Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Ovi hároméves kortól - kell ez nekünk?

Szerző: Sződy Judit

2012. október 2. | Frissítve: 2015. június 22.

Forrás: babaszoba.hu

Vajon kinek a szükségleteit szolgálja a gyerekek közösségbe íratása? Nézzük a gyerek szempontjából!



2015 szeptemberétől hároméves kortól kötelező az óvoda. Lássuk, jó-e ez a gyerekeknek.

Kevés vagyok neki!

Sokan helyeslik az új rendeletet, sőt már korábban közösségbe íratják a picit, azzal a felkiáltással, hogy a gyerekeknek szükségük van kortárs társaságra, otthon már unatkoznak. Anya nem elég szórakoztató számukra. Ám van, aki ennek homlokegyenest az ellenkezőjét hangoztatja: a gyereknek az anyja mellett a helye, amíg csak lehetséges. Igen, mind a két vélemény helytálló. Csak éppen együtt.

Természetesen az élethelyzettől, az anya igényeitől, a gyerek temperamentumától függően teljesen elfogadható, ha egy gyerek bölcsibe is jár, és az is, hogy iskolakezdésig nem jár közösségbe. De ha pusztán az "átlagos" gyerek valódi igényeit nézzük, a valóság az, hogy a gyerek születésétől fogva igényli a közösségi létet, úgy, hogy az édesanyja bármikor elérhető számára.

Ősközösségi lény

Nem kell kőbaltát barkácsolni és mamuthúst enni ahhoz, hogy jól gondoskodjunk a gyerekeinkről, de azért érdemes visszapillantani az őskorba, hogy megtudjuk, melyek azok az ösztönös szükségletek, amelyek gyerekeinket az első években jellemzik. Természetesen egészen más volt a családok életformája, a szülők igényei és a környezet is. De a picik szociális szükségletei a maiakhoz hasonlóak voltak.

A baba természetesen főleg az anyával töltötte az idejét, de nem volt különleges, ha a többi családtag ölében pihent, vagy éppen egy nagyobb testvér, unokatestvér hurcolászta. Egy biztos: a csecsemőt szinte soha nem tették le. Ahogy nőtt, és kúszni, mászni, járni kezdett, az anya közelében szabadjára eresztették, ahol folyton nyüzsgés volt, mindenki tette a dolgát, a nagyobb gyerekek is ott nyüzsögtek a felnőttek körül. Ha a kicsi őket figyelte, őket utánozta, vagy éppen egyikük-másikuk felvette, arrébb vitte, akkor nem nagyon avatkoztak bele a felnőttek.

Ha a totyogónak az anyja biztonságára volt szüksége, odament az anyjához. Tehát anya ott volt mint biztonságos bázis, és ott voltak a nagyobb gyerekek, szórakozásnak, mintának, "ingernek", ha tudományosabban akarjuk kifejezni magunkat. A kicsi tehát nem unatkozik, az anyának sem kell a nap 24 órájában a gyerekre összpontosítania, élheti az életét. Ez tehát az "otthon maradok a gyerekemmel" és az "óvodába adom háromévesen" egyvelege. Itt bepillanthatsz egy namíbiai gyűjtögető-vadászó törzs babájának életébe.

Nem lehetek ősember!

Nem is kell! De ha ismered az anya és a gyerek természetes igényeit, könnyebben megérted, miért nyűglődik néha, könnyebben rájössz, hogy te magad miért nyűglődsz néha. Szükségetek van egymásra, de szükségetek van arra is, hogy néha egymástól függetlenül is éljétek az életeteket, úgy, hogy ha a kicsinek szüksége van az anyjára, elérhető legyen. Ezt csak részben helyettesíti a játszótér, a játszóház, hiszen ott az anya többnyire a gyerekére figyel, úgy, ahogy otthon, a többi szülő pedig többnyire ismeretlen.

Szerencsére ma már nem ritka, hogy a nagyobb családhoz hasonló csoportok alakulnak ki, amelyekben hasonló értékrendű és "napirendű" szülők találkoznak rendszeresen. Így könnyebben szabadjára engedik a kicsiket, és ők maguk is szabadabbá válnak. Mindannyian jól érzik magukat, így a szülők többsége nem gondolja, hogy a gyereket óvodába, bölcsődébe kellene adni.

- Nekünk szerencsénk van, mert mindennap közösségben lehetünk együtt - tudjuk meg Pechan Esztertől, aki két gyerekével "van otthon", szakmája gyógypedagógus. - Van itt egy jó kis klubunk, ami két éve indult, és már nem is olyan kicsi. Minden délelőtt összejövünk, együtt vagyunk pár órát, és mára már (kis túlzással) legtöbbször az sem tudjuk, hogy mit csinálnak a gyerekek, olyan jól elvannak egymással. A klubot először ketten kezdtük el szervezni, majd hárman, és hipp-hopp többen lettünk. A Mamami fórumon nyitottunk egy topikot, és az I., II., XII. kerületi anyukákat céloztuk meg, így született a Közép-budai Klub. Először egy kávézóban volt az otthonunk, de hamar váltottunk, és az Életkörben bérelünk két szobát. Hetente egy alkalommal van, családonként 600 forint a belépő, ebből fizetjük a bérleti díjat. Mindenki hoz valamit - bababarát nasit, innivalót, beszélgetünk, előadásokat szervezünk, együtt vagyunk. Kétéves elmúlt a klub, ezalatt barátságok születtek anyukák és gyerekek között, így nemcsak a klubnapokon, hanem szinte minden hétköznap találkozunk. Nyilván nem mindig mindenki, de nagy és összetartó a csapat. Van komatál, közös sütés-főzés, kézimunka, többször összefogtunk a bajban. Igazából amolyan modern fonóként működünk, hihetetlen nagy támogató erővel.

Kell az ovi vagy nem?

Ha jól érzitek magatokat, és minden családtag megtalálja a társaságát és a lehetőséget arra, hogy egy kicsit lazítson, akkor nem fog hiányozni az óvoda a kicsinek, főleg nem háromévesen. Ha felmentést szeretnétek az óvodába járás alól, ezt a jegyzőnél kell kérvényezni, de az óvodavezető és a védőnő beleegyezése is szükséges.
Ám ha a család helyzete úgy hozza, hogy nem tudsz otthon maradni, vagy számodra vagy a gyerek számára már unalmas, nyomasztó állandóan összezárva lenni, akkor mindkettőtöknek jól jöhet az óvoda mint lehetőség. A legjobb, ha a döntés előtt felméred a saját igényeidet, felismered a gyereked szükségleteit. Ti ismeritek egymást a legjobban.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék