Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Üzenet azoknak, akik fiúnak nézik a rövid hajú lányokat

Szerző: Babaszoba.hu

2019. november 20. | Frissítve: 2020. december 14.

Forrás: babaszoba.hu

"Ő most akkor egy lány? Vagy egy fiú? Vagy micsoda?" Miért kell így haj szerint bekategorizálni a gyerekeket?

Igen, a lányomnak rövid a haja. De ezért még nem kell fiúnak nézni! (Fotó: iStock)
Kérem szépen, ő egy kislány, az én lányom! Aki hallja ám a kérdéseiteket, és látja, hogy bámuljátok! És ő határozottan nem egy "micsoda". Hanem egy 5 éves emberi lény. Szeret kint játszani, önarcképet rajzolni, sellőt imitálni, a boltban édességet titokban a kosárba csempészni, biciklizni az öccsével, esős napokon sütit sütni, és ezer másik dolgot, amit a kisgyerekek úgy általában élveznek.
Néha ruhát hord, néha pedig pulcsit. Van, hogy asztronautának, malacnak vagy fánknak öltözik. Van, hogy ennek a háromnak egyszerre, úgy hívja ilyenkor magát, hogy asztromalacfánk. És rövid a haja. De nem ez az utóbbi jellemző az, ami érdekessé teszi őt.
Sőt, ez az utolsó a karakterjegyei között, amelyek érdekesek lehetnek. Főként, mivel nem neon színű, de még csak különböző minták sincsenek beleborotválva. Ha így lenne, megérteném, hogy az emberek megbámulják. De ez nem így van.
A lányom éppen a közepén van annak a korszaknak, amikor észreveszi mindenki csodálkozását, és meghallja, amikor a kedvenc meséje dalait énekelve megkérdezik, hogy "A fiad így tud énekelni?". Ilyenkor azt üzeni a szemével, hogy "Anya, mondd meg nekik!", ezért nekem szólnom kell minden alkalommal, hogy ő a lányom, ő az aki énekel. Aztán elfordulunk és továbbmegyünk.
Az is előfordul, hogy vadidegenek azt kérdezik, hogy engedhetem a fiamnak, hogy lányként öltözzön. És ez nagyon nincs rendben.
A gyermekem egy kislány - akárhogy is határozzuk meg ezt a kifejezést. Csodálattal tekintek rá, amikor azt mondja: "Én egy rövid hajú lány vagyok. Mi a baja ezzel mindenkinek?". És ha ezt egy idegennek mondja, aki bámulja, azzal sincs szerintem semmi baj. Ő önmaga, én az édesanyja vagyok, és feltétel nélkül szeretem a gyerekeimet. Ennyi.
Tudom, hogy úgy érzi, szembe kell szegülnie valamivel. És ezt az öccse is tudja. De azt nem tudják, pontosan mivel kell szembeszegülni.
Számos hasonló eset volt, mint amikor azt kérdezték, miért hord a fiam lányruhát.
A focipályán egy szülő például azon lepődött meg, hogy "ennek a fiúnak lányneve van?". Erre azt feleltem, hogy ő a lányom, aki szereti a focit, akárcsak az öccse.
A borbély szalonban a fodrász megkérdezte, hogy kezdheti-e az úriember hajvágását, mire mondtam, hogy igen, vághatja a kislányom haját, és majd kérünk valamilyen hajbavalót is. Erre közölték velünk, hogy itt nem vágják kislányok haját. Erre a lányom megjegyezte, hogy őt megkülönböztetik, mert ő lány. És ebben igaza volt.
Az uszodában lepődtek már meg a bikinije miatt. És volt olyan is, aki azt mondta, milyen gyönyörű kisfiam van. A lányom megszólalt: "Kérlek, anya, mondd meg nekik!". Engem pedig folyamatosan bosszant, és éjjel néha aludni sem tudok azért, mert ez nagyon nincs így rendben.
Természetes, hogy kíváncsiak vagyunk dolgokra, amiket nem tudunk. De fontos, hogy ezeket udvariasan kérdezzük meg. Ha nem tudjuk úgy, akkor meg se kérdezzük. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy udvarias-e a kérdés, vagy sem, akkor feltehetőleg nem az. Miért nem hagyhatunk békén másokat?
Amikor terhes voltam, az emberek azért állítottak meg, hogy mit várok? Fiút? Lányt? Erre azt feleltem, hogy kisbabát várok. Ugyan egy kedves hölgy kérdezte, aki szereti a kisbabákat, de engem akkor is bosszantott, hogy ez mégis miért fontos neki. A válasz nem elégítette ki, ezért megfogta a hasamat - amire irtó dühös lettem, és rákérdezett, hogy de mégis milyen típusú baba? Erre azt mondtam, hogy lehet, hogy kiskutya, vagy akár cápa, vagy vámpír, vagy bármiféle. De nem hagyta annyiban, és tovább faggatott, hogy de komolyan, micsoda ő? Én pedig azt feleltem, hogy komolyan, ő egy baba. Fogalmam sincs, milyen nemű. Nem akartam megtudni előre. Akárki is, szeretem.
Nem értem, idegenek hogy mehetnek oda bárkihez is, ilyen kérdésekkel. Semmi közük hozzá. És azt hiszik, hogy ez így rendben van. Pedig nagyon nincs rendben.
A lányom nem azért akart rövid hajat, hogy szembeszálljon a nemekhez kapcsolódó sztereotípiákkal. Rövid hajat akart, mert úgy gondolta, hogy azzal jobban érzi majd magát. És hogy gyorsabban tud majd futni. És szerintem ez így rendben is van. Ő pedig kezdi megérteni, ki is ő valójában.
(VIA)
Kapcsolódó írásaink:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék