Kisgyerek

Ezért tűnhet úgy, hogy gyermeked visszafelé fejlődik

A karanténnal együtt járó időszakban úgy tűnik, mintha sokan hátrafelé léptek volna kettőt - és ez sok esetben - főleg a gyerekeknél - szembetűnő.
2020. Április 29.
Miért tűnik úgy mostanában, mintha a gyermeked visszafelé haladna? (Fotó: Getty Images)

A baba, aki korábban végigaludta az éjszakát, megint felébred, a kisgyermeked, aki bilire szoktatott volt, most nem akarja használni, a kamaszod ismét túl szemtelen lett – a vírus és a karantén felborította az eddigi dolgokat. Mi folyik itt? Miért uralkodik el a gyerekeken – és sokszor a felnőtteken is – a regresszió stresszhelyzetben? Lehet, hogy a tudatalatti azt szeretné, hogy egy kicsit többet törődjenek velünk. Nem furcsa, ha te magad is azt érzed, hogy legszívesebben magzatpózba kucorodnál, hogy valaki beborítson egy takaróval.

Az érett viselkedéshez szükségünk van egyfajta belső menedzsmentre, az agyunk frontális kérgében, ami biztosítja, hogy az elvárásoknak megfelelően viselkedjünk. A stressz idején mintha ez eltűnne, és inkább ösztönösen kezdünk el cselekedni. Minderre van fiziológiás magyarázat is, amely a vérkeringés változásával van összefüggésben, amelyet a stresszre adott reakció aktivál. A regresszív viselkedés pedig egy fontos célt szolgál.

Annak ellenére, hogy ez problémás lehet, valójában nagyobb figyelmet lehet kapni cserébe. A gyerekek részben éppen ezt kérik most. De nem csak figyelemre van szükségük, hanem arra is, hogy foglalkozzanak azokkal az érzéseikkel, amelyek a regresszív viselkedést kiváltják.

Tehát, mit tehet a szülő ilyenkor? Először is tudd, hogy ez ideiglenes – és egészen általános – dolog. A következő stratégiák segíthetnek, hogy reagálj a gyermeked viselkedésére.

Az érzelmekre válaszolj, ne a viselkedésre

Keresd meg a regresszió mögött húzódó érzéseket, üzenetet, és erre válaszolj – például ha a gyermeked újra ágyba pisil, ülj le vele, és beszéljetek a következőkről. “Észrevettem, hogy az elmúlt néhány éjszaka nem volt száraz a lepedő, pedig már nagyon ügyesen ment ez korábban. De ez teljesen rendben van. Néha előfordul, ha valaki nagyon feszült, stresszes valamiért, mint például a járvány. Mi miatt aggódsz mostanában?”

Tanítsd meg a gyermekednek, hogy az érzelmekkel üzenni is lehet, és ha kedvesen, nem ítélkezve fogadjuk el az érzéseinket, fel tudjuk ismerni, mire van szükségünk, és könnyebben meg tudjuk oldani a problémáinkat.

Beszélgess vele

Kérdezd meg a gyermekedet, mit tud a koronavírusról, a mostani helyzetről, és mit szeretne még tudni róla. Kérdezd meg arról is, mi az, ami miatt különösebben aggódik. Az új információt és híreket oszd meg vele is, a korának megfelelő módon.Támogasd a gyermeked, és szánj időt arra, hogy mindig tudjatok beszélgetni. Egy, a gyermekkori toxikus stresszről szóló nagyobb tanulmány megállapította, hogy a legjobb segítség a gyerekeknek ilyen helyzetben egy támogató, gondod felnőtt jelenléte. Igaz, hogy lecsökkent a tevékenységek listája, amelyet együtt végezhettek, de nem is az a fontos most, hogy mit csináltok, hanem hogy együtt vagytok.

Szabj határokat

Csak azért, mert a gyermeked stresszes, nem kell megengedned, hogy minden este a ti ágyatokban aludjon, ha te azt nem szeretnéd. A gyermeked igényeinek úgy tegyél eleget, hogy közben tiszteletben tartod a sajátjaidat is.Figyelj arra, a belső iránytűd mit mond, és ha úgy érzed, átléptek egy határt, akkor legyél kreatív, és keress olyan megoldást, amely mindkettőtöknek megfelel. A fent említett példánál maradva, alakítsd úgy például a lefekvési időt, hogy az jobban passzoljon a gyermek igényeihez, így ösztönözve arra, hogy a saját szobájában aludjon.

Jógázzatok – de tényleg!

Bessel van der Kolk, pszichológus szerint a stressz nem csak az elménkben van jelen, hanem bizony a testünkben is. Ez különösen igaz a gyerekekre, akik a bonyolult érzelmeket még kevésbé tudják jól kommunikálni. A jóga remek mozgásforma ahhoz, hogy az egyik érzelmi állapotból átsegítsen egy másikba. Vannak pózok, amelyek a nyugalom érzetét keltik, míg mások erőt adnak. Próbáljátok ki közösen a gyermekeddel!(Cikk forrása: mother.ly)