Kisgyerek

A mese fejleszt, a képernyő csak leköt

Nemcsak esti rituálénak tökéletes a mese, hanem az egészséges fejlődéshez is hozzájárul, sőt, a felnőtté válásban is segít. Össze sem hasonlítható a képernyőn látott mesével.
2020. Május 24.
A mese fejleszt, a képernyő csak leköt (fotó: Getty Images)

A legtöbb családban az esti rituálé szerves része a meseolvasás. Több szempontból is tökéletes az esti mese funkciója: ellazít, oldja a napi stresszt, segíti a gyereknek a napi események feldolgozását, szerepe van a kötődésben és az énkép kialakulásában is. Hozzájárul az értelmi, az érzelmi és a szociális fejlődéshez is – sorolja a divany.hu cikke.

A mesélésnek azonban ezen túl is fontos szerepe van. A mese ugyanis segít a felnőtté válásban, a világ és önmagunk megismerésében. Megtanulhatjuk általa a saját érzelmeink feldolgozását, irányítását, a szókincs és a zeneiség pedig a kommunikációs képességekre hat jótékonyan. Az sem elhanyagolható a meseolvasásnak, hogy egy közös idő, amit szülő-gyerek egymással eltölthet, megerősíti a biztonságérzetet, a kötődést.

A meséhez hozzátartozik a mesélő személyes is, a kettő egymástól nem elválasztható. A mese a mesélőn keresztül folyik át. A mesélő személye áthatja a történetet, a személyisége is részese a történet alakulásának, hiszen atmoszférát teremt, hangsúlyoz, gesztikulál, azaz erősen meghatározza magát a mesét is a mesélő személye. Fontos az is, hogy a mesélő ne csak testben, hanem lélekben is jelen legyen. Ezt elősegíti a jól megválasztott mese: olyan történet, ami a gyereket és a felnőttet is leköti, amelyet mindketten szeretnek. A közös élmény akkor lesz valóban közös, együtt töltött idő, ha mindegyik fél élvezi azt.

Ezzel szemben a képernyőn keresztül közvetített mese teljesen másmilyen és rengeteg negatív hatása van, például az, hogy csak az agyat köti le, nem hat az egész személyiségre. A nézett mese passzív állapotba helyezi a gyereket, nem részese a folyamatnak, nem mozgatja meg a fantáziáját, hiszen csupán passzív befogadója a mesének. Nincs kapcsolat a mesélő és a mesehallgató között, nem tud kérdezni, nem ad lehetőséget arra, hogy a gyerek saját tempójában haladjon a történet. Ráadásul a képeket készen kapja, nem a belső képkészítés működik a mesenézés közben.

Ahhoz, hogy egy mese jól megválasztott legyen fontos szempont az életkori sajátosság. Ahogy a fantázia gazdagodik, úgy lesz érett a gyerek a hosszabb mesékre, kitalált mesékre. A 2-3 éves gyerekek elkezdenek önállósodni, szeretik, ha a mese róluk szól, mert kezdik elkülöníteni magukat a külvilágtól. Saját határaik méregetése is ekkor kezdődik meg, az énmesék ezért az énképük kialakításában segítik őket.

A fantázia a valóság megértésében és feldolgozásában segíti a gyereket. Csakúgy, ahogy a játék, a rajzolás is. Olyan világba kerülhetnek általuk, ahol minden értelmet nyer. A játszással és a mesével újra is élhetnek olyan eseményeket, amely váratlanok voltak számukra, vagy nehézségeik vannak benne. Például egy olyan mesehőssel azonosulni, aki hasonló problémákkal küzd – pl. szobatisztasági nehézségek – építő és felszabadító. Ha a gyerekek választhatnak mesét, akkor mindig olyat választanak, amivel azonosulni tudnak. Ezért tartsuk tiszteletben a századszorra kért kedvenc mesét, mert ők tudják a legjobban, mire van éppen szükségük.

A mese nélkülözhetetlen a gyerekek életében. A maguk módján tanítanak, de mindenki a saját konzekvenciáit vonhatja le egy meséből. Nem kell a felnőttnek levonni a mese tanulságait, nem szükséges magyarázni a “lényeget”, csak arra válaszolni, amit a gyerek magától kérdez. A mese egy kapu a fantázia birodalmába, ahol a gyerekek teljes szabadságban lehetnek.

Forrás: divany.hu