Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

(S)ikersztori XII.

Szerző: Kerényi Attila

2009. február 26.

Forrás: Kismama magazin

Nem tipikus, de itt, a Lajtától keletre tényleg hallottam már ilyet: "Képzeld, mióta megszülettek a gyerekei, azóta időmilliomos: se mozi, se színház, meccsre se megy, teniszezni se jár, ráadásul állandóan táppénzen van."

Arra gondoltam, ezt én is kipróbálom, úgyis rengeteg pótolnivalóm van az orosz klasszikusokból, meg a Dallast is most kezdték ismételni az egyik sokcsillagos (jó konyak lehet) kereskedelmi csatornán. Meg talán így a Nyanya - nem én találtam ki, Csenge szólítja emígyen az édesanyját - munkahelyét is sikerül megőriznünk az utókor számára. (Igen, fegyelmezett állampolgárok akartunk lenni, mert mostanában a legmagasabb szintről érkezett az intelem: "Jelenleg az egyik legfontosabb cél a munkahelyek megőrzése!" Hogy a szerencsétlennek, akit kirúgtak, még lelkiismeret-furdalása is legyen, mert ennyire sem volt képes, hogy vigyázzon a munkahelyére!)
Sokat nem kellett várnunk, már majdnem két hete folyamatosan jártunk bölcsődébe, amikor jött a telefon, hogy Zsoma - szeretném pontosan idézni - háromszor is híg székletet produkált. (Béla barátom az egyik távol-keleti utazásáról írt dolgozatában oda nyilatkozott a széplelkűek eme definíciójáról: "ez alighanem f-fel kezdődik, -osra végződik, de ilyet az ember mégsem írhat le...") Ez pedig nem bölcsődekonform magatartás. Neveletlen kölke!

Tápos táppénzen
Na, gondoltam, ha hazaérek, a gyerkőcnek szemére hányom a hiányos neveltetését, de megelőzött, már ami a hányást illeti, ha nem is pontosan szemre. Ennek pedig így már a fele sem volt tréfa. Elrohantunk a gyermekorvoshoz, és hazavittünk apatáppénz-papírt, "hányhígszék" vírus elleni csodaszereket, recepteket és az orvosi váróból némi "takonkór" fertőzést Csengének, csak hogy ő se unatkozzon. (Meg én se!)
Szóltam a haveroknak, hogy a következő egy-két hétben sörözésügyben ne számítsanak rám (a nokedlik születése óta nem voltam velük kocsmázni, csak, gondoltam, biztos, ami biztos). És felfegyverkeztem a következő napokra: a főtt krumpli receptje lejegyezve, a pelenkakészletek feltöltve, a mosógép-kezelői tanfolyam elvégezve. (A ruhaszárító kötél használatát magamtól is tudtam.) Szóval ott álltam tetőtől talpig tettre készen, lelki szemeim előtt a gyerekeit ápoló apa romantikus képével. Persze azért elment egy sms a Buszos Mamának is - anyósom busszal jár hozzánk, ezzel vívta ki a titulust -, hogy túl sok programot ne vállaljon mostanában, és maradjon (mobil!) telefonközelben. Ha netán apa becsődölne... (Úgyis olyan "csődös" időket élünk.)

Game over
Ha egyszer megírom a Gyermekápolás otthon című kézikönyvet, ne felejtsek el külön fejezetet szentelni a Táplálás közvetlenül a mikrohullámú sütőből című résznek.
A dolog úgy indul, hogy "A" gyermek tarkóig "híg székletben" hanyatt fekszik a pelenkázón, miközben "B" gyermeket halaszthatatlanul fel kellene csatolni a medúzavadász orrszívó berendezésre. Ezzel egy időben a mosógép intenzív centrifugázásra vált, amitől kétségek kezdenek el gyötörni: a kifolyócső vége a kádban található-e vagy azon kívül - ez a későbbi teendők szempontjából ugye nem teljesen mindegy. A telefon csöng, a teavízforraló fütyül, a macskák hevesen reklamálják az elmaradt reggelijüket, a felettünk lakó beüzemeli a karácsonyra kapott felfújható bowlingpályáját, a rádióban a katasztrófavédelem szóvivője a háromszáz forintos euróról nyilatkozik, és ebben a magasztos pillanatban becsönget két bánatos szemű nénike valami Toronyőr című magazint lobogtatva: - Tudja-e, kedveském, hogy közeleg a világ vége?! (Ekkor hallottam a két babakaja tompa puffanását a mikróból.) Mondtam nekik, meneküljenek el innen, mert ide már megérkezett...

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék