Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Ezért nem baj, ha hagyod, hogy egy kicsit rumlis legyen

Szerző: Babaszoba.hu

2020. január 8. | Frissítve: 2021. február 9.

Forrás: babaszoba.hu

Sok anyukát zavar, ha a gyermeke étkezés alatt csinál rumlit. Azonban néhány gyermekorvos szerint megvannak az előnyei annak, ha megengedjük gyermekeinknek, hogy a feje tetejére állítsák az étkezőasztalt - és magukra borítsanak mindent, amit érnek.

Ezért nem baj, ha hagyod, hogy egy kicsit rumlis legyen (Fotó: iStock)
Sok anyuka nem engedi gyermekének a hozzátáplálás időszakában, hogy önállóan egyen, csak azért, hogy elkerüljék a rendetlenséget. Ezzel az a probléma, hogy a gyerekek így nem tudják a saját kis kezeikkel felfedezni az ételt, és ez néhány esetben zavarhatja a normál étkezési minták kialakulását, valamint hosszú távon hozzájárulhat a válogatós étkezési szokások kialakulásához.
Annak késleltetése, hogy a gyerekek egyedül is egyenek, számos módon beavatkozhat a normál étkezési minták kialakulásába, valamint akadályozza az orális-motoros készségek fejlődését (ez az a készség, amely segít a szájnak, a nyelvnek, az ajkaknak és az arcnak összehangoltan működni az étel megrágása és lenyelése érdekében).

A babák érintés útján tanulnak

Hasznos megvizsgálni, hogyan is tanulnak a csecsemők a világról életük első évében. A babákat elsősorban a taktilis, tapintható érzések vezérlik, így környezetüket érintés útján fedezik fel. A közelükben levő tárgyakat megfogdossák, és gyakran a szájukba is veszik ezeket. Ez segíti őket abban, hogy jobban megértsék a környezetüket.
Az ujjhegyek, az ajkak és a nyelv sokkal több érzékszervi receptorral van ellátva, mint a testünk bármelyik része. Ezek a receptorok érzékelik az érintés általi információt, majd elküldik az agynak, így segítve megértenünk, mi milyen és milyen a tapintása. A csecsemők különös módon tapogatják meg az új dolgokat: először megfogják a kis kezeikkel, majd a szájukba veszik az adott tárgyat. Éppen ezért engednünk kell a csecsemőknek és a totyogósoknak, hogy megfoghassák, érezhessék, és szagolhassák az ételt, hogy eldönthessék, meg akarják-e tapasztalni azt a szájukkal is.

A babáknak szükségük van az önállóságra

A kisgyermekek másik fontos és veleszületett jellemzője, hogy megvan bennük az ösztön az autonómiára és a függetlenségre. Ők maguk akarják felfedezni a dolgok működését. Ez megmagyarázza azt is, hogy sok kisgyereknek miért a "nem", "én", "enyém" az első szavai. Bár néhány baba passzívabb természetű, mint mások, ettől függetlenül a legtöbben maguk akarják intézni a dolgaikat. Ez különösen fontos az ételekkel való ismerkedés időszakában.
Fontos, hogy engedjük, hogy a gyerekek a saját tempójukban ismerkedhessenek az ételükkel, és ne akadályozzuk ezt a természetes törekvésüket. Ez az ételekkel való egészséges kapcsolat és a belső táplálkozási iránymutatások kialakulásához is hozzájárul.

A rendetlenség pozitív hatásai

A gyermek túlságos védelmezése és túlságos tisztaságra szoktatása azt tanítja nekik, hogy nincs rendben rendetlennek lenni. Azok a gyerekek, akiknek soha nem engedték, hogy különféle tapintású dolgokkal találkozzanak, túlzottan érzékennyé válhatnak a taktilis információra. Ők gyakran sírni vagy kiabálni kezdenek, ha koszosak lesznek, vagy elutasítják, hogy homokban vagy a füvön sétáljanak. Meg kell tanítanunk gyermekeinknek, hogy rendetlennek lenni rendben van - ez fontos része a játéknak és a fejlődésnek is.
A babáknak és a gyerekeknek szükségük van arra, hogy összekoszolódjanak és a saját kezükkel érezhessék az ételek textúráját, mert ez fontos része a szenzoros játéknak. Minél több tapintási élményt élnek át, annál többféle textúrát tudnak megnevezni, mint például puha, érdes, göröngyös. Minél több új textúrát ismernek meg, annál valószínűbb, hogy ezeket majd ételek formájában is elfogadják és gond nélkül a szájukba veszik.

Az önálló étkezés segíti a szem-kéz koordinációt és a finom motoros készségeket

A "rendetlen" étkezés segíti a szem-kéz koordináció valamint a finom motoros készségek fejlődését is. Ezek a készségek a gyermek életének számos területére és az iskolai teljesítményre is hatással vannak. Jól fejlett szem-kéz koordináció szükséges például az öltözködéshez, a kézíráshoz, a cipőfűző bekötéséhez, az eszközhasználathoz és a vágáshoz is. A szem-kéz koordináció fejlődése a kéz-száj felfedezés korszakában kezdődik, ami tipikusan 6-18 hónapos kor környékére tehető.
(Cikk forrása: mother.ly)
Kapcsolódó írásaink:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék