Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Biztonságos közlekedés

Szerző: Babaszoba.hu

2008. január 27. | Frissítve: 2015. március 3.

Forrás: Kismama magazin

Most még fogjuk a kezét, körülnézünk helyette, együtt kelünk át a zebrán, de előbb-utóbb el kell engednünk. Ne aggódjunk, a kisgyerekkorban elsajátított biztonsági szabályok megóvják később is!

Persze csak akkor, ha ezek valóban mindennap átélt helyzetek voltak. Úszni is csak vízben lehet megtanulni, közlekedni pedig az utcán. Ragadjuk meg tehát az alkalmat, és saját példánkon mutassuk meg a helyes viselkedést, ezzel életre szóló biztonságot adhatunk neki.

Biztonságban - gyalogosan

A kis önálló egyedül akar menni, ahogy kiszállt a babakocsiból. Engedjük meg, ha nem veszélyes, de maradjunk szorosan mellette. Úgy haladjunk, hogy ő a fal felőli oldalra kerüljön. Számíthatunk arra, hogy a legváratlanabb pillanatokban próbál kiszaladni az úttestre. Ilyenkor erősen fogjuk meg a kezét, és röviden, de komolyan magyarázzuk el, mi történhet.

A mellkasra, illetve a csuklóra kapcsolható heveder (gyeplő, póráz) látszatmegoldást kínál: a gyerek ugyan biztonságban van, de nincs alkalma, hogy megtanulja, bizonyos helyzetekben milyen életbevágóan fontos a szabályok betartása.

Amikor együtt megyünk az utcán, a kis lurkó nem figyel a közlekedésre, ránk hagyatkozik. Ezért mindig mondjuk is hangosan, amit csinálunk: megállunk, körülnézünk, hol a lámpa, mit mutat? Nemcsak a példánkkal, de játékosan, sőt viccesen tanítva is rávezethetjük a kicsit a szabályokra.

A közlekedés tanulása gyerekkel

Gyakoroljuk naponta a helyes közlekedést. Most te vezetsz - mondjuk csemeténknek. Vajon ismeri az útvonalat? Néha tévedjünk el, haladjunk tovább - vajon ránk szól? A járda szélén megállunk, és megvárjuk, hogy ő szóljon, amikor átmehetünk - természetesen szükség esetén be kell avatkoznunk.

Játszótéren, parkban játsszunk "rossz gyereket". Rajzoljunk fel az aszfaltra krétával utakat, útkereszteződést, zebrát. Kismotorjával vagy biciklijével kisgyerekünk az autós, mi alakítjuk a szabálytalanul átszaladó gyalogost. Nagyokat nevet majd, ha elterülünk, amikor elüt, de megérti, milyen fontos a helyes közlekedés.

Gyakran történik baleset álló jármű mögül kilépő vagy labda után szaladó gyerekkel. Labdát mindig hálóban vagy szatyorban vigyünk, útközben ne pattogtassuk, rugdossuk. Parkoló vagy megállóban álló busz mögül ne induljunk át a túloldalra, csak kissé távolabb, hogy jól belássuk az úttestet.

Ne menjünk át pirosban soha, még akkor se, ha nyilvánvalóan nem jön semmi. A kivételes helyzetet jegyzi meg legjobban gyerekünk, és később ő is felülbírálja majd a lámpa jelzését. Ám lehet, hogy nem ítél jól...

Buszon, metrón, villamoson

A közlekedési szabályok elsajátításához a legjobb módszer, ha tömegközlekedési eszközzel érjük el úti célunkat. Persze elsősorban nem pedagógiai célból választunk valamilyen közlekedési eszközt, ám ha lehetőségeink engedik, környezetvédelmi és életviteli szempontokat is vegyünk figyelembe. Szomorú statisztikák bizonyítják, hogy a túlnyomórészt autóval szállított gyerekek ducibbak, kényelmesebbek, és gyakrabban éri őket közlekedési baleset.

Buszra, villamosra ne a járda szélén, hanem beljebb várakozzunk. Türelmetlenkedő csemeténket találós kérdésekkel szórakoztassuk, ne engedjük, hogy szaladgáljon a megállóban.

Útközben beszélgessünk az útvonalról, a többi közlekedési eszközről, a különböző járatokról, hogy előbb-utóbb kiismerje magát a környéken.

Ötéves kor táján ejtsünk szót arról is, mit tegyen, ha véletlenül fennmarad a járművön, elkeveredik mellőlünk (például hogy a következő megállónál szálljon le, és ott várjon ránk). Mindig biztonságosabb, ha helyben marad, mint ha ő indul el keresésünkre.

Autózás a babával, gyerekkel

Rendelet írja elő, hogy tizenkét év alatti és 150 centinél alacsonyabb gyerekünket biztonsági gyermekülésben rögzítsük az autóban. Rajtunk múlik, hogyan teszünk eleget a szabályzatnak. Csak akkor lehet nyugodt a lelkiismeretünk, ha minden tőlünk telhetőt megtettünk. Legtöbbször apróságnak tűnő dolgokról van szó.

Az autósülést gondosan, a használati utasításnak megfelelően, minél szilárdabban rögzítsük. Erre akkor is fordítsunk időt, amikor másik kocsiba (például a nagyszülőkébe) tesszük át az ülést.

Nem elegendő, hogy beül a gyerek az ülésbe, be is kell kötnünk az övvel. Minden alkalommal, még rövid autózáskor is - a statisztikák szerint ugyanis ilyenkor történik a legtöbb sérülés, mert elmulasztottuk a rögzítést.

Állítsuk az övet kellően feszesre, ez nem szorítja a gyereket, de balesetkor csak így véd. Az öveknek az övterelőben a helyük, a laza vagy rossz helyen (például a nyaknál) futó öv súlyos sérülést okozhat.

Kiszálláskor a járda felé eső ajtót nyissuk ki, még akkor is, ha az utca túloldalára igyekszünk. Először szálljunk ki magunk a kocsiból, a járdán állva segítsük ki a gyereket.

Mikor közlekedhet a gyerek egyedül?

Nem csak életkor kérdése, mikor engedhetjük el valahová egyedül gyerekünket. Megbízhatósága mellett a helyi forgalom játssza a legnagyobb szerepet döntésünkben. Természetesen másképp kell megítélnünk a helyzetet egy kis lélekszámú faluban, mint a városban. A határozott, magabiztos gyerekek szívesen önállósodnak, a félénkek veszélytelen utakon szerezhetnek önbizalmat.

Fokozatosan haladjunk az önállóság felé. Először saját utcánkban engedjük elmenni valahová (üzletbe, baráthoz), átkelés nélkül. Nézzünk utána a kapunkban állva, így nem kell izgulnunk, és ő is hátrafordulhat, ha inába szállt a bátorsága. (ötéves kor körül)

Hagyjuk kis időre magára a játszótéren. Mindig mondjuk meg, hogy elmegyünk, szóljunk egy ismerős szülőnek is távozásunkról. Kezdetben látótávolságból figyeljük gyerekünket, hogyan viseli az önállóságot. (ötéves kortól)

Átmehet az utca túloldalára egyedül úgy, ha a járdaszélen magunk is meggyőződtünk arról, valóban nem jön-e jármű. (hatéves kor táján)

Adjunk neki kisebb feladatokat a közelben (a péknél, a zöldségesnél, a cipésznél), olyan célpontokat jelöljünk ki, amelyeket veszélyes helyzet nélkül elérhet. Magyarázzuk el, merre menjen, mire figyeljen. Néhányszor menjünk észrevétlenül utána, hogy meggyőződhessünk megbízhatóságáról. (hat-hét-nyolc éves korban)

Az első tanév második félévétől gyakoroljuk az iskola önálló elérését, amikor már több hónapon át megtettük együtt az utat. Inkább hosszabb, de lámpával biztosított útvonalat válasszunk. Tavasszal már világosabb van reggel és délután, a sötétebb hónapokban pedig élénk színű, "világítós" ruházattal tegyük jól láthatóvá gyerekünket.

Tömegközlekedési eszközzel csak közösen bejárt útvonalon engedjük el egyedül. Fel-és leszálláskor álljon az első ajtóhoz, és lehetőleg kerüljük el a csúcsidőt. (nyolcéves kortól)

Közlekedés gyermekkel


Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék