Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A műterem varázsában nőtt fel, most a gyermekkönyvek birodalmában él - interjú Pásztohy Pankával

Szerző: Kiss Virág

2022. március 25.

Forrás: babaszoba.hu

Vajon mit tartogat az élet annak a kislánynak, aki egy különös atmoszférájú műteremben cseperedett fel, ahol maga is részesévé vált az alkotás élményének?

Pásztohy Panka gyerekkönyvíró-illusztrátort faggattam egy különleges gyermekkorról, az íróvá válás útjáról és inspiráló gyermekkönyvekről.
Pásztohy Panka az egyik legnépszerűbb magyar gyerekkönyv-illusztrátor, aki íróként is számtalan könyvet jegyez, Pitypang és Lili könyvsorozatának két kötete pedig Aranykönyv-díjat is nyert.
Panka szemet gyönyörködtető, kedves illusztrációival számtalan magazinban, könyvben, verseskötetben, antológiában, tankönyvben, mesekönyvben és társasjátékon találkozhatunk. Az ő illusztrációi színesítik többek között Berg Judit, Finy Petra, Marék Veronika, Csapody Kinga és Vadadi Adrienn könyveit, de Panka olyan a nagy klasszikusokat is illusztrált mint Bálint Ágnes, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc és Tersánszky Józsi Jenő.
Pásztohy Panka három gyermek édesanyja (Kép forrása: Pásztohy Panka)
Pásztohy Panka három gyermek (két leány és egy fiú) édesanyja, és bár jelenleg minden szabad vegyértékét leköti legkisebb gyermeke, immár íróként is alkot és mesél olyan fontos témákról, mint a felelős állattartás és a gyermeki lelket foglalkoztató sok-sok fontos kérdés.

- Gyerekkoromban sokat fantáziáltam arról, hogy milyen gyermekek lehettek kedvenc könyveim írói. Meséljen egy kicsit a gyerekkoráról! Milyen gyermek volt Pásztohy Panka?

- Nagyon kiegyensúlyozott gyermek voltam, amit elsősorban a szüleimnek és a nagymamámnak köszönhetek, aki óvodáskoromban sokat volt velem. A szüleim képzőművészek voltak. Édesapám (Szabados János - Szerk.) festőművész, anyukám (Weeber Klára - Szerk.) pedig szobrászművész, ezért abból szempontból mindenképpen egyedülálló volt ez a gyerekkor, hogy egy különleges atmoszférájú műteremben nőttem fel, és első kézből tapasztalhattam meg az alkotás folyamatát. A művészetek iránti kíváncsiságomat, az alkotás iránti vágyat tehát elkerülhetetlenül tőlük kaptam.
Bár a családi legendárium szerint óvodásként még számtalan dolog foglalkoztatott, hiszen virágárus, katona néni vagy balett-táncos szerettem volna lenni, de azért legjobban mégiscsak rajzolni szerettem. Anyukám a mai napig emlegeti, hogy még javában cumiztam, de reggel ébredés után az volt az első, hogy rajztáblát, papírt és színes ceruzákat kértem, hogy azon nyomban rajzolhassak.

- Milyen mesekönyvek sorakoztak otthon a könyvespolcokon? Volt-e kedvenc mesefigurája?

- Persze, rengeteg volt, és nehéz is a választás. (Nevet.) Óvodáskoromban például Györffy Anna egyik mesekönyve varázsolt el szerfelett. Ez egy házikóalakú könyv volt (Mi van a babaházban? Illusztrálta: F. Györffy Anna, Szerkesztette: T. Aszódi Éva - Szerk.), amit a bátyámtól örököltem meg. Bevallom, még felnőttként is képesek vagyunk osztozkodni rajta, annyira a szívünkhöz nőtt ez a könyv, amiből rengeteget mesélt a nagymamám, sőt rajzolt is bele imitt-amott. Azt elárulhatom, hogy mivel egyáltalán nem tudott rajzolni, így ezek inkább pálcikafigurák voltak, de számomra mégis gyönyörűségesnek tűntek. Nagy kedvencem volt még Gazdag Erzsi Meseboltja is (Lukáts Kató illusztrációjával -Szerk.), ami szintén a szívemhez nőtt.
Meghatározó gyermekkori könyvélményeim között kell megemlítenem Marék Veronika Kippkoppját. Nagyon nagy szerencsémre Marék Veronika anyukám egyik legjobb barátnője, és amikor író-olvasó találkozóra jött Kaposvárra, ahol a gyermekkoromat töltöttem, hozott nekem is mesekönyvet.
Amikor első osztályba mentem, hatalmas élmény volt számomra, hogy megkaptam a Szezám utca című könyvet, ami aztán teljesen magával ragadott, hiszen egy olyan képvilággal rendelkező, amerikai stílusú könyvről van szó, amilyennel korábban még nem találkoztam. Nagyon büszke voltam magamra, mert ki is olvastam hamarjában.
Mivel a természet már kiskoromban rabul ejtett, így hatalmas Gerald Durrell-rajongó is lettem. Nemcsak Durrell gyerekkönyveit imádtam (pl. a Léghajóval a világ körül-t), de az Amatőr természetbúvár című könyvét is rongyosra forgattam.
Gondban vagyok, mert még sok-sok könyvet tudnék mondani, de elsőre mindenképpen ezeket emelném ki, amelyek sokszor eszembe jutnak mostanában is.

- Illusztrátorként kezdte a pályáját, aztán sorra születtek a saját mesekönyvek is. Milyen út vezetett a meseíróvá válásig?

- Mindig is azzal szerettem volna foglalkozni, amit otthon láttam, de kicsit másképp. A szobrászathoz nem volt olyan érzékem, mint édesanyámnak; apukám pedig egy olyan kvalitású festőművész volt, hogy sem én, sem a bátyám nem gondoltuk azt, hogy megférnénk mellette. A rajzolás viszont folyamatosan jelen volt az életemben. Mivel kicsit kevésnek éreztem azt, hogy csak képben fejezzem ki magam, ezért esett a választásom az Iparművészeti Egyetemen az animáció szakra, ahol végül lediplomáztam.
Az egyetemi éveim alatt azonban - miközben a régi filmes technikák már kifutottak - a számítógépes technika még igencsak gyerekcipőben járt, ezért rengeteg időt vett igénybe az animációs munka. Otthoni körülmények között pedig képtelenség volt olyan csodás alkotásokat létrehozni, mint amilyeneket manapság készítenek az animáció szakon tanuló diákok.
Mivel a lányom is ekkor (2001-ben) jött világra, ezért olyan munkát szerettem volna választani, ami több szabadidőt biztosít. Így jött képbe az illusztráció. Ekkoriban indult a Pagony Kiadó, ami felkért egy illusztrátori feladatra, és 2006-ban az olvasók már kézbe is vehették az első, általam illusztrált könyvet, Berg Judit Micsoda idő! című könyvét. Ezzel egyúttal kezdetét vette az illusztrátori pályafutásom, amiben nagyon jól éreztem magam. Mégis folyvást ott motoszkált bennem egy saját könyv gondolata. Éreztem, tudtam, hogy nekem is vannak elmesélésre váró történeteim.

- És ekkor jött Pitypang...

- Valóban. Ekkoriban történt, hogy tízesztendős lányom unszolására örökbe fogadtunk egy kiskutyát. És szöget ütött a fejembe, hogy milyen jó lenne egy történetet írni a gyerekeknek az örökbefogadásról és a felelős állattartásról. Az ötletemet felvetettem a kiadónak is, 2015-ben pedig napvilágot látott az első könyvem, amit - mivel meglepően sikeres lett -, rögtön követett a többi. Így indult útjára Pitypang és Lili sorozat, aminek most épp a 12. részén dolgozom.

A Pitypang és Lili sorozat könyvei

  • Mentsük meg a kiskutyám!
  • Szeretem a kiskutyám!
  • Gyógyítsd meg a kiskutyám!
  • Pitypang születésnapja
  • Pitypang segít
  • Pitypang a zebrán
  • Pitypang testvérei
  • Jó éjszakát, Pitypang!
  • Pitypang és a hókutya
  • Pitypang kertészkedik
  • Pitypang játszik
Forrás: Pásztohy Panka
Aztán sorra érkezett a többi ötlet és könyv is: a Halló, mama!, ami a nagyon távol élő nagyszülők és unokájuk kapcsolatát mutatja be, és egy másik nagymamás történet, a Pesti mese - Nagymamáknak és unokáknak.
Amikor a második kislányom született, egy Babanaplót is írtam - ehhez Marék Veronika Babanaplója (Amikor Te kicsi voltál - Félig kész mesekönyv, illusztrálta: Györffy Anna - Szerk.) adta az ihletet.
Mivel úgy tűnt, az olvasók szívükbe zárták a könyveimet, és jómagam is nagyon élvezem, hogy a saját ötleteimet valósíthatom meg, ezért úgy döntöttem, hogy felhagyok mások munkáinak illusztrálásával. Persze van olyan felkérés, amire nem tudok nemet mondani (nevet). Ilyen volt a Marék Veronikával közös könyvünk, A bohóc és a kismajom.

- Megosztana pár kulisszatitkot is a mesekönyvírással kapcsolatban? Hogy kerülnek be a figurák és a történetek a könyveibe? Kik ihletik őket?

- A saját írásaimban mindig jelen van a személyes szál, és nem titok, hogy a Pesti mese című könyvem kifejezetten saját gyermekkori élményeimre épül. Ez a könyv kicsit terápiás jelleggel is íródott, és szép szakmai elismertséget is hozott számomra.
Ám a Pitypang és Lili történetek és szereplők is jellemzően a saját életünkből érkeznek. A nagylányomat Lilinek hívják, de sokat elmond az is, hogy amikor megszületett a kisebbik lányom, akkor született meg a kistestvér is a könyvben. Sőt! A kislányom gyakran mondogatja, hogy "apa van a könyvben", bár egyelőre még nem tudja, hogy ezt én írtam és rajzoltam.
A mostani, legújabb könyvem ötlete is onnan jött, hogy két éve álltam neki vezetni, és én hordom a kislányomat mindenfelé. Ennek kapcsán ötlött fel bennem, hogy jó lenne egy olyan mesét írni, ami segít lekötni a gyerekek figyelmét egy hosszabb út alatt.
Mostanában pedig azon töröm a fejem, hogy lehet, hogy nagycsaláddá alakul a könyvbéli család, mivel nálunk is három gyermek van (egy kis szünetet tart), bár az is elképzelhető, hogy ebből már egy új sorozat lesz...
Persze nagyon sok minden a fantáziám szüleménye, de előfordul, hogy az olvasóimat kérdeztem meg, hogy miről szeretnének olvasni. Így aztán van olyan Pitypang történet, ami egy számomra ismeretlen család élményeiből merítkezett.

- Ha már az olvasókra terelődött a szó, árulja el, hogy tartja a kapcsolatot velük?

- Elsősorban a közösségi felületeken, Facebookon, Instagramon és az író-olvasó találkozókon, ami a koronavírus-járvány alatt sajnos szünetelt. Ezek az alkalmak nagyon jó lehetőséget kínálnak arra, hogy váltsunk pár szót a gyerekekkel és szülőkkel, és rajzolok a könyvekbe. Annak is nagyon örülök, amikor fotókat kapok a gyerekekről, akik a könyveimet olvassák. Ezek a pozitív visszacsatolások segítenek átlendülni egy-egy nehézebb időszakon, hiszen bármennyire is rajongok a munkámért, időnként én is kimerülök.  
Kissé különös megélnem, hogy számomra még csak most születtek meg ezek a könyvek, de már vannak olyan, a könyvsorozaton felnőtt gyermekek, akik bizony nagyobbacskák lettek.

- Panka, elárulja nekünk, hogy jelenleg milyen könyveket olvas a gyermekeinek?

- A kislányom, aki nyáron lesz hároméves óriási Boribon-rajongó (Marék Veronika könyvei - Szerk.), de szereti a Pitypangot és Berg Judit Maszat sorozatát is (különösen a Maszat beteg című könyvet). Korából adódóan rajong a tili-toli könyvekért, bár ezeket egyelőre csak nézegetjük.
Bevallom őszintén, egyelőre, amíg ilyen pici, nem halmozom el sok új könyvvel. Most tervezem, hogy elkezdem vele a Babarókát (Kiss Judit Ágnes könyvei - Szerk.). Ugyanakkor fontos megjegyeznem, hogy nálunk az olvasás nem feltétlenül könyvalapú. Van egy diavetítőnk, ami elég gyakran előkerül, és az egyéves kisfiamat is leköti. Ezeken is szívesen nézegetik kedvenc meséiket.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék