Gyerekpszichológus a chaten
Mit mondhat egy gyerekpszichológus? Nagyon sokat. Talán nem volt még olyan vendég a babaszoba.hu chatjén, akitől annyi különféle dolgot kérdeztek, mint Etényi Zsuzsa gyermekpszichológustól.
h i r d e t é s
Természetesen nagy horderejű dolgokban is jól jön egy külső szakértő vélemény, de mint kiderült, az átlagos mindennapok is produkálnak feszítő kérdéseket. Vágjunk is bele mindjárt a feltett kérdések és a válaszok áttekintésébe.
Variációk a féltékenységre

A nagyobbik fiúcska korában a gyerekek lassan már az önállósulással próbálkoznak, ráadásul ebben a korban már a dackorszak is jelezheti jöttét. Ezért célozza a gyerek minden rosszaságát a fölötte tekintéllyel rendelkező személynek, többnyire az anyának. Régen azt mondták, hogy a dackorszak 3 éves korban kezdődik, manapság azonban talán korábban.
A tudatos rosszalkodásnak biza oka szokott lenni, amit érdemes felkutatni a megoldáshoz. Ez egyfajta jelzés, kommunikáció. Lehet például egy kistestvér miatti méltatlankodás jele. Ha csak másfél év van a két gyerek között, ezt "nem minden első gyerek bocsátja meg könnyen az anyukájának".
Mi tehát a teendő? Ha csak mód van rá, biztosítani kell a nagyobbiknak olyan külön időt - mondjuk hetente kétszer két órát -, amikor csak vele vagyunk. Talán furán hangzik, de ilyen esetben a nagyobbal nem bűn "kivételezni", pótolni azt az időt, amit a kisebb elvett tőle. Ha a kettő egyszerre akar valamit, akkor az ember hajlamos rá, hogy a kicsi legyen az első, de a nagy érzelmileg jobban rászorul!
Ötleteket, energiát kaphat az anya, ha a gyereknevelés közben jut idő néha csak magára is. Itt meg kell jegyezni, hogy a bölcsi ebben segíthet.
Kell vagy nem kell a bölcsi?
Inkább "szükséges rossz", mint valóban szükséges a gyereknek. Ebben a korban a gyereknek fontosabb, hogy az anyával legyen, mint a gyerektársaság. Nyilván vannak kivételes gyerekek, akik - pl. a nagyobbik testvér miatt - már vágynak a gyerekrajcsúrra. A bölcsődével azért érdemes óvatosan számolni, inkább próbának tekinteni, hogy ha nem bírja a gyerek, legyen visszaút.Maximalista kis hölgyek
Szeptember lévén szóba került az iskola is, miután egy 9 éves kislánynak látszólag ok, pontosabban szervi baj nélkül is szűnni nem akaró fejfájása van. A pszichológustól azután vártak a szülők választ, hogy - nagyon helyesen - alaposan kivizsgáltatták a gyereket, mindazonáltal hála Istennek eredmény nélkül, azaz minden negatív volt. Akkor mégis mi a teendő? Valamitől csak fáj a feje a kislánynak!Etényi Zsuzsának ismerős a jelenség, szinte biztos, hogy borzasztóan meg akar felelni a gyerek az iskolában. A kislányok többnyire elég hamar ráállnak arra, hogy túl sokat várjanak el maguktól. Az önkínzásig maximalisták tudnak lenni. A pszichoszomatikus tüneteket mutatók, pl. fej és hasfájós lányok csaknem mind "hajtósak". Ilyenkor fontos, hogy szó kerüljön róla a gyerekkel való beszélgetések során, hogy nem kell neki annyira jól teljesítenie! Szeretik, elfogadják akkor is, ha nem minden jegye csillagos ötös. Örülnek persze a jó eredménynek, de a tanulás, a kiválóság még nem minden, az egészsége és a felszabadult öröme még fontosabb. Sokan azért szoronganak, mert nincs alkalom a dolgok megbeszélésére.
Elszakítottság
A nyaralással, szobatisztasággal, kórházi tartózkodással kapcsolatban is előkerültek a szülőtől való elválás félelmei. A 2-4 éves korban magától szobatisztává vált kisfiú az óvodában bepisilős lett. Ez csaknem természetes, hogy egy kicsit izgalmasabb helyzetben, az anya és a megszokott környezet hiányában a gyerek kissé visszaesik a fejlődésben. Amikor már otthonosan mozog az új körülmények között, és sikerült meggyőzni, hogy nincs mitől tartania, a helyzet rendszerint magától rendeződik, a szülőnek nincs más dolga, mint a szeretet, bátorítás és megértés.A kórházi tartózkodás - különösen a szülők biztonságos közelsége nélkül töltött éjszakák - ugyancsak hozhat olyan félelmeket, amikkel nehéz mit kezdeni, nem segít csupán a türelem. Így nincs mit csodálkozni, ha egy 26 hónapos kisfiú utána hónapokig nem tud nyugodtan elaludni. Szép lassan vissza fog szokni a megfelelő kerékvágásba, de érthető, ha ilyenkor egy kis "rehabilitációra" van szüksége a bizalmának: el kell, hogy higgye; nem hagyják a szülei magára, akkor is csak szükségből történt. A nyaralásra és utazásra még vissza fogunk térni.
Fiús szülői aggodalmak
Van, aki tán megmosolyogja a felvetést, pedig ma, amikor felborulni látszanak a nemi szerepek, a média aránytalanságainak hatására csaknem azt érezzük, hogy természetes érzéseinket szinte megerőszakolva teljesen természetesnek kellene éreznünk az egyneműek házasságát és szexuális kapcsolatát, érthető annak a szülőnek a kérdése, aki a nővére példájára babázni kezdő kisfiáért aggódik. Aggasztja, nem kellene-e tennie ellene valamit, normális-e ez, hiszen kisfiú!A gyermekpszichológus frappáns válasza: "Hát persze, sőt szuper! Nem baj, ha egy kisfiúnak lelke is lesz."
Ez nem az a fajta probléma, ami későbbi nemi identitászavarra utalna. Gondoljunk csak arra, mennyire kedves látvány egy a gyerekével odaadóan foglalkozó, beszélgető, hancúrozó apa. Az anyákat is mindig megindítja, és ettől csak még inkább felnéznek férjükre, ha látják, milyen jól megértik egymást a gyerekekkel, mennyire melegszívűek, milyen jó pedagógusok. Igen, ezt is tanulni kell, ez is a férfiak lelki érettségének jele, ha felvállalják érzelmeiket, mernek játékosak, komolytalanok lenni.
Ahogy említettük, számtalan kérdés merült fel, így marad még bőven a cikk folytatására is.
Hozzászólások