A nagy Mozart-átverés: nem lesz okosabb a babaAnnyit ér, mint egy kávé...

A társadalom számára a legnagyobb érték az intelligencia - bár nem biztos, hogy meg tudjuk fogalmazni, mi is ez valójában. Nem csoda, hogy a marketing egyik leghatásosabb eszköze, ha egy terméket alkalmasnak kiált ki az intelligencia fokozására. Kapta már ezt a titulust tápszer, játék, táplálékkiegészítő, számítógépes program, de számtalan tanfolyam és a babát méhen belül ingerlő eszköz is elérhető, ha a szülők rágyúrnak a témára. Ilyen jelentős igények hatására lett az omega-3 zsírsav mellett Wolfgang Amadeus Mozart a babák intelligenciájának felelőse. Igaz ugyan, hogy a századfordulóra elemzések és kutatások sora bizonyította, hogy a Mozart-hatás nem létezik, a fogyasztói (és ebből kifolyólag a termelői) oldal lelkesedése töretlen. Öröm az ürömben, hogy Mozart hallgatása legalább nem ártalmas, sőt, kifejezetten jó, ha a szülő komolyzenét is betesz a lejátszóba, hadd emelkedjen a családi élet kulturális színvonala.

A mítosz eredete

1993-ban a Nature című tudományos folyóiratban tanulmány jelent meg egy kísérletsorozatról. A kutatók azt állították, hogy azok a főiskolai hallgatók, akik csupán 10 percig hallgattak egy Mozart-zongoraszonátát, jelentősen jobb eredményeket értek el egy térbeli gondolkodást vizsgáló teszten, mint akik relaxációs zenét hallgattak, vagy semmit. A cikk megjelenése után a Mozart-hatás fejlesztő erejébe vetett hit elsöprő gazdasági hasznot hozott a szemfüles intelligencia-üzletembereknek.

Miféle hatás?

Talán te is észrevetted, hogy az eredeti kísérletben nem szerepeltek sem csecsemők, sem hosszú távú hatás, de még az intelligencia sem. Ez nem tántorította el a tömegmédiát, de az üzletembereket sem attól, hogy meglovagolják a lehetőséget. Nem kellett sok idő, és a termékek csomagolásán, újságcikkekben, sőt ismeretterjesztő könyvekben is készpénznek vették, hogy a magzati korban Mozartot hallgató újszülöttek okosabban bújnak elő az anyaméhből, mint akik nem hallgatták ezt a fajta zenét. Hamarosan arról is szólt a fáma, hogy Mozart a csecsemők, általános iskolások és középiskolások teljesítményére is jó hatással van. Mindez annak ellenére történt így, hogy egyetlen kutatás sem vizsgálta, milyen hatást tesz Mozart zenéje ezekre a csoportokra és tulajdonságokra.

Törvénybe is foglalták

Ennek fényében meglepő az a tény, hogy 1998-ban Georgia állam kormányzója 105 000 dollárt különített el a költségvetésből arra a célra, hogy minden újszülött ingyen hanghordozóhoz jusson Mozart zenéjével. Hamarosan Tennessee állam kormányzója is a nyomdokaiba lépett, a floridai szenátus pedig törvénybe foglalta, hogy az összes napközi otthonban kötelező komolyzenét hallgatni délutánonként.

Zene helyett horror!

Az a legérdekesebb az egészben, hogy még az eredeti vizsgálatot sem tudta senki megismételni ugyanazzal az eredménnyel, nemhogy hosszú távú intelligenciafejlesztő hatást igazolt volna bárki. Pedig a kutatók derekasan próbálkoztak. Végül egyetlen kézzelfogható eredményt tudtak fölmutatni: azok a hallgatók, akik vidám vagy emelkedett hangulatú Mozartot hallgattak, jobb eredményt értek el egy térbeli tájékozódást igénylő feladat megoldásában, mint akiknek valamilyen lagymatag, szomorkás zenét játszottak le, vagy éppen semmit. Az ám, de ehhez nem kell Mozart! Akiknek Stephen King egyik horrornovellájából olvastak föl egy félelmetes részletet, ugyanolyan jól teljesítettek, mint a Mozartot hallgató diákok. A tettes tehát nem maga Mozart, hanem az, hogy a hallgatók agyműködése magasabb izgalmi állapotban nagyobb sebességre kapcsolt. A végkövetkeztetés tehát pusztán ennyi: hallgass Mozartot, olvass vagy nézz horrort, vagy legalább igyál egy kávét. Utána biztosan jobban fog menni a papírhajtogatás!

Olvass tovább itt!

Lilienfeld, Lynn, Ruscio és Beyerstein 50 pszichológiai tévhit című könyve további mítoszokról rántja le a leplet.