hozzájuk Zsuzsi, másfél hónaposan. Az eltelt egy évben erős kötelék alakult ki a három nagyobb gyerek és a kicsi illetve a nevelőszülők között. Olyannyira, hogy Lászlóék szívesen örökbe is fogadták volna a kislányt, de erre nem volt lehetőségük, mert nevelőszülőknek nem szoktak örökbeadni gyereket, másfelől mindketten közel járnak az ötvenhez.

Mária és László szeptember elején kaptak egy értesítést arról, hogy Zsuzsit örökbe fogják adni valakinek, ezért a gyermekvédelmi gyám, egy örökbefogadási tanácsadó és a leendő örökbe fogadó szülők látogatják meg őket szeptember 9-én délelőtt 10 órakor.

Mária és László úgy tudták, hogy ez csak ismerkedési alkalom, így szokott történni. Ez egy folyamat szokott lenni, ami hetekig, hónapokig is eltarthat, éppen azért, hogy kialakuljon a kötődés a leendő szülők és a gyermek között. Ebben az esetben azonban nem így történt. Az események még a tapasztalt gyermekvédelmi szakembereket is megdöbbentették – írja az Index.

Szeptember 9-én megérkeztek Lászlóékhoz az örökbe fogadó szülők, a törvényes gyám és egy örökbefogadási tanácsadó. Máriáék megmutatták nekik, hol él a kislány. A gyermekvédelmi gyám, aki rendszeresen látogatta a családot, elég ideges volt. Közben az örökbefogadási tanácsadó azt mondta: Nekem ezt a gyereket igazgatói utasításra azonnal örökbe kellett adnom, gyorsan, gyorsan.

Egy kis idő elteltével a gyám azt javasolta, hogy menjenek el a játszótérre, de nem szerették volna, hogy Mária a gyermekkel egy autóban utazzon, elkérték tőle a gyerekülést és betették a vendégek autójába. Máriának egy másik kocsiba kellett beszállnia, a gyám mellé.

A gyerek sírni kezdett. Mária szólt, hogy “de hát a gyerek sír”. “Hadd sírjon!” – felelte a gyám.

Közben el kezdett esni az eső, ezért mégsem a játszótérre mentek, hanem a helyi művelődési ház felé, de a Máriát szállító gyám nem állt meg az autóval, tett néhány kört, miközben az örökbefogadási tanácsadó és az örökbe fogadó szülők kiszálltak az autójukból, és be tudtak menni a kislánnyal az épületbe.

Amikor leparkoltak, a gyám azt mondta Máriának, hogy ő ne szálljon ki az autóból, és ne menjen be a művelődési házba, hadd foglalkozzanak az örökbe fogadó szülők a kislánnyal.

Mária egyre türelmetlenebb volt, pelenkázni kellet volna Zsuzsit, hazavinni ebédelni, lefektetni délután. A gyám haza akarta vinni Máriát a kislány nélkül. Ő azonban nem volt hajlandó a kislány nélkül hazamenni. Végül Mária bement a művházba, és rögtön meghallotta a kislány sírását. Amikor Zsuzsi meglátta Máriát, azt kiabálta neki, hogy “anya, anya”. Ő odament hozzá, átölelte, próbálta megnyugtatni.

Kijöttek a művelődési házból, a gyám azt mondta, hogy akkor most a gyereket elviszik a kb. egyórányi útra lévő városba “kitölteni a papírokat”. Mária nem értette, milyen papírokról van szó. Ezután az örökbe fogadó szülők, a gyám és az örökbefogadási tanácsadó visszaültették az autójukba Zsuzsit, és elhajtottak a kislánnyal.

Zsuzsit egy cumival és egy cumisüveggel vitték el. László és Mária azóta sem tudják, hol van. A történések egyik szemtanúja az Indexnek azt mondta, hogy kutyát nem lehet elvinni egy menhelyről úgy, ahogy ezt a kislányt elvitték.

László, a hivatalos nevelőszülő aznap délután kapott egy emailt. Ebben arról tájékoztatták, hogy az illetékes gyámhivatal három nappal korábban (szeptember 6-án) azt a határozatot hozta, hogy Zsuzsit titkos örökbefogadás útján azonnal átadják az örökbe fogadó szülőknek.

Az események nagyon megviselték az egész családot, a gyerekeket is: a kisebbik lány tépkedi a haját az iskolában, a nagyfiú agresszív lett, közben ismerősének könnyes szemmel meséli, hogy elvitték tőlük Zsuzsit.

Az ügyben a család emberrablás miatt tett feljelentést. Az Index olyan információk birtokába jutott, hogy az ügyben belső vizsgálat indult.

Minden ilyen esetben elsődlegesen azt érdemes nézni, hogy mi felel meg a gyerek érdekének, mondta az Indexnek az esettel kapcsolatban Szlankó Viola pszichológus, az SOS Gyermekfalvak gyermekjogi tanácsadója, akit szintén meglepett, hogy Zsuzsi örökbefogadását ilyen módon intézték.

A kislány másodszorra veszíti el a családját, először a vér szerint anyját, majd a nevelőszüleit. Ez mindenképpen traumatikus és óriási szerepe van a korai kötődésnek a későbbi felnőtt életre. Éppen ezért úgy van kialakítva az örökbefogadási folyamat, hogy legyen egy ismerkedési, barátkozási időszak, aminek a kezdetén ott kell lennie a gondozónak is, annak, akiben megbízik. Így van esély arra, hogy az örökbefogadó szülővel kialakulhasson egy bizalmi kapcsolat.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Index.hu