Nyugalom és folytatás
"Fontos, hogy nyugodt maradj, és ismerd el a gyermeked érzéseit" - mondja Pantley. "De ne essünk túlzásokba. Azt kéne közvetíteni a gyerekek felé, hogy az érzéseiket tiszteletben tartjuk, de nem szabad azt megtanulniuk, hogy a stressz vagy a félelem megálljt parancsoljon. Dr. Hackney egy olyan taktikát javasol, amelyet ő "tárgyilagos empátiának" nevez, ahol a szavak, a testbeszéd és a hangszín segítségével azt az üzenetet közvetíted, hogy megérted, hogyan érez, de nem változtatsz az irányon. Ha a gyerek nem akar oviba menni, mondd azt: "Tudom, ez nagyon nehéz. Tudom, hogy tényleg nem akarsz menni, mert itthon jól érzed magad", de folytasd a szokásos rutint, majd menj ki az ajtón a tervezett módon. Így "az egész nyelvezeted alapvetően azt mondja, hogy "Teljesen megértem, de akkor is megyünk'" - mondja Dr. Hackney.
Tartsd be a napi rutint
Fontos, mert biztonságot ad, hogy a napnak legyen ritmusa és ezt minden körülmények között be is tartsd.
A következetes lefekvési idő betartása különösen fontos, mert a gyerekek könnyebben stresszesek lehetnek, ha túl fáradtak. "Ahhoz, hogy gyermeke könnyebben megbirkózzon az élet stresszes helyzeteivel, gondoskodj arról, hogy jól aludjon, megfelelő alvásidőben, egészséges étkezésben és sok napi mozgásban részesüljön" - mondja Pantley. A legjobb, ha elhalasztjuk az egyéb változásokat - például a bilire szoktatást -, amelyek megzavarhatják a normális napirendet.
Szánj időt a pihenésre
Legyen időtök mindennap a pihenésre, szundikálásra. "A gyerekek sokkal lassabb óra szerint élnek, mint a felnőttek" - magyarázza Pantley. "Nem gondolnak arra, hogy mit csinálhatnak majd később. Megállnak, miközben nézik, ahogy a macska alszik, vizsgálják a szőnyeg színmintáit, és elgondolkodnak azon, hogy miért van lábujjuk. Bizonyosodj meg arról, hogy a prioritásokra összpontosítasz, és időt szakítasz arra, hogy élvezd a gyermeked társaságát. Győződj meg róla, hogy nem vesztegetsz el különleges pillanatokat azzal, hogy a következő napirendi pontot sietteted.
Tervezz előre és hagyj időt a feldolgozásra
"Az, hogy a szülők hogyan kezelik a stresszforrást, hogyan keretezik és beszélik meg, és hogyan válaszolnak a kérdésekre, határokat szab a gyermekeknek arra vonatkozóan, hogy hogyan érzékeljék azt" - magyarázza Dr. Hackney. "Őszintén és kicsiben kezdjük. Ha el kell mondanod a gyerekednek, hogy valaki elhunyt, próbáld meg azt mondani: "A nagymama nagyon beteg volt, és meghalt". Ha kérdései vannak, akkor eldöntheted, hogyan írd le a dolgot (egy tompított verziót adva vagy átfogalmazva a hited és a komfortérzeted alapján). Ha testvére fog születni, akkor mesélhetsz róla, akár mesekönyveket is felhasználhatsz. Fontos, hogy bármilyen változás áll be, tarts meg az eredeti napi rutinból annyit, amennyi csak lehetséges, hogy az átmenet zökkenőmentesebb legyen. Amikor elmagyarázol neki valamit, akkor figyelj a kérdéseire, mindig csak annyira válaszolj, amennyit kérdezett, ne terheld túl sok információvak, amiket nem tud feldolgozni.
Monitor, tévé
"Amikor a szülő a híreket nézi, és a gyerek a szobában van, akkor mindenféle erőszaknak van kitéve" - mondja Hackney. Bizonyos tévéműsorokat, videókat ne a gyerek előtt nézz. Gyakran hiszik azt a szülők, hogy a gyerek úgy sem ért semmit a hírekből, de ez nem igaz, rá is hatással van.
Sok ölelés és puszi
Személyes figyelem, sok
ölelés és sok-sok puszi: éppen erre van szükséges minden kisgyereknek. Akár negatív, akár pozitív a stresszor, a szeretet növeli a gyermek önbizalmát és önszabályozási képességeit, lehetővé téve számára, hogy rugalmasabban reagáljon a változásokra.
Hozzászólások