Kisgyerek

Dühöng, agresszív? Íme az elgondolkodtatás módszerének 5 lépése

Már az 1960-as évek óta azt ajánlják neveléstudományi szakértők, hogy a szülők ne szidják, büntessék vagy fenyítsék a gyereket, inkább az elgondolkodtatást használják nehéz helyzetekben.
2021. Március 14.
Dühöng, agresszív? Íme az elgondolkodtatás módszerének 5 lépése (fotó: Getty Images)

Lucy McGoron, a detroiti Wayne State University adjunktusa szerint leginkább a 2-5 éves kor közötti gyerekek számára szól az az ajánlás, ami már az 1960-as évek óta széles körben ismert, ám sokan máig nincsenek azzal tisztában, hogyan is kell alkalmazni az elgondolkodtatást zűrös helyzetekben. A módszer lényege, hogy semmiképpen ne üvöltsünk a gyerekkel, ne is büntessük, ha valami helytelent cselekszik, e helyett inkább emeljük ki pár percre a közegéből és egy csendes helyen hagyjuk, hogy magába szálljon, elgondolkodhasson – olvashatjuk a hvg.hu-n.

Ezt a lecsendesítős módszert azonban úgy tűnik, bár széles körben ismert, mégsem alkalmazzák megfelelően, az eredeti ötlépéses protokollt nem követik. McGoron hangsúlyozza, hogy a módszer nem univerzális: a legjobb az agresszív, törő-zúzó, netán verekedő viselkedés megfékezésére, illetve, amikor egy kicsi szándékosan hágja át a szabályokat. Érdemes inkább az otthoni, semmint az iskolai rendbontások fegyelmezésére használni.

A módszer akkor működhet, ha pontosan követjük az öt lépést és ha mi, felnőttek türelmesek és higgadtak tudunk maradni. Lássuk, mi az elgondolkodtatás öt lépése:

1. Magyarázzuk el röviden, világosan a gyereknek, hogy mit kifogásolunk a viselkedésében, és miért kell kicsit elvonulnia.

2. Csendben kísérjük egy (viszonylag) ingerszegény környezetbe, és mondjuk el neki, hogy itt kell tölteni a kijelölt időszakot (általában annyi percet, ahány éves). Mutassunk példát a saját nyugalmunkkal és önuralmunkkal.

3. Ültessük a székre, közben még egyszer ismételjük el, miért is van szükség erre. Figyeljünk, hogy a gyerek végig a széken maradjon a gondolkodási idő alatt. Időnként visszamehetünk hozzá, továbbra is csendben, hogy ne unja nagyon el magát.

4. Amikor letelt az idő, jelezzük neki (figyeljünk, hogy ne tartson tovább), és köszönjük meg, ha engedelmesen teljesítette ez a feladatot. Ha eleinte hamarabb állna fel a gyerek, nem nagy gond, de fontos, hogy erre mindig a szülő adjon engedélyt. Később igyekezzünk nyújtani a megfelelő időpontig a lehiggadási rituálét.

5. Kezdjünk újra játszani, foglalkozni a gyerekkel. Ilyenkor figyeljünk rá egy kicsit jobban, dicsérjük meg például, ha valamit jól csinál, erősítsük meg a pozitív magatartást.

McGoron szerint természetesen nem feltétlenül minden gyereknél használ ez a módszer, de néhány alkalom után, ha mást nem, azt biztosan megértik ebből, hogy valamilyen helytelen viselkedésnek az lett a következménye, hogy egy időre kénytelenek kiszakadni a kedvelt tevékenységből.

Forrás: hvg.hu