Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hiszti: mi a valódi oka és hogy érdemes reagálni rá?

Szerző: B.G.- babaszoba.hu

2021. január 9.

Forrás: babaszoba.hu

Ha egy gyerek hisztizik, akkor életkorától és temperamentumától függően széles lehet a spektrum: a sírástól, a sikításon át az agresszióig bármivel találkozhatunk.

Hiszti: mi a valódi oka és hogy érdemes reagálni rá? (fotó: Getty Images)
Az egészen kicsiknél egy-egy dühkitörés mögött az áll, hogy még nem tudnak mit kezdeni az érzéseikkel, pláne nem azokkal, amelyek csalódottsággal, frusztrációval járnak. A nagyobb gyerekek hisztije mögött valami hasonló ok húzódik meg: még tanulják az önszabályozást. A hisztinek értelme van, sőt, az egészséges fejlődés része, még akkor is, ha nekünk szülőknek ezt nehéz az éppen hisztiző gyerek mellett erre emlékeztetnünk magunkat. A dühkitörések csökkenthetők, ha megértjük az okokat, ráhangolódunk a gyerekre és segítjük őt abban, hogy megértse és beazonosítsa az érzéseit. A következmények felemlegetése azonban nem segít 3-4 éves kor alatt. Lássuk, mi mindent tudhatunk a dühkitörésről és mit kezdhetünk a hisztivel.

Mit nevezünk hisztinek?

A hiszti minden létező formájával találkozhatunk: dühvel, frusztrációval, látványos hisztivel. De a repertoár része lehet a sírás, a sikítozás, a rúgás, elrohanás és a sort még hosszan lehetne folytatni. Odáig is elfajulhat egy hiszti, hogy a gyermek nem vesz levegőt, hány vagy kifejezetten agresszív lesz.

De miért van egyáltalán hiszti?

A dührohamok nagyon gyakoriak az 1-3 éves gyermekeknél. Ugyanis ebben a korban kezdenek kialakulni a gyerekek szociális-és érzelmi képességei, ebben a korban még gyakran szavaik sincsenek arra, hogy mit éreznek. A hiszti hátterében az is állhat, hogy növekvő függetlenségüket próbálgatják és arra is ráébrednek, hogy viselkedésük befolyásolja mások viselkedését. A hiszti tehát nem más, mint az egyik módja annak, hogy a kisgyermek kifejezze és megtanulja kezelni az érzéseit, és megváltoztatni a körülöttük zajló eseményeket. 3 éves kor fölött is előfordul még hisztizés, ennek az lehet az oka, hogy a gyermek még nem tanulta meg megfelelően kifejezni az érzéseit vagy kezelni azokat.
Mind a kisgyermekek, mind nagyobbak esetében vannak olyan dolgok, amelyek nagy valószínűséggel váltanak ki a dührohamokat:
  • Temperamentum - ez befolyásolja, hogy a gyerekek milyen gyorsan és erősen reagálnak frusztráló eseményekre. Azok a gyermekek, akik könnyen idegesek, nagyobb eséllyel kapnak dührohamot.
  • Stressz, éhség, fáradtság és túl sok inger - ezek megnehezíthetik a gyermekek számára az érzések kifejezését és kezelését.
  • Olyan helyzetek, amelyekkel a gyerekek egyszerűen nem tudnak megbirkózni - például amikor egy nagyobb gyerek elvesz egy játékot egy kisebbtől
  • Az olyan erős érzelmek, mint az aggodalom, a félelem, a szégyen és a harag.
Van néhány dolog, amellyel csökkenthetjük a dührohamok előfordulásának esélyét:
  • Csökkentsük a stresszt. A fáradt, éhes és túlstimulált gyermekek nagyobb valószínűséggel fognak hisztizni.
    Igyekezzünk ráhangolódni a gyermek érzéseire. Ha megérezzük, látjuk rajta, hogy nehezebb érzelmi helyzetbe került, akkor beszélhetünk neki arról a helyzetről, amiben éppen benne van, segítve ezzel a nehéz érzelmek kezelését. történésekről, és segítheti gyermekét a nehéz érzések kezelésében. Így az is megtörténhet, hogy eltereljük a figyelmét.
  • Azonosítsuk be a dühroham, hiszti kiváltó okát. Vegyük észre, hogy bizonyos helyzetekben (pl. vásárláskor) gyakoribb a hisztizés. Ha felismerünk valamilyen mintázatot, akár könnyebben megváltoztathatjuk a nehéz helyzetet, a környezetet.
  • Beszéljünk az érzelmekről. Amikor a gyerek szemmel láthatóan erős érzéssel küzd, bátorítsuk arra, hogy nevezze meg az érzést és próbálja elmondani, hogy mi okozta azt.

Dührohamok az óvodásoknál és kisiskolásoknál

Ebben a korban a gyerekek már megértik, hogy cselekedeteiknek vannak következményei. Ha a gyerek azért hisztizik, mert nem vettél meg neki valamit, amit ő szeretett volna megkapni, de miután hisztizik mégis megveszed, akkor ezzel tulajdonképpen jutalmazod a hisztizést.

Hogyan kezeljük a dührohamokat?

Íme néhány ötlet hisztikezelésre:
  • Maradjunk nyugodtak (vagy tegyünk úgy, mintha azok lennénk). Ha a szülő mérges lesz a hisztiző gyerek mellett, azzal mindkettőjük helyzetét megnehezíti. Beszéljünk nyugodt hangon, lassan és határozottan cselekedjünk.
  • Tegyük egyértelművé, hogy elfogadjuk az érzéseit, pl. "Persze, hogy rossz, hogy elejtetted a fagyit."
  • Várjuk meg a dühroham végét, de maradjunk a gyerek mellett. Ne kezdjünk vitatkozni, érveket felsorakoztatni, ilyenkor már túl késő van ehhez.
  • A mi kezünkben legyen az irányítás. Attól, hogy hisztizik, még ne engedjük, hogy az legyen, amit akart (ne vegyük meg, amiért hisztizik, stb).
  • Maradjunk következetesek és nyugodtak. Ha néha megadjuk amit akar, amikor hisztizik, de néha nem, akkor a probléma súlyosbodhat.
A hisztizés kezelése nagyon megterhelő a szülőknek, mert úgy érezhetik, hogy azonnal közbe kell lépniük, hogy véget érjen a helyzet. Ebben a helyzetben az is nehéz, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Segíthet, ha a következőket végig gondoljuk:
  • Legyen stratégiánk a hisztire, készüljünk fel arra, hogy bizony lesz hiszti. Legyen valamilyen tervünk arra, hogyan fogunk viselkedni.
  • Fogadjuk el, hogy nem feltétlenül tudunk mindent irányítani, ami a gyerekkel kapcsolatos, az érzelmeit vagy a viselkedését.
  • Fogadjuk el, hogy van hiszti korszak, időbe telik, amíg lesz változás, amíg a hiszti végleg elmúlik. Az önszabályozás fejlesztése és gyakorlása egész életen át tartó feladat.
  • Felejtsük el, hogy a gyerek azért hisztizik, mert direkt minket akar felbosszantani. A gyerekeknek nincs szándékos dührohamuk, egyszerűen arról van szó, hogy nincsenek még meg a készségeik ahhoz, hogy megbirkózzanak egy helyzettel.
  • Őrizzük meg a humorérzékünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy nevessünk, ha a gyerek dührohamot kap. Inkább azt, hogy ne vegyünk mindent véresen komolyan, maradjunk kedélyesek.
  • Ne foglalkozzunk azzal, ha mások rosszallóan néznek, mert a gyerek hisztizik. Aki így tesz, annak vagy nincs gyereke, vagy olyan régen volt kisgyereke, hogy már elfelejtette, milyen az.

(A cikk forrása: raisingchildren.net.au)


Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék