Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

"Aggódom az alulszocializált Covid-kisgyerekem miatt"

Szerző: Babaszoba.hu

2022. január 14.

Forrás: babaszoba.hu

Az új koronavírus okozta járvány sok kisgyerek életébe éppen akkor köszöntött be, amikor jellemzően a szociális készségeiket kezdték csiszolgatni.

"Aggódom az alulszocializált Covid-kisgyerekem miatt" (A kép illusztráció. Foót: Getty Images)
Justine Feron író két éves kisfia is közéjük tartozik.
Feron a todaysparent.com portálon megjelent írásában felidézte, hogy évekkel korábban az egyetemi szociológia tanult szocializálatlan gyerekekről, például akik hónapokig voltak kénytelen bujkálni seregek elől. "Bár a legtöbb modern család nem fog találkozni ennyire szélsőséges helyzetekkel  még egy világjárvány kellős közepén sem, amikor sokan közülünk biztonságban fészkeltünk be a saját otthonunkba -, a professzorom elmagyarázta, hogy ezek az esetek egy univerzális és ma már nagyon releváns elvre világítanak rá: a szocializáció hiánya kéz a kézben jár a traumával. Elmondása szerint a boldog gyerekeket az őket gondozók, a barátok és a játszótársak tették ilyenné. Állítása szerint e külső hatások nélkül a gyerekek szenvedtek" - írja az édesanya.
15 évvel később Feron azt kívánja, bárcsak bemutathatna professzorának egy "próbaesetet", a nagyon boldog, de még nem nagyon szocializált 2,5 éves kisfiával. Finnegan az egyedi és egyetemes körülmények összessége miatt (koraszülöttként jött világra, hosszú volt a kórházi gyógyulás, majd jött a világjárvány) nagyon kevés időt töltött a szülein és a nagymamáján kívül mással. "Ezért is szeretném, ha feltehetném a professzoromnak azt a kérdést: rendben lesz a kisfiam?"
"Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen szülő, aki ezt kérdezi magától." Hiszen sok hasonló korú gyermek szülei számára is egy hosszú "befészkelős" időszak volt ez, és mire a gyermekük abba a korba ért, hogy a kis barátokkal együtt játszós találkozók és a közösségi tevékenységek korszaka jött volna, lecsapott a Covid19. "Arra számítottunk, hogy a világunk kitágul, a pedagógusokkal, óvodapedagógusokkal, a nagyobb családdal, és más gyerekekkel" -  írja Feron.
Az édesanya arról számolt be, hogy az, hogy a fiát hogyan érintik a korai elszigeteltségben töltött évei, olyan fajta "éjjel ébren tartó", megválaszolhatatlan kérdés, amelyre ennek ellenére nem tud nem választ keresni. Olyan kérdésekre keres rá, mint a "Mikor késő, hogy a gyerekek bepótolják az elvesztegetett időt?", cikkeket olvasott, hogyan segíthetne a kisfiának virtuális kötelékeket alakítani, és olyan kérdéseket tett fel másoknak, mint "Úgy gondolod, hogy a másokkal való találkozás hiánya ártott a gyerekeinknek?".
Erről kérdezte meg egy barátját, Timet is, akinek fia, Ben 3 hónappal született Finnegan után. Tim elmondta, hogy sokáig ezt gondolta, és elmesélte, hogy az egyik nap, amikor sétáltak a háztömb körül, Ben hallotta, hogy egy kislány játszik, de látni nem látta őt, és folyamatosan azt kérdezgette, hogy: Mi ez? Mi ez?. "Őszintén azt hiszem, hogy nem volt tudatában annak, hogy vannak más gyerekek vagy emberek a világon."
Egy ideig ilyen történeteket meséltek egymásnak. Feron elmondta például azt, hogy Finnegan nem tudja, hogy léteznek boltok, és úgy gondolja, a vásárlás egyetlen módja az, ha érkezik egy doboz az ajtóba. De szó volt arról is, hogy Ben egy év után találkozott újra egy közeli családi baráttal, és nem ismerte fel. Feron szerint ezek a történetek egyszerre voltak viccesek és ijesztőek.
2021 februárjában megszületett Feron második gyermeke, Kipling, míg Tim második gyermeke, Lucy 2021 márciusában érkezett. Bár a szerző a várandósságáról csak annak a legvégén számolt be, még így is számos aggodalmaskodó reakció fogadta: "Ó, egy pandémia baba" - mondták komoly arccal. "Aggódsz emiatt?"
De ő nem Kip miatt aggódott, akinek addig a veszteségei a járvány miatt valószínűleg a játszócsoportok és anya-baba  jógaórák voltak. "Finnegan miatt izgulok: az é kíváncsi, lelkes, gyönyörű gyermekem, aki hajlamos félénk lenni a szomszédokkal szemben, akik elhaladnak a háztömbnél, aki csak most kezdett el mondatokban beszélni, és aki egy kicsit 'elefánt a porcelánboltban'. Hogy ez mennyire veleszületett, és mennyire okozta a szocializáció hiánya, azt talán soha nem tudom meg."
De Feron talált egy régi családi videófelvételt, az 1990-es évek elejéről, amin az akkor kétéves bátyja, Josh a Kanadai Történeti Múzeum kiállításán bolyongott féktelenül: nyalogatott egy totem oszlopot, ütögette a telefonkagylót egy brit stílusú telefonfülkében, nekiütközött egy üveggyapot iglu falainak, és ügyetlenül bemászott egy kenuba. "Mindeközben Josh teljesen boldognak tűnt - és egy kicsit alulszocializáltnak. Valójában olyan gyereknek tűnt, akiről megkérdezik, hogy: őt farkasok nevelték? De persze Josht a szüleim nevelték, és minden jól alakult.
Éppen ezért Feron reménykedik, hogy Finnegan sem a Covid okozta izoláció miatt olyan, amilyen, hanem ez egyszerűen öröklődik.
"A kisgyerekes ismerőseim is egyre bizakodóbbak.  Most, hogy itt a nyár, Tim azt mondja, hogy játszódélutánokra kezdte vinni Bent és Lucyt" -  írja Feron. Annak ellenére, hogy Tim nagyon féltette Bent, hogy nem tud majd talpra állni, kiderült, hogy remekül csinálja.
"Így a családjainknak sikerült megdöntenie a korábbi professzorom állítását, és bebizonyítani, hogy a mai alulszocializált kisgyerekekkel valójában minden rendben lesz."
(A cikk eredeti forrása: todaysparent.com)

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék