Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Ti is suliba készültök?

Szerző: Sződy Judit

2012. április 17. | Frissítve: 2018. január 12.

Forrás: babaszoba.hu

Ha most esett le a tantusz, hogy a gyerkőc ovisból iskolás lesz, éppen ideje elgondolkodni azon, hogy álltok, vajon érett-e arra, hogy beüljön a padba.

Ti is suliba készültök?

A leggyakrabban felmerülő kérdésekre válaszolt Seregi Dóri fejlesztőpedagógus és Tasnádi Ágnes,

1. Elég az iskolaérettséghez, ha egy gyerek okos és tájékozott?

- Az iskolaérettség kritériumait tisztán és világosan meghatározták a szakemberek. Alapvető feltétel, hogy a gyerek korának megfelelően értelmes és tájékozott legyen. A kritériumok azonban ennél sokrétűbbek.
A teljesség igénye nélkül a legfontosabb feltételek a következők:
- tudjon legalább 10-20 percig egy dologra összpontosítani;
- figyelmesen, elmélyülten tudjon tevékenykedni;
- fogadja el a felnőtt irányítását;
- pontosan ki tudja fejezni gondolatait, megfogalmazni kérdéseit;
- ne csak a mozgásos, hanem a szóbeli feladatokra is oda tudjon figyelni;
- szívesen rajzoljon, színezzen, kézműveskedjen;
- működjön együtt társaival és a foglalkozást vezető pedagógussal.

2. Ha a kicsi iskolaérettsége kétséges - vagyis a szülő nem biztos abban, hogy a gyereke érett az iskolára -, kinek higgyen? Elég, ha az óvónő mond ítéletet, vagy ilyen esetben ajánlatos megkeresni a nevelési tanácsadót (még ha az óvodában ezt nem is ajánlották)?

- Az óvónő véleménye mindenképpen fontos, ám ha a szülőben kérdések merülnek fel, például mert a gyerek fáradékony, nem bírja a monotonitást, nehezen tűri a kudarcot, rövid ideig képes egyfajta cselekvést végezni, nem érdeklődik az iskola iránt, akkor mindenképpen érdemes első körben kikérni a fejlesztőpedagógus véleményét. A fejlesztőpedagógus kapocs az óvónő és a speciális ellátórendszerek között (nevelési tanácsadó, logopédus, pszichológus), aki mindenképpen segíteni tud annak megállapításában, hogy pusztán részképességzavarokkal küzd a gyerek (ami a fejlesztéssel remekül kiküszöbölhető), vagy egyéb szakszerű foglalkozásra van szüksége.

3. Miért nem elég, ha a szülő otthon, a kereskedelemben elérhető fejlesztőfüzettel fejleszti a gyereket?

A szülő felelőssége, hogy érzelmi biztonságot teremtsen a gyereknek, és biztosítsa fejlődését. A legtöbb odafigyelést és szeretetet a szülőtől várja, és tőle is kell megkapnia. A fejlesztés, a tanítás szakma, amelyhez speciális tudás, szakmai ismeretek és pedagógiai tapasztalat szükséges. A szülői mesterség nem azonos a tanítás mesterségével, és nem is kell, hogy az legyen. A szülői szerepet nem kell, hogy befolyásolja a tanulás "gyötrelme", a számonkérés nehézsége. Ez legyen a pedagógus dolga, aki a legjobban akkor működik, ha támogat és követel.

4. Mi köze van a mozgásnak az okossághoz? Hogy lenne attól érettebb egy kisgyerek, ha többet ugrándozik meg énekel?

A kisgyerek legfőbb szükséglete a mozgás és a játék. Tapasztalati úton, utánzással tanulja a környező világot. A mozgás fejlődésével együtt fejlődik a manipuláció, a finommozgás és nem utolsósorban a beszéd (hiszen az is egyfajta mozgás). Ha a nagymozgások megfelelően alakulnak, majd tovább finomodnak, ez lesz a biztos bázisa az írásnak, olvasásnak és számolásnak. Minél több érzékszervünkre hat egy tevékenység, annál jobban beépül, majd készségszintre emelkedik, végül tudássá érik.
Az agyi működés fontos eleme az információk összekapcsolódása, a különböző agyi területek együttműködése vagy egyszerre bekapcsolása. Ezért fontos, hogy a kezdeti készségek mélyen bevésődjenek, automatizálódjanak, hiszen erre épül az összes többi, s ez lesz az alapja a későbbi "okosságnak". A zene az egyetlen, amely mindkét agyféltekét egyformán dolgoztatja: a hallás, a beszéd, a ritmus egysége sehol nem jelenik meg ilyen magas szinten. A hallás és a ritmus a beszéd és az olvasás alapja.

5. A csoportos fejlesztés a részképességzavarok esetén is segíthet? Nem kívánnak ezek a gyerekek egyéni figyelmet?

A csoportos fejlesztés (kis létszámú, 3-4 fős csoportok) előnye, hogy a kicsik számára fontos a kortárscsoport, a tapasztalás, az utánzás. A csoportban levő gyerekek egymásra is hatnak. A pozitív viselkedésmintákat, megoldásokat egymástól is könnyebben megtanulják. Értő és odafigyelő szakember irányításával a jó energiák a csoport fejlődését segítik. Mindemellett kedvezően hatnak az együttműködés, a közösségi szerepek megtanulására. Ez elengedhetetlen az iskolai osztályba való beilleszkedéshez. A szülő kérésére egyéni foglalkozásokat is tartunk.
Sok olyan gyerekkel találkoztunk, akik a nagy létszámú osztályban kezelhetetlenek, nehézséget okoz nekik a beilleszkedés, viszont kisebb csoportban megtalálják a helyüket, szerepüket. Ha ilyen foglalkozásokon megtanulják az együttműködést, akkor később nagyobb közösségben is magabiztossá, határozottá válnak.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék