Kisgyerek

Erről szól a “nemsemleges” nevelés

A fiúk verekednek, autókkal játszanak és harsányak. A lányok a rózsaszínt szeretik, kedvesek és babáznak. Vagy mégsem?
2017. Szeptember 04.

Erről szól a “nemsemleges” nevelés

Vajon a személyiségünket mennyiben határozza meg a nemünk? Vannak lányos és vannak fiús tulajdonságok pusztán a nemek alapján? Vagy mindez kulturális-társadalmi kérdés? Fiúk nem néznek romantikus filmeket, sírni meg pláne nem fognak rajta, egy lány pedig ne legyen túl sportos, erős és agresszív. Ez a társadalmi elvárás, de korántsem biztos, hogy születésünkkor már eldőlnek ezek a dolgok.

Azok a szülők, akik nemsemleges vagy gender neutral nevelési stílust gyakorolnak, úgy gondolják, hogy gyermekük neme nem tartozik senkire, hogy ne ez alapján várjanak el tőle bizonyos viselkedést vagy épp ellenkezőleg, ne azért ítéljék el, mert a neme alapján kategorizáljak a viselkedését. Például ha egy kisfiú az óvodai farsangon hercegnőnek szeretne öltözni, akkor elég nagy valószínűséggel rosszallóan fognak rátekinteni az óvónők és úgy általában a környezete. Azok a szülők, akik a nemsemleges nevelési irányzatot gyakorolják éppen ezt szeretnék elkerülni: miért ne lehetne rózsaszín tüllszoknyában oviba mennie egy fiúnak és mondjuk autókkal játszania és rövid hajat viselnie egy kislánynak.

Az egyik legismertebb példa a nemsemleges nevelésre a svéd Sasha: már a neve is nemsemleges, egyaránt lehet fiú és lány is. Szülei a külvilág előtt egészen az iskolakezdésig titkolták gyermekük nemét. Svédországban egyébként gender semleges óvoda is van, ahol a játékok, a dekoráció is semleges. A nemi sztereotípiák ellen éppen Svédország tesz a legtöbbet, itt a legmagasabb az aránya annak, hogy az apák maradnak otthon a gyerekkel, a házimunkából is a svéd férfiak veszik ki a legnagyobb arányban a részüket és arányaiban a svéd parlamentben ül a legtöbb női képviselő.

Meglehetősen szokatlan és megosztó a nemsemleges nevelési irányzat, bírálói szerint ha ez kötelező, akkor ugyanolyan kényszer lehet, mintha a születési nemek szerint kategorizálunk. Egy biztos, sem a játékok nemek szerinti leosztása, sem egyéb nemi sztereotípia nem túl hasznos, gondoljunk csak a fiúk nem sírnak vagy a lányok alapból nem jók matematikából régen meghaladott nézetekre. Vajon tényleg olyan nagy baj, ha egy lány farsangkor király szeretne lenni, egy kisfiú pedig alkalomadtán kilakkozza a körmét?

Kapcsolódó cikkeink: