A vitamindús kenyérhéj és hasonló népi hiedelmekMegéri hülyíteni a gyereket?

Nagy valószínűséggel el is hittük, hiszen mit tudtunk mi gyerekként a vitaminokról, meg a kenyérsütés rejtelmeiről, végül is könnyen meglehet, hogy a pékségek felől áradó ínycsiklandó illat nem más, mint a kenyérhéjba belesütött vitaminok kipárolgása... A felnőttek már csak tudják, nem igaz?

Vagy vegyük a répaevést például, ami szintén iskolapéldája a gyerekhülyítésnek, már amennyiben párhuzamot vonunk a szervezetbe bevitt sárgarépa-mennyiség és a fütyülni tudás művészete között. Kíváncsi volnék, hogy végeztek-e tudományos kísérleteket ezzel kapcsolatban, mindenesetre érdemes lenne pénzt költeni egy nagyszabású óvodai kísérletsorozatra, amelyben a Pillangó csoportos gyerekek rendre megeszik az "eddmeglevesben" úszkáló, szanaszéjjel főtt répakarikákat, míg a kontrollcsoportot képező Katicások óvakodnak ettől. 18 éven át tartó utánkövetést javaslok. Minimum.

Hogy egy kis személyes példával éljek, a nagymamámnál gyakran ettünk tojássárgáját nyersen, szépülő emlékeim szerint nagyjából egy-két evőkanálka kristálycukorral összekavarva, amit vitaminbombának hívtunk. Soha nem kérdőjeleztem meg ennek a kis koktélnak az egészséges voltát, sőt gyanítottam, hogy rengeteg C-vitaminról lehet szó, a sárga szín miatt, értitek. Azóta tudom, hogy a tojás C-vitamint még csak nyomokban sem tartalmaz.

Mindezek ellenére szerencsére sikerült túlélnem a gyerekkoromat, sem a fogaim nem rohadtak ki, sem a szalmonella nem taglózott le a mama "vitaminbombája" kapcsán, amit különben imádtam és becsületére legyen mondva, mivel keltetőt üzemeltetett, ellenőrzött tojásokat faltunk.

De hogy én adnék-e cukrozott tojássárgáját a gyerekeimnek? Nyilván nem. És hogy traktálnám-e őket a fenti népi hiedelmekkel csak azért, hogy rábírjam az evésre? Semmiképp!

Ti hogy vagytok ezzel? Fenyegetitek a gyereket azzal, hogy ne igyon sokat, mert béka nő a hasába? Belefér vajon ez a "kis" csúsztatás a gyereknevelésbe? Ismertek még hasonló okosságokat?