Gyerek

Nyílt levél a múltba: kétgyerekes énemtől egygyerekes énemnek

Nagy különbséget jelent szingliből szülővé válni, de legalább ilyen nagy ugrás egygyerekesből kétgyerekessé fejlődni. Van persze nehézség is bőven. Egy édesanya most levelet írt korábbi önmagának.
2021. Május 20.
Kibírható?  Fotó: Getty Images

Kedves Egygyerekes Énem!

Te nem hiszed el, hogy milyen jó életed van. Milyen könnyű. Milyen feszültségmentes. Mi? Hogy rossz, nehéz és stresszes? Mennyit alszol? Ne füllents, mert tudom. Hét órát is átalhatsz, mert a lányod három hónapos kora óta késő este kér még egy kis tejet, és legközelebb kora reggel hallod a hangját. Nézd, én négyszer kelek éjszakánként, ami lényegében azt jelenti, hogy le sem fekszem, tizenegy hónapja egyetlen éjjelt sem aludtam át. És ha a kisebbik véletlen eggyel kevesebbszer kel, akkor tuti, hogy a nagyobb megjelenik a hálószoba-ajtóban, hogy fél kimenni egyedül pisilni. Ha nem ébred fel, akkor is attól félsz, hogy a másik mindjárt felkelti a sírásával, és akkor már kettőt kell visszarimánkodnod az ágyába. Na ez nehéz.

Mit mondasz? Hogy fáradt vagy a nap végére, nemcsak mentálisan, de fizikailag is? Te csak ne panaszkodj, mert tudtommal öt évvel fiatalabb vagy nálam, és képzeld, egész más a harmincas éveid elején emelgetni a tíz kilót, mint a vége felé. Szerintem neked még a hajad sem hullik a szoptatástól. Az enyémnek a fele mindig ott marad a kefében. Fogalmam nincs, hogy a szoptatástól, vagy a stressz miatt.

Apropó, szoptatás. Te még nem tudod, de a melled nem fog tönkremenni az első gyerek után. Valamivel kisebb lesz, valamivel kevésbé telt, de nem lesz vészes. Na, az enyém, az a vészes. Fene tudja, miért, de a második gyerek jobban amortizálta, mint az első – igen, tudom, a korom is.

Hogy sokat harcolsz fele? Tudom, mert én is. Csak én már úgy, hogy mellette fél szemmel a másikat kell figyelni, nem ránt-e magára valamit. Az egyik itt visít, a másik ott hisztizik. Már azon gondolkodom, mégiscsak veszek abból a gyógynövényes nyugtatóból egy dobozzal. Ha nem akarok megőrülni.

Te ne szólj semmit, mert te el tudsz intézni egy telefonhívást addig, amíg alszik a lányod. Nekem hiába alszik el a fiam, mert a te lányod már nem akarja a csendes pihenőt, viszont mindenképp akkor kell neki valami (öt valami), amikor beszélgetni telefonálni próbálok. Még véletlen sem egyszerre vannak nyugiban.

Te haza tudsz hozni egy szatyrot a boltból anélkül, hogy izgulni kelljen a gyerek miatt. A másik kezeddel még tudod fogni őt. Én már csak hátizsákkal tudok vásárolni menni, ha mindkettőt biztonságban akarom átterelni az úton. A járművekre való felszállásról ne is beszéljünk… Reméljük, a nagyobbik már épp eléggé vigyáz magára, mert a babakocsit csak két kézzel tudom felemelni. Eddig vigyázott. És tudod, egy gyerek csak egyfelé tud futni. Kettő kétfelé kergetőzik anyával, és azt nem kívánom senkinek… főleg, ha olyan helyen kezdik el, ahol egyáltalán nem volna szabad, teszem azt a ruhaboltban, a kiserdőben vagy a vonatállomáson. Igen, meg van mondva nekik, hogy tilos. Bocs, de nem tudtad megtanulni az elsőnél, hogy hogyan kell hatékonyan nemet mondani, minden körülmények között. Nos, elmesélem neked, hogy ez a másodikra sem jött össze.

Tudod, te, ha el kellett menned valahová, óvodai időben tetted. Nekem bébiszittert is kell hívnom. Vagy vihetem a kicsit. A nagyért is csak úgy tudok menni, ha viszem a kicsit.

Te elmehettél a férjeddel este valahová, mert a lányod a nagyinál aludt. Az én kettőmet egyszerre már nem vállalják a nagyszülők, szóval a randevúknak egy ideje vége.

Te tudsz nyugodtan pisilni úgy, hogy senki ne verje az ajtót. Van az az időpont. Nálam az ilyenért már hálát kell adni.

De tudod mit? Kétszer olyan nehéz az élet, amióta két gyerekem van, de kétszer akkora boldogság és büszkeség is. Ez volt az első anyák napja, amikor ott volt az ölemben a kicsi, amikor a nagy köszöntött, és tudom, hogy jó érzés volt neked az összes ilyen ünnep, de majd meglátod, mekkora különbség, amikor már két virágot kapsz majd. Nem csupán egy virágnyi.