Kisgyerek

A mese többre képes, mint hiszed – Tippek

Az olvasás, a rendszeres mesemondás támogatja az agyfejlődést, a képzelőerőt, fejleszti a nyelvet, erősíti a kapcsolatot a gyermekkel, hozzájárul az emocionális fejlődéshez.
2021. Június 28.
A mese többre képes, mint hiszed - Tippek

A rendszeres mesemondás során felolvashatunk egy könyvből a gyermekünknek, kerekíthetünk egy történetet egy képeskönyv illusztrációihoz, de mesélhetünk saját kútfőből, a családunkról, stb. – a kisgyerekek számára ezek mind élvezetesek lehetnek.

Az olvasással, illetve a történetek elmesélésével rengeteget adunk a gyermekünknek. Segítjük általa a hangok, a szavak és a nyelv megismerését, és fejlesztjük a korai olvasási képességeit. A közös olvasás hozzájárul ahhoz is, hogy a gyermek megtanulja értékelni a könyveket, a történeteket, és később maga is nagyobb eséllyel váljon olvasóvá.

Az agyfejlődésre is nagyon pozitív hatással van a rendszeres mesélés: fejleszti a koncentrációt, a szociális és kommunikációs készségeket, és ösztönzőleg hat a kíváncsiságra és a fantáziára is. A történetek mesélése emellett segíti az érzelmek feldolgozását, megérteni az új és az ijesztő helyzeteket, az ezekből fakadó erős érzéseket.

A történetek mesélésének azonban nem az egyetlen módja, hogy felolvasunk egy könyvből – kitalálhatunk saját meséket, akár a gyermekkel közösen, énekelhetünk, mondókázhatunk. A felolvasott vagy a magunktól elmesélt történeteket pedig kiegészíthetjük különböző játékokkal, tevékenységekkel, amelyek segítik egyrészt a történet jobb megértését, és szintén hozzájárulnak a gyermek fejlődéséhez. Emellett pedig még érdekesebbé és izgalmasabbá tehetik a közös meséléseket.

Milyen tevékenységeket érdemes kipróbálnunk olvasás, mesélés közben? Ehhez adunk néhány tippet!

Ha könyvből mesélünk, akkor sem kell pontosan követnünk a történetet: ha jobban érdeklik a gyereket a képek, akkor meséljünk inkább azokról, illetve beszélgessünk vele, tegyünk fel neki kérdéseket róluk. A nyelv tanulását segíthetjük ezzel a módszerrel.

Ha jól ismert történeteket mesélünk, vagy ha egymás után többször kéri ugyanazt a mesét, akkor bizonyos pontokon adjuk át a stafétát a gyereknek, folytassa egy ideig ő, mielőtt visszavennénk tőle a mesélő szerepét. Ez remekül fejleszti a memóriáját, hogy fel tudja idézni, mire emlékszik. Az új történeteknél pedig játszhatjuk azt a játékot, hogy időnként megállunk, és arról beszélgetünk, vajon hogy alakul tovább a mese szerinte és szerintünk, hogy megdolgoztathassa a képzelőerejét, majd utána folytatjuk a könyvet.

A gyerekek vizuális beállítottságúak, így remek módja annak, hogy egy történetet életre keltsünk, ha annak karaktereit és helyszíneit fizikailag is láthatja. Érdemes olyan történetekkel kezdeni, amit a gyermek már ismer, amely karaktereinek történetét már tudja, így ő is be tud kapcsolódni az eljátszásába. Ez a képzelőerő fejlesztésének is egy nagyszerű módja, főként mert az ismert történeteket tovább is szőhetjük, vagy teljesen újakat találhatunk ki.

A karaktereket megjeleníthetjük plüssállatokkal, vagy a gyermek más játékfiguráival, és akár saját történetet is mesélhetünk, amit kimondottan ezekre a játékokra írtunk. Egyes mesékhez készíthetünk bábokat, például fakanalakból, amiket lefestünk, felöltöztetünk, vagy éppen papírra is rajzolhatunk, színezhetünk, amelyeket körbevágva hurkapálcára ragaszthatunk. Ezekkel eljátszhatjuk az adott történetet a gyermekkel együtt, vagy akár tovább is szőhetjük az ismert mesét.

Akár mi magunk is válhatunk a kicsi kedvenc meséinek karaktereivé, ha jelmezt húzunk: ehhez nem kell egy teljes kosztüm, de ha van egy-egy olyan tárgyunk, ruhadarabunk, amely jellemző a mese karaktereire, akkor ezeket könnyen tudjuk cserélgetni, ahogy ők belépnek a történetbe. De akár rajzolhatunk maszkokat, álarcokat is, az egyes szereplőkről mintázva, amelyeket például hurkapálcikákra rögzítve tarthatunk az arcunk elé.

A különböző szereplők párbeszédét olvassuk fel különböző hangokon – ez egyrészt még szórakoztatóbbá teszi a mesét, másrészt jobban megragadja a gyermek figyelmét is.

Készítsünk egy mesélős zsákot vagy dobozt: tegyünk ebbe a mesélések alkalmával különböző figurákat, kellékeket, majd kérjük meg a gyermeket, hogy húzzon belőle mindig egyet, és azt szőjük bele az adott történetbe. Ha a gyermek már nagyobb, akkor a mesélő szerepét is váltogathatjuk.

Ha a történetek különlegesebb helyszíneken vagy épületben játszódnak, például erdőben, kastélyban, tengerparton, stb., ezeket megrajzolhatjuk, megfesthetjük, így a bábokat, figurákat ebbe a környezetbe helyezhetjük a történet olvasása, mesélés közben. De a kisgyermek akár építőkockákból fel is építhetik ezeket a helyeket.

A kisgyerekek szeretnek zajt csapni, zenélni, ezért a történetekhez, mesékhez akár hangaláfestést is adhatunk játékhangszerekkel vagy az általunk készített csörgőkkel, csengőkkel, stb., ami segíti a ritmusérzék fejlődését is.

Azokhoz a történetekhez, amiket a gyermek nagyon szeret, és gyakran kéri, hogy meséljük el, készíthetünk képes kártyákat, az egyes jelenetekről. Ezeket keverjük össze, és kérjük meg a mese után a gyermeket, hogy rendezze sorba a történet alapján. De a jelentek felcserélésével újabb meséket is kerekíthetünk.

A mesélés közben és után tegyünk fel a történettel, a szereplőkkel kapcsolatban kérdéseket a gyereknek: ezzel megtudhatjuk egyrészt azt, hogy a gyermek mennyire értette a történetet, továbbá fejleszti a fantáziáját, képzelőerejét és a kommunikációs képességeit is, és ő is felteheti a saját kérdéseit a mese kapcsán. Ha pedig egy jól ismert, gyakran kért mesét olvasunk, egy-egy kedvenc sornál tartsunk szünetet, mielőtt kimondanánk, hogy lássuk, a gyermek befejezi-e emlékezetből.

Ha igazi kis művész a csemete, aki szeret rajzolni, a mesélések alkalmával tegyünk ki elé papírt és zsírkrétákat, hogy kedve szerint készíthessen illusztrációt a történetekhez. Ha már több ilyen alkotás készült, össze is fűzhetjük egy saját képeskönyvé, és ezekhez a képekhez kerekíthetünk akár saját mesét is.

A mesélés remek módja a gyermek megnyugtatásának, például a délutáni csendespihenő alkalmával vagy az esti alvás előtt. Ilyenkor vegyük ölbe, öleljük át a kicsit, ami a biztonság és kényelem érzésével tölti el őt, segít neki elcsendesedni.

De az sem baj, ha amikor nap közben mesélünk a gyereknek, nem akar nyugton ülni, hanem rajzol közben, vagy játszik valamivel. Ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem figyel a történetre. Ha a kisgyerek szeret szaladgálni mesélés közben, akkor kapcsoljuk össze a történetet mozgásos tevékenységekkel: például ha táncolnak benne, táncoljon ő is, ha egy nyuszi jelenik meg, ugráljon, mint egy nyúl, ha valamilyen járműről van szó, játssza el, hogy abban utazik, stb.

Segítsük a világ megismerését azzal is, hogy ha olvastunk valamiről, ami különösen felkeltette a gyermek érdeklődését, azt terjesszük ki más területre is. Például ha erdei állatokról olvastunk, menjünk el kirándulni; ha egy különleges országról, azt nézzük meg a térképen, beszélgessünk a helyi szokásokról, kultúráról, keressünk képeket a nevezetességekről; ha egy olyan étel volt egy könyvben, amit még nem evett korábban, de megkóstolná, készítsük el.