Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Védekező nyirokcsomók

Szerző: Dr. Vészi Zsuzsanna

2001. december 21. | Frissítve: 2018. július 5.

Forrás: Anyák Lapja

"Doktornő, nézze, csomó nőtt a kisfiam nyakán!" "Doktor néni, tapintsa meg a kislányom tarkóját, érzi azt a dudort?" "Tegnap a fürdetésnél észrevettem, hogy a gyerek combtövén nőtt valami... Mi lehet ez, annyira félek!"

Milyen gyakran hallom a szülőktől ezt a panaszt! Gyermekkorban a nyirokcsomók megnagyobbodása ugyanis nagyon gyakori tünet, sokkal többször fordul elő, mint felnőtteknél. És - tegyük rögtön hozzá - kicsiknél ezek a dudorok az esetek túlnyomó többségében nem jeleznek súlyos betegséget. A nyirokcsomók a szervezet védekező rendszerének részét képezik.
A benne termelődő nyiroksejtek, az úgynevezett "limfociták" képesek felismerni a "betolakodó" kórokozókat, a szervezetre veszélyes idegen anyagokat. Ezt követően ellenanyagokat termelnek, így veszik fel ellenük a harcot. Ám ahhoz, hogy ez a csata valóban sikeres legyen, e sejteknek szaporodniuk, sokasodniuk kell. A nyirokcsomó, amikor "akcióban van", nyugalmi állapotához képest sokszoros mennyiségű nyiroksejtet és ellenanyagot termel, és ennek következtében nagyobbodik meg.

Oltási szövődmény

A csöpp Lilla édesanyja rémülten mutatta meg kéthónapos kislánya vállát: diónyi nagyságú piros dudor éktelenkedett rajta. Gyorsan megnyugtattam, hogy csupán a négynapos korban kapott tuberkulózis elleni BCG oltás reakciójáról van szó. Ez az oltási reakció általában normális dolog, hathetes korban jelentkezik, borsónyi piros, nedvedző csomócska képében. Ennél a kislányon jóval nagyobb volt a dudor, és mélyebbre terjedt. S ami még feltűnőbb volt, a BCG-vel oltott váll alatt, a hónaljában szintén nőtt egy jókora dudor - egy megnagyobbodott nyirokcsomó. A kislány egyébként szemlátomást jól volt, remekül szopott, szépen fejlődött.

A megdagadt nyirokcsomók gyerekkorban gyakoribbak

A jelenség, mármint a BCG oltás átlagnál nagyobb elváltozást mutató reakciója, ha nem is túl gyakran, de egy-egy gyereknél előfordul. Pontos okát általában nem könnyű kideríteni. Lehet, hogy az oltóanyagban lévő baktériumtörzsek rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, melyeknek következménye a hevesebb reakció, de az is elképzelhető, hogy a csecsemő immunrendszerében, védekezőképességében keresendő ennek oka.
Lilla anyukájának mindezt elmeséltem, ám azt is hozzáfűztem, azért rendszeresen ellenőrizze a baba hónaljában lévő, megnagyobbodott nyirokcsomót. Az ugyanis természetes jelenség, hogy a bőrgyulladás kiváltja a nyiroksejtek fokozott termelődését, de néha a megnagyobbodott nyirokcsomó maga is begyullad, elgennyesedik. Ilyenkor a felette lévő bőr pirossá válik, kifényesedik, a csomó a benne lévő genny felszaporodása miatt puhábbá válik: ez a gennyes tályog fájdalmas és lázzal jár.
Felírtam hát egy hámosító kenőcsöt a baba vállára. Megbeszéltük, hogy nem nyomogatják a nyirokcsomót, de figyelik, nem válik-e pirossá a hónalji nyirokcsomó fölötti bőr. S valóban, pár nap múlva azzal jöttek vissza a rendelésre, hogy a nyirokcsomó fölött a bőr enyhén kipirult, a dudor puhább lett, a kislány pedig síróssá, nyugtalanná vált. Sebészetre utaltam a gyereket, ahol a tályogot megnyitották, a gennyet eltávolították.

Az a fránya orrmandula

A hároméves Tominak az utóbbi hónapokban szinte állandóan el volt dugulva az orra. Szája éjjel-nappal nyitva volt, orrhangon beszélt, s éjszakánként olyan hangosan horkolt, hogy egy meglett férfinak is becsületére vált volna. Nyakán, az állkapocs alatt tekintélyes méretűre duzzadtak a nyirokcsomói, és bár nem fájtak, egyáltalán nem kölcsönöztek előnyös külsőt a nyitott szája miatt amúgy is bambácskának tűnő kisfiúnak. Egyik torokgyulladásból a másikba esett, heteken át köhögött. Vagy kétszer középfülgyulladása is volt, a hallása is romlott. A gégész hatalmasnak találta az orrmanduláját.
Mindezek alapján nem volt kétséges: ki kell vetetni ezt az annyi gondot, bajt okozó nyirokszervet. A kisfiú szülei azonban sajnálták Tomit alávetni egy műtétnek, inkább felkerestek egy természetgyógyászt. Itt kapott a gyerek gyógyteákat, egyéb szereket, még gyertyát is a fülébe - mindhiába. A helyzet egyre rosszabb lett, a kisfiú arca szinte eltorzult a hatalmas nyirokcsomóktól, és úgy szuszogott, mint egy gőzmozdony. Végül a szülők is belátták, hogy nem lehet tovább halasztgatni a műtétet. Igen ám, de egy köhögős, hurutos gyereket nem lehet elaltatni, megoperálni.
Először rendbe kellett kicsit hozni, hogy műthető legyen. Ez nem volt egyszerű, hisz a hatalmas orrmandula akadályt képzett az orr-garat üregben, a váladék nem tudott onnan kitisztulni, s a pangó nyákban könnyen felszaporodtak a vírusok, baktériumok.
Kivették hát a kisfiút az óvodából, rendszeresen leszívták az orrváladékot, infralámpával kezelték; elvitték sóskamrába, barlangba, adtak neki vitamint, váladékoldót. Nagy nehezen végül is sikerült viszonylag tűrhető állapotba hozni, és megoperáltatni. Az operáció pár perc alatt lezajlott, a kisfiú gyorsan felébredt az altatásból, és jól érezte magát. Két nap múlva haza lehetett vinni. Ettől kezdve ritkábban volt beteg. Igaz, a száját még hónapokig nyitva tartotta - hiába, a megszokás nagy úr.

Mit rejt az edzőcipő?

Győző restelkedve veszi le a nadrágját. Nyurgára nőtt kamasz fiú, jó felépítésű, óvodáskora óta mindig sportolt valamit, most éppen fut, atletizál. Az egyik combtövében egy kellemetlen dudor nőtt. Nem fáj nagyon, de azért kicsit érzékeny, és főleg nagyon idegesíti a fiút, hogy mi lehet. Esetleg sérv? Szemügyre veszem, és konstatálom, hogy egy nyirokcsomó nőtt meg babnyi nagyságúvá a fiú lágyékhajlatában. Feszes tapintatú, elmozgatható, nem nőtt össze a környezetével.
Alaposan megvizsgálom a fiút, de nem látok semmi rendelleneset. Aztán levetetem a cipőjét is. Bingó, mondom magamban, hangosan meg megkérdezem a fiút, mért nem árulta el nekem, hogy csúnya lábgombája van. Győző pironkodva bevallja, hogy kapott is már a sportorvostól egy gombaölő folyadékot, de mindig elfelejti használni. "Most pont úgy tetszik rám nézni, mit az anyám", teszi hozzá rosszalló pillantásomat észlelve. Megenyhülök, a férfi sárm ily ifjonti megnyilvánulása hallatán.
Aztán megbeszéljük a teendőket. Az ecsetelő rendszeres használatát, a tabletta szedését, hogy ezentúl gondosan szárazra törli a lábujjai közét, hogy a cipőjébe gombaellenes hintőport szór. Végül megígértetem vele, hogy legalább a szabadidejében nem hord zárt cipőt, és szandálra vált, amint az időjárás megengedi.
Három hét múlva a lába szinte teljesen rendbe jött. S a nyirokcsomó eltűnt az ágyékából.

Csókláz

Orsi tizenhat éves. Mostanában ritka vendég a rendelőmben. Megvizsgálom: a mandulái hatalmasok, felszínüket gennyes lepedék borítja, nyakán a nyirokcsomók hatalmasra nőttek.
De sajnos, mint kiderült, elkéstem. Orsi már elkezdett egy antibiotikumot, az anyja is beteg volt a közelmúltban, tőle maradt a gyógyszer. Dühös vagyok, de mit tehetek. Az antibiotikus kezelést most már nincs értelme leállítani, viszont a vérvételt, ha nem is sürgősséggel, de megcsináltatom.
A leletekből kiderült, hogy Orsinak valóban mononukleózisa, más néven Pfeiffer-féle mirigyláza van. Ennek a vírusbetegségnek a kezdeti tünetei általában nagyon hasonlítanak a baktériumok által okozott "közönséges" gennyes mandulagyulladáséhoz. Ám a vírus megtámadja a májat is, gyulladásos tüneteket okoz a májszövetben. Ezért a máj, de a lép is gyakran megnagyobbodik, valamint testszerte megduzzadnak a nyirokcsomók. A betegség hetekig eltart, és kifejezetten rossz közérzettel, fel-alá ugráló lázzal, gyengeséggel jár.
A vége mindig jó: a beteg teljesen meggyógyul. Viszont az antibiotikum tényleg felesleges, sőt, inkább árt, mint használ. Ráadásul bizonyos antibiotikumok, a mononukleózis vírusával reakcióba lépve különleges tünetet okoznak: a beteg bőre tele lesz élénk piros kiütéssel.
Így járt a mi Orsikánk is, hiába állítottam le a leletek megérkezését követően azonnal az antibiotikumot, két hét múlva úgy nézett ki, mintha kanyarós lenne. Aztán persze ez is elmúlt.
Ez a néhány eset is jelzi: a nyirokcsomó-megnagyobbodás esetén nem szabad félvállról venni a dolgot. Mindig orvossal kell konzultálni, ha ilyet észlelünk a gyerekünkön. S bár a történeteim között nem szerepelt súlyos eset, azért mindnyájan tudjuk: a nyirokcsomó-nagyobbodás mögött - szerencsére jóval ritkábban, mint gondolnánk - rosszindulatú betegség, nyirokcsomórák is állhat. A korai diagnózis itt sorsdöntő lehet. Ne késlekedjünk hát, minden kórosan megduzzadt nyirokcsomót mutassunk meg orvosunknak!

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék