Ezért nem baj, ha hagyod, hogy egy kicsit rumlis legyen

Azonban néhány gyermekorvos szerint megvannak az előnyei annak, ha megengedjük gyermekeinknek, hogy a feje tetejére állítsák az étkezőasztalt - és magukra borítsanak mindent, amit érnek.

Sok anyuka nem engedi gyermekének a hozzátáplálás időszakában, hogy önállóan egyenek csak azért, hogy elkerüljék a rendetlenséget. Ezzel az a probléma, hogy a gyerekek így nem tudják a saját kis kezeikkel felfedezni az ételt, és ez néhány esetben zavarhatja a normál étkezési minták kialakulását, valamint hosszú távon hozzájárulhat a szelektív étkezési szokások kialakulásához.

Annak késleltetése, hogy a gyerekek egyedül is egyenek, számos módon hozzájárulhat a normális étkezési minták kialakulásához, valamint akadályozza az orális motoros készségek fejlődését (ez az a készség, amely segít a szájnak, a nyelvnek, az ajkaknak és az arcnak összehangoltan működni az étel megrágása és lenyelése érdekében).

A babák érintés útján tanulnak

Talán hasznos lehet megvizsgálni, hogyan is tanulnak a csecsemők a világról életük első évében. A babákat elsősorban a taktilis, tapintható érzések vezérlik, így környezetüket érintés útján fedezik fel. A közelükben levő tárgyakat megfogdossák, és úgy érzékelik, hogy a szájukba is veszik őket. Ez segíti őket abban, hogy jobban megértsék a környezetüket.

Az ujjhegyek, az ajkak és a nyelv sokkal több érzékszervi receptorral van ellátva, mint a testünk bármelyik része. Ezek a receptorok érzékelik az érintés általi információt, majd elküldik az agynak, így segítve megértenünk, mi milyen és milyen a tapintása. A csecsemők igen különös sorrendben tapogatják meg az új dolgokat: először megfogják a kis kezeikkel, majd a szájukba veszik az adott tárgyat. Éppen ezért engednünk kell a csecsemőknek és a totyogósoknak, hogy megfoghassák, érezhessék, és szagolhassák az ételt, hogy eldönthessék, meg akarják-e tapasztalni azt a szájukkal is.

A babáknak szükségük van az önállóságra

A kisgyermekek másik fontos és veleszületett jellemzője, hogy megvan bennük az ösztön az autonómiára és a függetlenségre. Ez igen egyszerűen működik: ők maguk akarják felfedezni a dolgok működését. Ez megmagyarázza azt is, miért van az, hogy sok kisgyerek első szavai a "nem", "én", "enyém". Bár néhány baba passzívabb természetű, mint mások, ettől függetlenül a legtöbben maguk akarják intézni a dolgaikat. Ez különösen fontos az ételekkel való ismerkedés időszakában.

Fontos, hogy engedjük, a gyerekek a saját tempójukban ismerkedhessenek az ételükkel, és ne akadályozzuk eme természetes törekvésüket. Ez azért is fontos, meg az étkezési autonómia hozzájárul az ételekkel való egészséges kapcsolat és a belső táplálkozási útmutatások kialakulásához.

A rendetlenség pozitív hatásai

A gyermek túlságos védelmezése és túlságos tisztaságra szoktatása azt tanítja nekik, hogy nincs rendben rendetlennek lenni. Azok a gyerekek, akiknek soha nem engedték, hogy különféle tapintású dolgokkal találkozzanak, túlzottan érzékennyé válhatnak a taktilis információkra. Ők gyakran sírni vagy kiabálni kezdenek, ha koszosak lesznek, vagy visszautasítják, hogy homokban vagy a füvön sétáljanak. Meg kell tanítanunk gyermekeinknek, hogy rendetlennek lenni rendben van, és hogy ez fontos része a játéknak és a gyermek fejlődésének is.

A babáknak és a gyerekeknek szükségük van arra, hogy összekoszolódjanak és a saját kezükkel érezhessék az ételek textúráját, mert ez fontos része a szenzoros játéknak, ami a textúrák sokféleségének toleranciáját segíti elő. Minél több tapintási élményt élnek át, annál többféle textúrát tudnak megnevezni, mint például puha, ropogós, göröngyös. Minél szélesebb körben engedjük nekik új textúrák megismerését, annál valószínűbb, hogy ezeket majd ételek formájában is elfogadják és gond nélkül a szájukba veszik.

Az egyedüli étkezés segíti a szem-kéz koordinációt és a finom motoros készségeket

Az utolsó, ám nem kevésbé fontos előnye a rendetlenül étkezésnek, hogy segíti a szem-kéz koordináció valamint a finom motoros készségek fejlődését. Ezek a készségek kihatnak a gyermek életének sok területén és az iskolában is. Jól fejlett szem kéz koordináció szükséges például az öltözködéshez, a kézíráshoz, a cipőfűző bekötéséhez, az eszközhasználathoz és a vágáshoz is. A szem-kéz koordináció kifejlődése a kéz-száj felfedezés korszakában kezdődik, ami tipikusan 6-18 hónapos kor környékére tehető.

(VIA)

• Így fejleszd a babád 5 érzékét
• A baba romboló korszaka
• Időablakok a fejlődésben