Kisgyerek

9 igazság az evésről, amit taníts meg a gyerekeidnek

A legjobb módja annak, hogy megtanítsuk gyermekeinket a jó étkezésre, az az, ha arra biztatjuk őket, hogy bízzanak magukban: meghallgassák testük jelzéseit az éhségről és a jóllakottságról.
2021. November 17.
Fotó: Getty

Az ételekkel való egészséges kapcsolat nem olyan dolog, amit “kiszervezhetsz” – véli egy édesanya, aki a Mother.ly-n osztotta meg a gondolatait. Onnan kell kiindulnunk, hogy bízzunk a testünkben, és bízzunk az étellel kapcsolatos ösztöneinkben – véli. 

1. Úgy születünk, hogy tudjuk, mikor vagyunk éhesek, és mikor vagyunk jóllakottak.

Az egészséges újszülöttek sírnak azért, hogy táplálják őket, majd jóllakottan elalszanak. Hároméves korukra a gyerekek valamelyest elszakadnak evési ösztöneiktől, mert arra szocializálják őket, hogy a családjukkal együtt étkezzenek. De amikor a szülők “még három falat brokkolit” szeretnének, vagy azt mondják: “túl sok tésztát eszel, és kevés csirkét” azzal valójában azt üzenik: “ne bízz a testedben, bízz bennem”.

Valójában senki sem tudja megítélni egy másik ember éhségét vagy táplálkozási szükségleteit. A kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek akkor esznek a legjobban, ha bizonyos fokú autonómiát biztosítunk nekik az asztalnál; kínálj többféle ételt, és hagyd, hogy ők határozzák meg, mennyit fogyasztanak belőle!

2. Az élelmiszer több, mint üzemanyag.

Az evés annyira nélkülözhetetlen az emberi túléléshez, hogy testünk többféle mechanizmust fejlesztett ki annak biztosítására, hogy együnk – és etessük kicsinyeinket. Az éhségérzet pedig csak a kezdet. Amikor a szülők táplálják a babát, a szívverésünk lelassul, a stresszhormonok szintje csökken, az oxitocin és más “boldogsághormonok” szintje pedig emelkedik. A babák hasonló előnyöket élveznek. Ily módon az evés iránti igény nemcsak a fizikai táplálékról szól, hanem azt is biztosítja, hogy a babák biztonságos kötődést alakítsanak ki.

3. Etetni jó!

Ez akkor is igaz, amikor csecsemőt szoptatsz, és akkor is igaz lesz, amikor az általános iskolai uzsonnát csomagolod: az a sonkás-sajtos szendvics, amiről tudod, hogy megeszi, valószínűleg jobb megoldás, mint az Instagram-ihlette doboz tele ismeretlen fogásokkal, amiről tudod, hogy nem fogja megenni.

4. Az, hogy a gyerek hogyan eszik, többet számít, mint az, hogy mit eszik (vagy mennyit).

Az étel és a szeretet elválaszthatatlanul összefügg a legtöbb családban, de az étel és a hatalom is. Azok a gyerekek, akiket nagy nyomású etetési taktikának vetnek alá, nagyobb szorongással nőnek fel az étellel kapcsolatban. Nem baj, ha minden este hideg vacsora van, de mindig legyen legalább egy olyan eleme, amit mindenki szeret.

5. Sose kérj bocsánatot saját éhséged vagy ételválasztásod miatt!

Az éhség normális. Az, hogy egyes ételeket szeretünk, másokat pedig nem, az is normális. Légy ebben példa a gyerekeid számára! Amikor azt hallják, hogy leszólsz egyes az ételfajtákat vagy épp magadat amiatt, amit eszel, az károsan hathat rájuk.

6. A táplálkozásnak nincs bibliája.

Az egészséges és a fenntartható élelmezés fontos, de ne váljunk a rabjaivá! Néha sütit eszünk, más napokon csak salátát, de ezért nem vagyunk jobbak vagy rosszabbak.

7. Egyes ételek szolgálnak minket, mások pedig nem.

Attól még, hogy a családban valaki allergiával vagy ételintoleranciával küzd, nem kell ítélkezni ezek felett az alapanyagok felett. Nem szabad démonizálni egyes élelmiszercsoportokat csak azért, mert valaki nem fogyaszthatja őket. Ettől még persze válasszunk olyan fogásokat, amikből mindenki tud szedni.

8. Minden test értékes és tiszteletet érdemel.

Beszélgess a gyerekeiddel arról, hogy mire képes a testük, ne arról, hogy hogyan néz ki! Kerüld azt, hogy negatívan beszélj bárki vagy épp a saját testedről!

9. Ez egy állandó folyamat, amelyet minden étkezésnél újrakezdünk.

Ne borulj ki, ha olyan vacsorát készítettél, ami senkinek nem ízlik. Az egyetlen módja ugyanis annak, hogy megtanuljuk, kinek mi a fogára való, és mi az, ami a mi ízlésvilágunk, az a sok-sok kísérletezés és a gyakorlás.