Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Bűnös a kenyér?

Szerző: W. Ungváry Renáta

2012. október 2. | Frissítve: 2017. november 29.

Forrás: babaszoba.hu

Gyakran hallani mostanában erről a kalászos gabonákban előforduló fehérjéről, amellyel többféle betegséget is összefüggésbe hoznak. Tényleg ártalmas volna a mindennapi kenyér?

Péksütemények és lisztérzékenység

A lisztérzékenységet, másik nevén cöliákiát a véletlennek köszönhetően, nem is olyan régen sikerült azonosítani, pedig egyáltalán nem modern betegségről van szó, tüneteit már évszázadokkal ezelőtt leírták. Hollandiában a második világháború alatt az éhező, kenyérhez nem jutó, korábban súlyos betegek állapota váratlanul javulni kezdett, majd a kenyér újbóli megjelenése után romlott - ez a furcsának tűnő összefüggés ösztönözte további kutatásra Van Dicke holland gyermekorvost. Akkoriban még úgy tűnt, meglehetősen ritka kórnak bukkant a nyomára.

Az utóbbi évtizedben rengeteget fejlődött a diagnosztika, jelentősen leegyszerűsödött és olcsóbbá is vált a cöliákia kimutatása. Így derült ki az is, hogy sokkal gyakoribb betegség, mint ahogy akár két évtizeddel ezelőtt is hittük, Magyarországon például legalább minden századik embert érint.

A tünetek nem mindig látványosak

Klasszikus esetben már korán, a szilárd ételek bevezetése után fél-egy évvel feltűnik, hogy valami nincs rendben: a gyerek növekedése lelassul vagy megáll, állandóan hasmenése van, felfúvódik, egyre súlyosabbá válik a vérszegénysége, ami a vaspótlás hatására sem javul számottevően. A tünetek hátterében komoly felszívódási zavar áll: a vékonybélbolyhok károsodása miatt a szervezet nem képes elegendő tápanyagot felvenni, ez pedig hosszú távon minden szerv működését hátrányosan befolyásolja.

Ma már azt is tudjuk, hogy a cöliákia számos esetben meglepően tünetszegény, vagy éppen tünetmentes is lehet. Persze logikus kérdés, hogy minek kellene olyan betegséggel foglalkozni, amely nem jár semmiféle tünettel. Egyrészt azért, mert nincs semmi biztosíték arra, hogy néhány évvel később nem súlyosbodik a helyzet, másrészt tény, hogy akkor, ha a beteg nem zárja ki étrendjéből következetesen a glutént, jelentősen nő a rosszindulatú béldaganatok kialakulásának kockázata, csontritkulást, májgyulladást, epilepsziát, migrént, nőknél pedig akár meddőséget is okozhat.

Ezért ezeknél a tüneteknél, valamint a nem túl jól gyarapodó, hasi panaszok miatt gyakran orvoshoz forduló gyerekek, felnőttek esetében ma már rutinszerű a gasztroenterológiai kivizsgálás, amelynek a glutén-ellenanyag szűrése is része. Lényegében ennek köszönhető, hogy kiderült, a glutén sokkal gyakrabban okoz gondot, mint korábban hitték.

Mitől lesz valaki lisztérzékeny?

Erre a kérdésre ma sem tudjuk a pontos választ, noha hatalmas előrelépést jelentett a HLA-DQ2 vagy a HLA-DQ8 sejtfelszíni antigén felfedezése (a HLA a humán limfocita antigén kifejezés rövidítése), melyek nyiroksejteken találhatók, és arra valók, hogy segítségükkel az immunrendszer felismerje, mi az, ami idegen, és mi az, ami a testünkhöz tartozó. A cöliákia kimutatásában manapság a transzglutamináz enzim és az ellene termelődő ellenanyag vizsgálata játssza a legfontosabb szerepet.

Ennek az összefüggésnek a felfedezése tisztázta azt is, hogy a cöliákia voltaképpen autoimmun betegség. Ez azt jelenti, hogy a beteg immunrendszere a saját test egyes alkotóelemeit is idegen betolakodóként azonosítja, és ezért fellép ellene, ennek a következménye a bélbolyhok pusztulása. Érdekes, hogy a szintén autoimmun pajzsmirigybetegek és az egyes típusú cukorbetegek körében gyakoribb a cöliákia előfordulása, vagyis ezeknél a pácienseknél valamilyen oknál fogva halmozódhatnak az autoimmun eredetű betegségek. A lisztérzékenynek bizonyuló új páciensről alaposabb vizsgálódásnál sokszor kiderül, hogy családjában előfordult már ez a betegség, illetve a családtagok szűrésekor felfedezik, hogy lappangó vagy tünetszegény formában jelenleg is előfordul. Ez kétségtelenné teszi, hogy az öröklődésnek kulcsszerepe van: cöliákiás csak az lesz, aki hordozza ezeket a HL antigéneket.

A bökkenő azonban az, hogy ez a magyar lakosság körülbelül 20-30 százalékára igaz, mégis csupán töredéküknél alakul ki a betegség. További kutatások igazolták, hogy a HLA-DQ 2- és 8-on kívül egyéb genetikai tényezők is szerepet játszanak a lisztérzékenység kialakulásában. Jelenleg is intenzív kutatások folynak azzal kapcsolatban, hogy még mi befolyásolja, hogy a hordozók betegek lesznek-e.
Például biztosan szerepe van annak, mikor kezd a csecsemő kalászos gabonaféléket tartalmazó ételt enni, és az sem közömbös, mekkora mennyiségeket kap ezekből. Ugyancsak nyilvánvaló, hogy a szoptatás védő hatású, és hogy hátrányos, ha négy hónapos kor előtt, vagyis túlságosan korán kap a csecsemő gluténtartalmú ételt - ugyanakkor tény, hogy ha az anya búza-, rozs- vagy árpatartalmú ételt fogyaszt, akkor a tejében is megjelenik a glutén, mint ahogy tejivás esetén a tehéntejfehérje egyes fajtái is. Egyelőre csak találgatnak a szakértők, miért van ez így, de feltételezik, hogy ez egyfajta természetes "hozzászoktatás".

Vagyis igen kicsi mennyiségekben, az anyatej közvetítésével ismerkedik a csecsemő immunrendszere az idegen fehérjékkel, és így tanulja meg elviselni őket. Az anyatej bizonyos összetevői gyulladáscsökkentő, immunrendszert serkentő hatásúak, ez magyarázza azt is, hogy a glutén ritkábban okoz panaszt olyankor, ha bevezetésének idején a csecsemő még javában szopik. Akkor viszont, ha egy szoptatott gyerekről kiderül, hogy lisztérzékeny, édesanyjának is diétáznia kell, hogy a tejében még kis mennyiségben se jelenjen meg a glutén.

Életre szóló gyógymód a diéta

Az autoimmun betegségek jelenleg nem gyógyíthatók, leginkább azért, mert a kiváltó ok ismeretlen. Közülük a cöliákia az egyetlen, ahol tudjuk, mi váltja ki: a glutén, ezért gluténmentes diétával teljesen panaszmentessé tehető a beteg. Ha nem tudnánk az okot, akkor a többi autoimmun betegséghez hasonlóan szteroidot és egyéb, súlyos mellékhatásokkal járó gyógyszereket kellene kapniuk a betegeknek.

A gluténmentes diéta azt jelenti, hogy a boltokban, pékségekben kapható kenyerekről, péksütikről, cukrásztermékekről, a strandon bekapott lángosról, palacsintáról, óvodai, iskolai közétkeztetésről, később a sörről, a gabonapárlatokról, az éttermi ételekről is le kell mondani. Sőt olyan termékekről is, amelyek ugyan nem gluténtartalmú gabonából készülnek, de nem zárható ki, hogy a gyártás során kismértékben szennyeződhetnek például liszttel, keményítővel. Vagyis sokkal több mindent kell otthon készíteni és tartalékolni, és a speciális termékek, alapanyagok ára is jóval magasabb.

Igaz, ez első hallásra mellbevágóan hangzik, hiszen az átlagos magyar és európai étrend nagyon sok búzát és rozst tartalmaz, sokan el sem tudják képzelni az életüket kenyér nélkül, pedig vidáman életben lehet maradni zsemleevés nélkül is. Manapság már gluténmentes termékekből, alapanyagokból is óriási a választék, minden nagyobb szupermarketben kaphatók, de otthonra is meg lehet rendelni akár készre sütött kenyeret, süteményt is. Olyan jó minőségűek és finomak, hogy alig lehet megkülönböztetni a gluténmentes pizzát, sütit, palacsintát, kenyeret, kiflit a hagyományostól.

Miért épp a glutén?

A kérdés jogos, hiszen ennyi erővel bármilyen más idegen fehérje is okozhatna hasonló, életre szóló betegséget. A glutén is kiválthat ételallergiát (ezt búzaallergiának nevezzük) ugyanúgy, mint például a tehéntejfehérje, de az ételallergia esetében - a hasonló tünetek ellenére -néhány év diéta után többnyire múló betegségről van szó, amely inkább gyerekkorban jellemző, és rosszindulatú daganat sem alakul ki szövődményként.

A legelfogadottabb, molekuláris genetikai magyarázat szerint a glutén speciális fehérjeszerkezete a hibás. A másik érdekes elképzelés, amely főként a paleolit étrend követőinek ismerős, úgy hangzik, hogy az ember étrendjében evolúciós léptékkel mérve még csak nagyon rövid idő óta (a legnagyvonalúbb becslés szerint is csak körülbelül tízezer éve) szerepelnek gabonafélék, ezért reagálunk rá sokan allergiával, autoimmun betegséggel.

A paleósok azt is hozzáteszik, hogy a problémát ráadásul nem egyedül a búza, rozs, árpa, zab gluténtartalma okozza, hanem a gabonafélék magas szénhidráttartalma is, amellyel a mozgásszegény életmódot folytató mai ember nehezen, vagy sehogy sem képes megbirkózni, és amelyet az elhízásért, cukorbetegségért, szív- és érrendszeri betegségekért is felelőssé tesznek. Amellett, hogy a tapasztalatok szerint lehet igazság ebben az elméletben is, tudományos bizonyítékok ezt egyelőre nem támasztják alá.
Kapcsolódó cikkeink glutén témában:

Hozzászólások

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék