Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Játék: 5 fontos állomás a gyerek életében

Szerző: Szőke Anna

2020. augusztus 26.

Forrás: babaszoba.hu

Egy kisgyerek legfontosabb feladata, hogy annyit játsszon, amennyit csak lehet. A játék fejleszti ugyanis a lehető legjobban az apróságokat, ezen keresztül sajátíthatják el a későbbi sikeres léthez szükséges képességeket.

A játék, ami elengedhetetlen a gyerek egészséges fejlődéséhez (fotó: Getty Images)
Amióta világ a világ, a gyerekek a játékon keresztül fedezték fel az őket körülvevő közeget. Míg az alfa generációt megelőző időszakokban a gyerekek valóban rengeteget játszottak - gondoljunk csak a rengeteg szabadban eltöltött időre, az egész napos biciklizésekre, bunkizásokra, a szomszédgyerekek összetartására - addig manapság a kicsik élete nagyon gyakran szinte teljesen betáblázott, egyik programtól a másikig tart, és alig jut benne hely az önfeledt, szabad játéknak. Pedig a gyermekorvosok is kiemelt fontosságúnak tartják a játékot, úgy nevezik meg, mint az egészséges szellemi fejlődés egyik alappillérét.
A játék a különféle fizikai és szellemi képességek fejlesztése mellett kulcsfontosságú a megfelelő szociális kompetenciák kialakításához. Míg az egészen picik inkább egyedül játszanak - még akkor is, ha többedmagukkal vannak - addig az óvodásoknál már megfigyelhető, ahogy fokozatosan kialakul a közös játék, a valódi "együtt" játszás gyermek és gyermek között. A csoporton belüli játék 5 típusát Mildred Parten Newhall amerikai szociológus írta le, és elmélete a mai napig fontos részét képezi a pedagógiai pszichológia tanításának.
Sokan vagyunk, akik számára kifejezetten stresszes a 2-5 éves korszak. Aggódunk, hogy gyermekünk óvoda/iskola érett-e, jól beilleszkedik-e a közösségbe, lesznek-e barátai és úgy általánosságban, hogy minden rendben zajlik-e körülötte, amikor mi épp nem vagyunk mellette. Éppen ezért úgy gondoltuk, a Parten-féle játéktípusokat bemutatva segítünk, hogy könnyebben felismerhesd, hogy gyermeked melyik fejlődési állomásnál tart éppen, és támpontokat adunk, hogy adott időszakban milyen elfoglaltságokkal segítheted őt.

Magányos játék

A kicsik fejlődésének egyik kiemelkedően fontos állomása. A magányos játék esetében a gyerek másoktól - más gyerekek, felnőttek - függetlenül, egyedül játszik, nem avatkozik bele mások játékába. A természet nagy segítségünkre lehet ezen fejlődési szakasz ideje alatt, ott aztán annyi felfedezni való van, hogy gyermekünk előbb utóbb biztosan ráakad valami számára érdekes dologra. Ez lehet kavics dobálás a patakba, virágszedés, kacsaetetés és még kismillió dolog, amiben zavartalanul elmélyedhet.
Ezt a fajta játékot támogathatjuk gyermekkönyvekkel (főként az interaktív könyvek, a kihajtogatós, felfedezési lehetőségeket nyújtó darabok kedveznek a magányos játéknak). Jó lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek a nyitott végű játékok is - például hatalmas kartondoboz, játék konyha, építőkocka stb. - melyek esetében némi fantáziával a lejátszható szituációk száma végtelen és ezáltal szuper lehetőség a piciknek egy kis önálló játékidőre.

Bámészkodó játék

Amikor gyermekünk gyakran megkérdezi "Anyu mit csinál a kisfiú/kislány?" vagy a játszótéren homokozó gyerekeket nézve megjegyzi - "Szerintem ő tortát készít.", vagy rámutat társára - "Hintázik!" felkiáltással, az azt jelenti, hogy szemünk fénye belépett az úgynevezett bámészkodó játék korszakába. Ilyenkor a kicsik előszeretettel figyelik mások elfoglaltságait, érdeklődnek, kommentálnak annak kapcsán, ám még nem vesznek részt a közös tevékenységben.
Habár ez a fejlődési állomás kívülről szemlélve nem tűnhet túl izgalmasnak, mégis hatalmas jelentősége van. Ebben az időszakban ugyanis gyermekünk megfigyeli a többieket, elsajátítja a későbbi közös játékhoz szükséges alapokat.
Ilyenkor fontos, hogy ne erőltessük, inkább hagyjuk, hogy gyermekünk tempójában haladjanak a dolgok. Ne erőltessük a közös játékot, ha nem mutat hajlandóságot a bekapcsolódásra, hagyjuk hogy csupán megfigyelőként vegyen részt a játékban. A megfigyelés ebben az időszakban nem feltétlenül csak a kortársaira és a játékra korlátozódik. A kicsik ilyenkor előszeretettel fedeznek fel bennünket is. Mutassuk meg nekik, mivel foglalkozunk szívesen, - legyen az kertészkedés, sütisütés, vagy focimeccsnézés - vonjuk be őket is, hadd tegyék fel kérdéseiket, hadd szemlélődjenek.

Parallel játék

Ennél a szakasznál jellemző az, hogy az apróságok - habár egy doboz építőkocka mellett ülnek és azzal játszanak -, akkor sem együtt játszanak, csupán egymás mellett. Játékuk független, nincs interakciójuk egymással. Ez az utolsó állomás mielőtt a gyerekek végül elkezdenek nyitni egymás felé.
Ebben a szakaszban nagyon jellemző, hogy a kicsik hamar összevesznek a játékokon, megjelenik az "ENYÉM!", az "ELVETTE!" és az "ADD VISSZA!". Éppen ezért praktikus, ha ilyenkor inkább olyan játékokat biztosítunk a játékidőhöz, amiket meg lehet osztani, amivel egyszerre többen is tudnak játszani (építőjátékok, matricás lapok, mozgásfejlesztő eszközök, mint például alagutak mászókák, babzsákok stb.) Sajnos a "nyúzakodás" így sem kizárt, előfordul, hogy pont ugyanaz a piros építőkocka kell az egyiknek is, mint ami a másiknál van, de ez így van rendjén. Akármilyen bosszantóak is lehetnek a szülők számára, a gyerekek összekülönbözései nélkülözhetetlen velejárói a szociális kapcsolódás elsajátításának, és segítenek a kicsiknek megtanulni hogyan viszonyuljanak egymáshoz.

Asszociatív játék

Hároméves kor körül a kicsik már egyre hosszabb ideig tudnak koncentrálni bizonyos dolgokra és kifejezetten elkezdik élvezni a többi gyerek társaságát. Az asszociatív játéknál már komoly kommunikáció alakul ki a gyerekek között. Kitalálják, mit játszanak, jobb esetben már elkérik egymástól a játékot és nemcsak kitépik egymás kezéből, de tulajdonképpen még mindig magukban játszanak, még hiányzik a közös cél.
Ez a tökéletes időszak, hogy bevezessük gyermekeink életébe a kreatívkodást, a szabad alkotás lehetőségét. Az építőjátékok és a különböző fejlesztő játékok (nagyméretű pötyi, fűzős játékok, szortírozós vagy párkereső játékok) is nagyon hasznosak ebben a periódusban.

Kooperatív játék

Itt mutatkoznak meg a későbbi csapatmunka első jelei. A gyerekek már tudatosan együtt játszanak, közösen találják ki, hogy mit játszanak, és azt is, hogy miért.
"Terítsük meg a kis asztalt, hozzunk ételeket, hogy a babák tudjanak teázni!"
"Ássunk ki egy nagy gödröt és hozzunk vizet, hogy legyen tenger a kishajónknak"
Itt már a fejlődés utolsó állomásánál járunk, a sikeres együttműködéshez a későbbiekben is ezek a képességek szükségesek majd, legyen az egy iskolai projekt elkészítése, vagy akár csapatsport. Az a gyermek, aki részt tud venni a kooperatív játékban, már iskolaérett.

Hogyan tovább?

Az, hogy a kicsik számára biztosítva legyen a megfelelő mennyiségű strukturálatlan (nem kontrollálatlan!) szabad játékidő, továbbra is létfontosságú a megfelelő fejlődésükhöz, de ugyanúgy a boldog szülő-gyermek viszony fenntartásához is. És persze ne felejtsük el, hogy mi is voltunk gyerekek! Néha érdemes erre visszaemlékeznünk, szabadon engednünk a bennünk rejtőző óvodást és beszállnunk a mókázásba!

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék