Szerző:
Sz. K.
2018. február 16. | Frissítve: 2022. február 13.
Forrás:
babaszoba.hu
A játéktevékenységek tipológiája Milderd Parten amerikai szociológus nevéhez fűződik, aki 1929-ben figyelte meg, hogy az óvodások (2 és 5 év közöttiek) hogyan játszanak. A különböző játéktevékenységek rengeteg képességet fejlesztenek, a kommunikációtól a fantázián át a kooperációig és versengésig, és minél idősebb egy gyerek, annál valószínűbb, hogy bizonyos tevékenységek előtérbe kerülnek (például már nem egymás mellett, hanem egymással játszanak). Nem lehet azonban azt mondani, hogy az egyik játéktevékenység "jobb" mint a másik, hiszen mindegyiknek megvan a maga szerepe, helye a kisgyermekek fejlődésében.
Később megjelenik az
egyéni vagy magányos játék, amikor a gyerek csak az előtte álló feladatra koncentrál, nem figyel arra, mit csinálnak a többiek - nem is igazán érdekli ez. A magányos játék segíti az önálló gondolkodást, a problémamegoldást, a kreativitás fejlődését, különböző érzelmek megélését. Ha egy gyerek egyedül
játszik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy antiszociális! Ez egy t
eljesen normális, nagyon fontos állomása a fejlődésnek, mely a 1-2 évesekre nagyon jellemző, de később sem tűnik el, amikor a gyerek más másokkal együtt is szívesen játszik.
A szemlélődő játék során a gyermek inkább megfigyelő, mint aktív résztvevő: szívesen nézi, elemzi, hogy mások hogyan játszanak, de az is előfordulhat, hogy beszélget a játékban részt vevőkkel, kérdezget a szabályokról vagy éppen arról, hogy mit csinálnak, sőt tanácsokat is adhat, vagy szurkolhat a többieknek!
A párhuzamos játék során a gyerekeknek különösen fontossá válik a másik közelsége, még akkor is, ha nem együtt, csak egymás mellett, a saját kis világukban, a saját szabályaik szerint jászanak. Úgy tűnhet, hogy nem is figyelnek oda a másikra, de valójában nagyon is fontos szociális képességeket sajátítanak el, és az is megihletheti őket, hogy a másik mit csinál!
Hozzászólások