Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A képernyő előtt töltött idő és a fejlődés

Szerző: Greff András

2018. december 13.

Forrás: babaszoba.hu

Ma már lényegében minden gyerek tévéképernyők és okostelefonok között nő fel. Ez önmagában még nem jelent problémát, de az időmennyiség rendkívül fontos.

A képernyő előtt töltött idő és a fejlődés
Bárhogy igyekezzünk is, manapság szinte lehetetlen maradéktalanul távol tartani gyerekeinket a különféle képernyőktől - pláne, ha idősebb, már tévét néző, tabletező-telefonozó testvéreik is vannak. Figyelembe véve ugyanakkor, hogy ma már számos hasznos, interaktív applikáció és tévéműsor készül a gyerekeknek, ez nem feltétlenül negatív tény - a képernyő előtt töltött percek számára azonban nagyon oda kell figyelni.
Ha ugyanis a gyerekek túl sokat nézik ezeket az eszközöket, akkor nehezen helyrehozható károkat okozhatnak sebesen és folyamatosan fejlődő agyuknak. Elsősorban a koncentráció, a figyelemfenntartás, a kommunikációs készségek és a gazdag szókincs kialakításának folyamata láthatja kárát. A gyerekek életének első három éve különösen kritikus ebből a szempontból, hiszen az ekkor szerzett, tudatukat formáló tapasztalatok egész későbbi életükre hatással lesznek.

Használd a baba fejlődése kalkulátorunkat, hogy nyomon tudd követni kisbabád fejlődését!

A kiegyensúlyozott felnőttkorhoz elégséges számú, változatos forrásokból érkező ingerre van szükségük, aminek a képernyők által nyújtott impulzusok értelemszerűen csak kis szeletét nyújtják, vagyis a túl sok monitorbámulás megannyi lényeges tevékenységtől elvonhatja őket.

Hogy beinduljon a képzelet

De magukkal a képernyőkön keresztül fogyasztott tartalmakkal is akadnak problémák. Vessük össze például a rajzfilmeket a könyvből olvasott mesékkel! Utóbbiak esetében a gyerekeknek érteniük és értelmezniük kell a felolvasott szavakat, vizualizálni a jeleneteket, illetve komoly mentális gyakorlatokat végezniük, hogy követni tudják a narrációt.
A rajzfilmek - noha az egykori elképzelés, hogy teljesen passzívan befogadhatóak lennének, nem igaz - ehhez képest kevésbé mozgatják meg a képzeletüket, és vonatkozó vizsgálatok szerint nehezebben is tanulnak ezekből, mint amikor hús-vér emberektől sajátíthatnak el valamit. Ugyanakkor viszont fontos kulcsokat kínálnak a korunkat alapvetően meghatározó, képalapú kommunikációhoz, kisebb adagokban tehát mindenképp elfogadhatóak.
Ezzel együtt nem csupán öreges nyavalygás, ha egy szülő úgy véli, hogy gyerekének a tévézés, tabletezés helyett jobb lenne inkább a kortársaival szaladgálnia. Vannak ugyanis olyan agyi területek (a frontális lebenyben), amelyek csak így tudnak megfelelően fejlődni, és ezzel hozzájárulni, hogy a gyerek képes legyen tartalmas társas kapcsolatokat kialakítani (például megérteni a rendkívül összetett nonverbális jeleket). Ez pedig nemcsak a barátságokat, párkapcsolatokat, hanem a későbbi iskolai és munkahelyi teljesítményt is alapvetően befolyásolja.
Az okostelefonok, tabletek egyik káros hatását pedig alighanem mi, felnőttek is pontosan érzékelhetjük magunkon: mivel ezek az eszközök villámsebességgel reagálnak az érintésre, miközben a lehetőségek igen tágas halmazát kínálják, úgy képesek stimulálni agyunk jutalmazásért felelős részeit, mint a való életben szinte semmi más. Ez pedig ahhoz vezet, hogy számos egyébként tartalmas és élvezetes tevékenységet kevésbé tudunk majd értékelni. A gyerekekre ez természetesen ugyanígy igaz.

Így húzzuk meg a határt!

Napi két óra tévézés-tabletezés még idősebb, kisiskolás gyerekek számára sem ajánlott, hiszen még az ő memóriájukat, nyelvi és koncentrálási képességeiket is rontani képes. Kisebbeknél pedig még ennél is kevesebb időt szabad engedni. Noha ma már a megváltozott technikai körülmények miatt szinte lehetetlen betartani, hogy 2 éves kor alatt a gyerekek egyáltalán ne nézzenek mozgóképeket, igyekezzünk minimalizálni ezt az időt - például azzal, hogy elkerüljük a "háttértelevíziózást" a lakásban, mert ha megy a tévé, előbb-utóbb nézni fogják a gyerekek. Ugyanebből a célból az okostelefonunkat se hagyjuk elől ott, ahol szabadon elérhetik.
Iskoláskorig szorítsuk a képernyőidőt minimum két óra alá egy-egy nap: fél- vagy akár egyórányi (illetve hétvégenként egy teljes játékfilmnyi) mese óvodáskorban például belefér, de többet ne engedjünk. Ha lehet, nézzünk mindent együtt a gyerekkel (legalább az első alkalommal), hátha kommentárt, megbeszélést igényelnek a látottak, illetve hogy ki tudjuk szűrni mindazt, ami még nem illik aktuális érzékenységükhöz. Beszéljünk velük arról, amit néznek, és játsszuk ezeket újra, fejlesszük valahogy tovább, mert így még a passzívabb tartalmak is hasznos feladatokká formálhatóak a gyermeki agyak számára!
Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék