Amit szabad a mamának, nem szabad a babának
Kis kedvencünk néha meglepő helyzetet produkál. Torz grimaszokat vág, telefirkálja a falat, élvezettel ugrál a sárban. Nehéz megérteni, mi játszódik le ilyenkor a fejében. De mihez kezdjen a felnőtt?
h i r d e t é s
Gyakran zavarba jövünk, meglepődünk és nem tudjuk eldönteni: mi lenne a helyes reakció. Arról ugyanis csak nagyon halvány, globális emlékeink maradtak, hogy valaha mi is ilyenek voltunk. A kétéves kor tájékán átélt élmények egy idő után a tudat alá süllyednek, és teljesen kiesnek az emlékezetünkből. Így azután a kisgyermek felnőtt fejjel elfogadhatónak vélt magatartását toleráljuk, a furcsa viselkedéssel azonban nem tudunk mit kezdeni.
Nagyon sok szülő fordul segítségért pszichológushoz, mert azt hiszi, valami nincs rendben gyermekével. A szülők által elmondott tünetek néha kísérteties hasonlóságot mutatnak. Gyakori panasz, hogy a kisgyermek beletúr a mosásra előkészített ruhakupacba, és minden darabot széthajigál a lakásban. A szép szó vagy a dorgálás hatástalan. Összeszedegetjük a szétdobált ruhákat, ám egy óvatlan pillanatban a kis haszontalan újra ott terem, és elölről kezdődik minden.
Kusza vonalakat rajzol egy papírra, majd hirtelen fölugrik és - ha nem tudunk időben közbelépni - alaposan összefirkálja a falat. Vajon a felnőttek bosszantására, tudatosan csinálja? Szó sincsen bosszantásról. Kétéves korában a baba még nem tudja eldönteni, mit szabad és mit nem szabad megtennie. Ő csak annyit lát, hogy a mama is rakosgatja a szennyest, miért ne tehetné meg olykor ugyanezt.
A kisgyermeknek példaértékű minden, amit a felnőtt csinál. Gonoszkodásnak véljük azt, ami neki felfedezés, tapasztalatszerzés vagy hőstett. Olykor csak segíteni akar nekünk, és nagyon meglepődik, hogy jó szándéka nem talál kellő fogadtatásra.
Hidd el, minden rendben van a kis haszontalannal
Nagyon sok szülő fordul segítségért pszichológushoz, mert azt hiszi, valami nincs rendben gyermekével. A szülők által elmondott tünetek néha kísérteties hasonlóságot mutatnak. Gyakori panasz, hogy a kisgyermek beletúr a mosásra előkészített ruhakupacba, és minden darabot széthajigál a lakásban. A szép szó vagy a dorgálás hatástalan. Összeszedegetjük a szétdobált ruhákat, ám egy óvatlan pillanatban a kis haszontalan újra ott terem, és elölről kezdődik minden.
Kusza vonalakat rajzol egy papírra, majd hirtelen fölugrik és - ha nem tudunk időben közbelépni - alaposan összefirkálja a falat. Vajon a felnőttek bosszantására, tudatosan csinálja? Szó sincsen bosszantásról. Kétéves korában a baba még nem tudja eldönteni, mit szabad és mit nem szabad megtennie. Ő csak annyit lát, hogy a mama is rakosgatja a szennyest, miért ne tehetné meg olykor ugyanezt.
A kisgyermeknek példaértékű minden, amit a felnőtt csinál. Gonoszkodásnak véljük azt, ami neki felfedezés, tapasztalatszerzés vagy hőstett. Olykor csak segíteni akar nekünk, és nagyon meglepődik, hogy jó szándéka nem talál kellő fogadtatásra.
Képzeljük magunkat a kicsi helyébe. Tegnap megdicsértük azért, mert szép házacskát rajzolt a papírra. Ma pedig őrjöngünk, ha ugyanezt a produkciót meglátjuk a gyerekszoba falán vagy ajtaján. Neki érthetetlen, fölfoghatatlan ez a reakció. Természetesen nem engedhetünk meg minden "ostobaságot" a kisgyereknek. Ám ha arra gondolunk, hogy a rajzolgatás a kreativitás kezdetleges megnyilvánulási formája, máris megváltozik a véleményünk. Hasznosabb, ha szidás helyett elbeszélgetünk a kis poronttyal.
- Szeretem, ha rajzolsz, nagyon ügyes vagy. De nézd meg milyen csúnya lett a fal. Most rögtön lemossuk, és apunak nem tudjuk este megmutatni, milyen ügyes a kisfia. Megkérlek, hogy legközelebb csak a papírt használd.
- Szeretem, ha rajzolsz, nagyon ügyes vagy. De nézd meg milyen csúnya lett a fal. Most rögtön lemossuk, és apunak nem tudjuk este megmutatni, milyen ügyes a kisfia. Megkérlek, hogy legközelebb csak a papírt használd.
Az érvelés többnyire hasznos, hiszen a baba szeretne a papától is bezsebelni néhány elismerő szót az alkotásért. A kicsinek másfél éves koráig nincs veszélyérzete. Ezért aztán elzárunk, rögzítünk minden mozdítható tárgyat, néha valóságos erődítménnyé válik a lakás. Ez így helyes, de lassanként mégiscsak meg kell ismertetni a babát a környezetében lévő, rá leselkedő veszélyekkel.
Kétéves korában már megérti, hogy bizony nem szabad megfognia minden fantáziáját izgató dolgot. Lényeges, hogy felhívjuk erre a figyelmét, mert ellenkező esetben azt hiszi, hogy minden lakásban "védett", és csak akkor döbben rá, hogy nem így van, amikor a kedves szomszéd néni lakásában bóklászva majdnem magára ránt egy ingadozó polcot.
Kétéves korában már megérti, hogy bizony nem szabad megfognia minden fantáziáját izgató dolgot. Lényeges, hogy felhívjuk erre a figyelmét, mert ellenkező esetben azt hiszi, hogy minden lakásban "védett", és csak akkor döbben rá, hogy nem így van, amikor a kedves szomszéd néni lakásában bóklászva majdnem magára ránt egy ingadozó polcot.
Tévedés lenne ezek után azt hinni, hogy a kisgyermek fejében a "tilos" és a "szabad" szavak fogalma teljesen összemosódik. Figyeljük meg: ha olyasmit tesz, amit előzőleg megtiltottunk, szeme sarkából lopva figyel minket, és a csínytett végrehajtása után gyakran rácsap a saját kezére. A kétéves baba néha már tudja, hogy helytelen, amit csinál.
Két alapérzés motiválja, egyrészt szeretné elbűvölni a nagyokat: lám, ő megérti a "tilos" szó fogalmát. Másfelől ellenállhatatlan vágyat érez a tiltott dolgok elkövetésére. Az unalomig csépelt tétel változatlanul igaz: a kisgyermek neveléséhez sok-sok türelem, megértés és szeretet kell.
Ezeket is olvasd el:
Két alapérzés motiválja, egyrészt szeretné elbűvölni a nagyokat: lám, ő megérti a "tilos" szó fogalmát. Másfelől ellenállhatatlan vágyat érez a tiltott dolgok elkövetésére. Az unalomig csépelt tétel változatlanul igaz: a kisgyermek neveléséhez sok-sok türelem, megértés és szeretet kell.
Ezeket is olvasd el:
Hozzászólások