Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Könnyű léptekkel

Szerző: Babaszoba.hu

2008. január 29. | Frissítve: 2017. február 2.

Forrás: Kismama magazin

A két lábon járás, a felegyenesedett testtartás jelentős terhet ró az apró gyereklábakra. Ha kezdettől fogva egészséges cipőbe bújtatjuk a kicsiket, jó eséllyel megelőzhetjük a lúdtalpat és az ebből fakadó panaszokat.

Legyen sokat mezítláb is a kicsi, főleg természetes talajon


Látszólag hatalmas a cipőválaszték, akár gyereknek, akár felnőttnek keresünk megfelelő lábbelit. Azonban az egészség és a minőség szempontjai sajnos csak ritkán egyeznek a legújabb divat jellemzőivel, s bizony előfordul, hogy igen sok pénzt költünk olyan darabokra, amelyeket valójában sosem lenne szabad hordani.
Magyarországon feleannyi az egy főre eső új cipőbeszerzés évente, mint Csehországban, a nyugati országokhoz képest ennél is sokkal nagyobb a lemaradásunk. Csehországban három ortopédiai szűrést végeznek minden gyereknél, nálunk kizárólag a csecsemőkori csípőszűrés valósult meg, lúdtalpszűrésre csak elvétve kerül sor egy-egy iskolában-óvodában. Tekintve, hogy a lábfej kóros mozgásai egy idő múlva kóros elváltozásokat eredményeznek, ezek pedig gerincbántalmak, láb- és izomfájdalmak egész sorát vonzzák magukkal, sokkal több figyelmet kellene szentelnünk a megelőzésnek.

Mezítláb vagy cipőcskében?

Más a gyerek járása, más a felnőtté, és más az öregemberé. A kicsik első lépései talán leginkább a hátsó lábaira álló medve vagy majom próbálkozásához hasonlítanak: "szabályos" lépések helyett sajátos, bizonytalan "ügetést" láthatunk a kis totyogóknál. Lábacskáik enyhe talphajlításban, kissé kifelé fordulva állnak. Ha a kisgyerek időnek előtte megterheli a lábát, akkor megfeszített, befelé forduló helyzetbe kerül. Ezért ne "jártassuk" kézen fogva, amíg ő magától nem képes erre a mozgásformára.
Ha már elkezdett önállóan lépegetni, ne tegyük próbára túl korán újonnan szerzett képességét. Ebben az időszakban nem szabad járásra kényszeríteni! Ha sírdogálva kéri, hogy vegyük fel, csupán azt jelzi, hogy teljesítőképessége határára ért, nem a lustaság beszél belőle. Ha már nehéz cipelni a kis sózsákot, inkább vigyünk magunkkal babakocsit. Aztán apránként megszokja a járást, eltűnnek talpacskáiról a zsírpárnák, állandósul a haránt- és hosszboltozat formája.
Amíg nem tesszük ki a padlóra a kisgyereket, ne adjunk rá cipőt. Természetes felületeken később sem kell cipőbe bújtatnunk. Egészséges, ha fűben, kavicson, homokban, földes talajon mezítláb jár, mert az apró egyenetlenségek miatt nem terül szét a láb. A kemény, sima felülettel másképp áll a helyzet: a láb szétterül, ezért befelé fordul a sarok. Különösen súlyos ez a probléma akkor, ha a gyerek túlsúlyos, hiszen még nagyobb a teher, amit cipelni kell.
Valószínűleg egészséges a kislánya lába! Gyakori, hogy a szülők összetévesztik a talp boltozatait kitöltő zsírpárnát a boltozatok lesüllyedésével. A totyogni kezdő gyereknél a hosszanti boltozat hiánya eleinte rendszerint normális, hiszen a boltozat az izmok fejlődésével párhuzamosan, az izommunka hatására alakul ki. Ha a kisgyerek mozgásszerveivel valamilyen probléma adódik, az ortopéd klinikák szakrendeléseihez fordulhatunk. A veleszületett vagy szerzett lúdtalp megállapítása és a gyógyításához szükséges speciális betétes cipő rendelése gyermekortopéd szakorvos feladata.

Milyen a jó gyerekcipő?

1. Kéregrész
A legfontosabb, hogy hat éven aluli gyerekre ne adjunk olyan papucsot, szandált, aminek hátul nincs kérge. Az egészséges lábbelinek ugyanis az egyik feladata az, hogy egyenesen tartsa a sarkat. Ez megoldható például úgy, hogy a cipő belső részén a sarok körülbelül fél centivel vastagabb, ez az úgynevezett "supináló" sarok. A másik lehetőség a sarokfogó, mely egyenes vagy kissé kifelé dőlő, s ezt egészíti ki az előre vezetett kéregrész.
2. Középrész
Kifejezetten káros a gyerekcipőbe eleve beépített lúdtalpbetét használata. Ez nem tévesztendő össze az úgynevezett lágyékbetéttel, mely a sarok és a bütyökrész között ívelő, két végén támaszkodó, rugalmas híd. Ez ugyanis a beépített lúdtalpbetéttel ellentétben nem emeli a hosszboltozatot. (Ha emelné, akkor a hosszboltozatot tartó izomzat gyengülne, hiszen nem kellene "dolgoznia".) Szintén nem minősülnek beépített betétnek a plasztikus talpbélések és ujjkapaszkodók sem.
3. Előrész
Fontos, hogy a cipő orra kellő mozgásteret biztosítson a lábujjaknak. A belső rész ennek érdekében legyen egyenes, kellően magas, és a cipő belső hossza másfél centiméterrel hosszabb, mint a gyerek lába.
4. Talp
Akkor jó, ha könnyű és hajlékony, nem csúszik a legkülönfélébb felületeken sem. A vastag talpú, nehéz cipők talán tartósabbak, de balesetveszélyesek lehetnek.
4. Alapanyag
A gyerekek lába erősen izzad (óránként 0,5-1 gramm izzadsággal kell számolni), ezért ügyeljünk a természetes alapanyagokra! Mivel a talp műanyagból készül, különösen fontos, hogy a talpbélés és a belső borítás textil vagy valódi bőr legyen, a felsőrész pedig szintén valódi bőr, ideális esetben borjúbox vagy sevró. Ez utóbbi sajnos olyan drága alapanyag, hogy legfeljebb drága női divatcipők készülnek belőle. Jól beválik a gerontex is, mely jól szellőző, ugyanakkor vízgőztaszító anyag.

Széltében is, hosszában is

Jó volna, ha az apró cipőknek nem csupán a hosszát, hanem szélességét is gyerekünk lábmérete alapján választhatnánk meg. Ehhez egyelőre valamelyik nyugati országba kell utaznunk vásárolni, mert hazai boltokban még a külföldi márkáknak is csak elvétve találhatjuk meg valamennyi méretváltozatát. (Egyébként a méretet jelző szám mellett kellene keresnünk azt a betűt, ami a szélességet jelöli: S = keskeny, M = közepes W = széles).
A megfelelő nagyság kiválasztásakor segítségünkre lehet a cipőboltokban a vevők rendelkezésére álló mérőkészülék. Soha ne vásároljunk cipőt próbálás nélkül! Igaz, az a néhány gyerekcipőbolt többnyire kicsi, szűkös, nincs bennük kellő számú ülőalkalmatosság, ezért egy-egy ilyen akció igazi erőpróba a szülők és a kicsik számára egyaránt. Adjuk rá a gyerekre a cipőcskéket ennek ellenére, s kérjük meg, tegyen benne néhány lépést. Így láthatjuk csak, hogy valóban kényelmes-e a mérete alapján megfelelőnek tűnő lábbeli. Időzítsük a vásárlást hétköznap délelőttre, így talán gyorsabban túlesünk rajta.

Lábtorna

Ha már ügyesen jár a kisgyerek, elkezdhetjük a rendszeres otthoni lábtornát! Felnőtteknek is csak javára válik. Eredményt csak akkor várjunk, ha valóban naponta végezzük.
- Mutassuk be a kicsinek az óriásjárást. Lábujjhegyen, magastartásba nyújtott kézzel utánozzuk az óriásokat.
- Utána járkáljunk néhány kört külső talpélünkön.
- Üljünk le a földre, és körözzünk lábfejünkkel néhányszor.
- Szórjunk szét kisebb tárgyakat a szőnyegen, és próbáljuk lábujjainkkal megragadni, és az odakészített dobozba tenni. Ebben nagyon ügyesek szoktak lenni a kicsik.
- A lábujjak lazításáról se feledkezzünk el: lábujjhegyen állás, járás, váltakozva sarokállással.
(Írásunk szaktanácsadója Dr. Bender György ortopédsebész professzor, nyugalmazott egyetemi tanár. A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Bender professzor Gyermekláb - gyermekcipő című könyvét, melyben részletesen olvashatunk a láb anatómiai felépítéséről, egészséges fejlődéséről, a cipőválasztás szempontjairól és különböző buktatóiról, valamint a láb rendellenességeiről és betegségeiről.)

Miért büdös a lába?

Az olcsó, szintetikus alapanyagú és bélésű lábbeliben a láb izzadás nélkül is nyirkos lesz: a test hője lecsapódik a külső hidegebb környezetben. A belső textília átveszi ezt a nedvességet, a szintetikus külső pedig lezár, nem tud kiszáradni. A gyerek lába csak a cipő büdösségét veszi át. A bebüdösödött cipőt alaposan szellőztessük, napoztassuk néhány napig a szabadban, majd levételkor mindig tegyünk bele szagtalanító golyócskát. Az átázott cipőt gondosan szárítsuk ki: újságpapíron tegyük a fűtőtestre.
Csak laza szövésű pamutzoknit adjunk a gyerekre. Hasznos a gyors, meleg lábmosás is. Hazajövetel után kézmosáshoz hasonlóan mossuk meg a lábat is meleg vízben, majd húzzunk tiszta zoknit.
Ha pénztárcánk engedi, vásároljunk úgynevezett lélegző cipőt csemeténknek. Ez nem ázik át, de nem is izzad bele a lába. Hogy elegendő ideje legyen a szellőzésre, két párra lenne szükség utcai használatra. Szobai lábbelinek használjunk nyitott papucsot, szandált vagy ezek helyett vastag, csúszásgátlós zoknit. Előfordulhat, hogy csemeténk gombás fertőzést szedett össze, ez okozza a kellemetlen lábszagot. A cipőből sokkal nehezebb elűzni a gombát, mint a bőrről, ilyenkor új cipő vásárlása jelentené a megoldást.

Hogyan válasszunk jó cipőt?

Sajnos nem vehetjük meg pusztán a méretre hagyatkozva. Egy méreten belül is nagy különbségek adódhatnak a gyártótól függően, emellett döntő a cipő alapanyaga, szélessége és szabása. Nem kerülhetjük el tehát a próbálást, így kénytelenek vagyunk a kisgyerekkel együtt vásárolni. A délutáni órákat választani azért jobb, mert ilyenkor akár fél számmal is nagyobb lehet a láb, mint délelőtt. A cipőnek hosszabbnak kell lennie a lábnál, hogy lépéskor az előcsusszanó lábujjak se érjenek a cipő orrához. Ehhez 12 milliméternyi plusz helyre van szükség. Állítsuk fel a kisgyereket, hogy a testsúlya alatt szétterülő lábujjakhoz tudjunk viszonyítani.
Másik fontos szempont a szélesség. Keskeny lábfejre jól összefűzhető lábbelit vegyünk. Ha a tág cipő nem tartja a lábfejet, minden lépésnél előrecsúszik, és a lábujjak a cipő orrába ütköznek, mintha túlságosan rövid lenne. A duci, magas boltozatú lábat ne erőltessük bele egy "kicsit" szűk lábbelibe, mert a cipő később sem lesz nagyobb.
A bőrcipők jobban szellőznek, míg a szintetikus anyagból készültekben befülled, és nyirkossá válik a láb. A mai vastag talpú cipők nehezítik a járást. A rossz lábbeli hátrányosan befolyásolja a kisgyerek mozgását, könnyebben okoz balesetet, és torzítja a lábat. Ha csak tehetjük, engedjük mezítláb, zokniban vagy hajlékony szobacipőben járkálni a kicsit.

Lúdtalpas?

A szülők sokszor úgy látják, hogy a kis totyogó még alig jár, máris lúdtalpas. Valóban nem látszik a talpon homorúan ívelt lábboltozat, ám ez ebben a korban élettani sajátosság. Hároméves kor előtt a talpat is zsírpárna fedi, és a lábfej izomzata még kialakulófélben van. Nincs szükség tehát lúdtalpbetétes (harántemelős) cipőre, az izomzat akkor erősödik, ha használják. Ma már igen kevés lehetősége van a kisgyereknek arra, hogy egyenlőtlen talajon járkáljon mezítláb, pedig ma is ez a lábizmok legjobb edzése.
Figyeljünk fel azonban akkor, ha a talp belső oldala piros, ez arra utalhat, hogy a lábfeje befelé dől, a testsúlya ide nehezedik - ez valóban rendellenes. Az utolsó csípőízületi vizsgálatnál valószínűleg azt javasolták, hogy ismét keressük fel az ortopéd szakorvost, amint a kicsi önállóan járni kezd. Forduljunk szakemberhez akkor is, ha csámpásan, lábfejét befelé fordítva, vagy rendszeresen lábujjhegyen, sarkát megemelve jár csemeténk.

Puha surranókban

A cipővásárlás nem tartozik a gyerekek kedvenc időtöltései közé, mégis jobb, ha csakis együtt választunk lábbelit. Egyszerűbb próbálni, ha levesszük a meleg kabátot, pulóvert, majd ölbe vesszük a kicsit, és úgy húzzuk a lábára a cipőt. Esetleg szemtől szembe állítsuk magunk elé, majd léptessük bele az odakészített, kicsatolt vagy kifűzött cipőbe. Ha széles a lába, próbálkozzunk egy számmal nagyobbal is, és mindig gondosan nyomkodjuk végig a cipő orrát, hogy állva is körülbelül egycentis hely maradjon a lábujjak előtt. Csatos, pántos félcipőnél győződjünk meg róla, hogy a lábboltozatnál nem túl szoros-e. Egy méretből lehetőleg két-három pár cipőt vegyünk, hogy kiszáradhasson, kiszellőzhessen, mire újra felveszi.
Ügyeljünk arra, hogy a választott modell könnyű legyen, talpát könnyedén lehessen hajlítani, és a lábbal érintkező részek természetes alapanyagból, bőrből, pamutból készüljenek. A talpbetét tartalmazhat harántemelőt. Fontos, hogy a cipő kérge jól kidolgozott, erős, mégis puha legyen. Nézzük meg, hogy a cipő széle járkálás közben nem érintkezik-e a bokával. A gyerekcipőknél különösen lényeges szempont a csúszásgátló gumitalp és a lábujjakat védő orrmegerősítés.

Legyen sokat mezítláb!

Megfelelő terepen egészséges a mezítláb járás: a fű kellemes csiklandozása, a talaj egyenetlensége, a kavicsok erőteljes nyomása munkára kényszeríti a láb izmait, ezzel megelőzhető, illetve gyógyítható a lúdtalp. Ha biztosan tudjuk, hogy nincs szúró-vágó, sérülést és fertőzést okozó szemét a földön, meleg időben legjobb, ha mezítláb jár a gyerek. A műanyag szandálba kellemetlenül beleizzad a talp, s ilyenkor könnyebben kidörzsölik a pántok, csatok. A divatos szandálok olyan nehezek, vastag talpúak, hogy akadályozzák a járást, a boka könnyebben kificamodhat, fára mászni pedig lehetetlen ilyen merev, ormótlan lábbeliben.
A parafa talpú, lábboltozathoz simuló, bőrből készült szandálok egészséges viseletet biztosítanak, hátrányuk, hogy nehezen száradnak ki elázás után. Szükség lehet két pár szandálra: egy vízálló műanyagra és egy természetes alapanyagúra, mindennapi használatra. Ha az orra, sarka zárt, nem éri olyan sok sérülés a kis lábujjakat, nem megy bele olyan könnyen a kavics. Amíg csak az időjárás engedi, szandált adjunk a gyerekre, a zárt cipőt tartogassuk a hidegre, kirándulásra.
Kell-e zokni nyáron? Ha a lábbeli nem dörzsöli ki a gyerek lábát, nem szükséges zoknit húzni. Az újonnan vásárolt szandálok bőre azonban merev lehet, valósággal felvágja az érzékeny bőrt. Ha már kitaposta, finomabb, puhább lesz. Az összeizzadt, összegyűrődött zokni is okoz vízhólyagokat. Napközben is öblítsük le a gyerek lábát, cseréljük ki a zoknit, töröljük ki a szandál belsejét, mert az apró homokszemcsék tűként tudnak szúrni.

Mezítláb a fűben?

A cipőhöz szokott lábacskákat csiklandozza, szúrja a fű, a kezdettől fogva mezítláb futkosó piciket inkább lázba hozzák és lelkesítik az új lehetőségek. A talp- és lábizomzatnak jót tesz, ha közvetlenül érintkezhet a különböző minőségű felületekkel, a fű ilyen szempontból különösen kedvező. Ezért olyan terepen, amit viszonylag jól ismerünk, nyugodtan engedjük mezítláb járkálni a kicsit. Apró kellemetlenségekre azért nem árt felkészülni.
Allergiára hajlamosaknál a fűvel való érintkezés viszketést, csalánkiütést válthat ki. Az éles fűszálak apró sebeket vághatnak a lábszáron. A csalánon kívül más szúrós növény is nő a mezőn, a kisgyerek nem ismeri ezeket, ezért játék közben nem tudja kikerülni őket. A zöldben fűatkák, apró pókok nyüzsögnek, amik észrevétlenül csípnek. Ezeknek az apró baleseteknek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Pár perc, és a kicsi már el is felejti, miért sírdogált az imént.
Kirándulásnál, magas fűben adjunk rá szellős hosszúnadrágot, zoknit, így megelőzhetjük a kellemetlenségeket. Védelmet jelenthet az is, ha előre bekenjük a lábfejét és a lábszárát valamilyen zsíros krémmel, ez megóvja a "behatolóktól". A makacs viszketést hűsítő krémmel, például Fenistillel csillapíthatjuk, de erre többnyire nincs is szükség. Legkésőbb két-három órán belül elmúlnak a fű okozta apróbb sérülések, viszkető kiütések.

Nem kell a cipőcske

A lábboltozat izmait fejleszti az egyenetlen talajon való járkálás. Az ortopéd orvosok viszont másként vélekednek a szobában (sima terepen) való mezítlábazásról. Inkább jól tartó, talpboltozathoz alakított szandált, vékony cipőt javasolnak a puha textilcipők, papucsok, tapadókorongos zoknik helyett.
Hideg burkolaton mindenképpen adjunk valamit a kicsi lábára.
A szabadban is csak ott vehetjük le a lábbelit, ahol biztosan nem léphet bele söröskupakba, üvegszilánkba, rozsdás fémhulladékba. Sajnos játszótereink, parkjaink, vízpartjaink egyáltalán nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. A szúrós növények, a kullancsok miatt inkább zárt cipőt, hosszú nadrágot adjunk rá.
Allergiára hajlamosaknál a fűvel való érintkezés piros, viszkető kiütéseket okoz a lábszáron, pollenallergia esetén orrfolyás, könnyezés társul hozzá. Védelmet jelenthet, ha zsíros krémmel kenjük be a kisgyerek lábszárát, mintegy "harisnyát" húzunk rá. Utólag hűsítő géllel (például Fenistillel) csillapíthatjuk a viszketést. Biztonsággal csak saját kertünkben, illetve alaposan és rendszeresen megfigyelt területen engedhetjük mezítláb járkálni kisgyerekünket. Itt azonban használjuk ki a lehetőséget!

Bundás és tágas

Rossz időben és hidegben is kell levegőzni, de csak akkor csökkenthetjük a megbetegedés veszélyét, ha nem ázik át a cipő, nem hűl le a lábacska. A megfelelő lábbeli kiválasztása némi türelmet, egy kis szakértelmet és sajnos vastag pénztárcát igényel.
- A talp hosszánál 12 milliméterrel nagyobb belső terű cipőt válasszunk. Akármilyen vastag a bélés, nem melegít, ha nincs mozgástere a lábnak.
- Hüvelykujjunkat dugjuk be a cipő orráig, ha nem szorít, elég magas lesz a gyerek lábujjainak is. Bélése sima az orránál is, nem nyom a varrás, eldolgozás?
- Elég hajlékony a talp? A vastag, merev talpú cipőben nehezebben jár a kisgyerek.
- Adjuk rá a lábbelit! Könnyen felvehető, eléggé kitágítható fel-és lehúzáshoz? A csizmánál sokszor jobb a magas szárú fűzős cipő.
- A vízhatlan, de légáteresztő anyagból (goretex, sympatex), illetve bőrből készült cipők biztosítják a láb szárazságát. Ezzel szemben az egyszerű műanyag külső ugyan nem ázik be, de beleizzad a láb, a nedvesség pedig lehűl.
- A természetes anyagból készült bélés kellően melegen tart, és nem izzad bele a láb. Praktikus a csizmák kivehető bélése, ám száradás után nehezen gyömöszölhető vissza.
- Indulás előtt hintőporozzuk be a kicsi talpát és ujjközeit, így száraz és meleg marad.

Orra, sarka zárt

A kisgyereknek nyáron is olyan lábbelire van szüksége, amely jól tartja a bokáját és a sarkát. Hasznos, ha orra is van a szandálnak, ez megvédi a kis botladozó lábujjait. A jó szandál csak abban különbözik a jó cipőtől, hogy az oldala kissé szellősebb. Mindennapos használatra tehát bőrből készült, hajlékony talpú, széles orrú lábbelit vegyünk. Szellősebbnek látszanak ugyan a csak néhány pántból álló, színes műanyag, textil, polifoam termékek, ám ezekben a kisgyerek lába bizonytalanul csúszkál. A nem természetes alapanyagú szandálban a talp rendkívül izzad, szinte állandóan nedves. Vízpartra ellenben ez is hasznos lehet: véd a sérüléstől, és nem árt neki, ha a vízben tocsog vele a kis lurkó, könnyen megszárad.

Támasz a lábacskáknak

Cipőre csak lakáson kívül van szüksége a kisgyereknek az első sétákhoz. Legfontosabb szempont a méret: akár egy-másfél centiméterrel is nagyobb lehet a cipő a lábnál. Állítsuk rá a kisgyereket egy keménypapírra, rajzoljuk körül a talpacskát, vágjuk ki, és ezt a sablont próbáljuk bele a cipőbe, illetve mérjük kívülről a talpához. Jobban bele tudjuk bújtatni a lábfejet, ha alaposan ki lehet fűzni vagy szét lehet nyitni. A rugalmas, hajlékony talp segíti a könnyű lépést, a kemény sarokrész támasztja a bokát. Betét azonban nem szükséges bele, a lábboltozat az első három évben fokozatosan fejlődik ki. A lábfej izomzata alakítja majd ki a most még hiányzó homorulatot a talpon, nem a betétes alátámasztás.
Nem kell tartanunk a használt, de jó állapotú lábbelitől sem, mert a kicsi lába tapossa ki a cipőt, nem pedig fordítva. A felnőtt divatot követő vastag, merev talpú cipőben, néhány pántos szandálban azonban bizonytalanul, nehézkesen tud járni. A lábfej izmait ez fokozottan igénybe veszi, könnyebben elfárad, elesik a kisgyerek a lábához nem igazodó cipőben. Akármilyen aranyos is, hagyjuk a polcon. Két párat váltogassunk, így mindig ki tudjuk szellőztetni őket.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék