Gyerek

Nem mindegy, hogy dicsérjük meg a gyereket

Általános szülői bölcsesség, hogy dicsérjük meg a gyermeket, amikor jól viselkedik, vagy jót tesz. Azt feltételezzük, hogy a dicsérettől jól érzi majd magát, és ettől jobban is fog viselkedni.
2020. Június 20.
Nem mindegy, hogy dicsérjük a gyereket (Fotó: Getty Images)

Noha ebben van igazság, nem mindegy, hogyan dicsérjük a gyermeket, hiszen nem minden dicsérettől érzi majd jobban magát, és van, hogy a dicséret sokszor inkább csökkenti, mint növeli a motivációt. Egy általános dicséretnek (például: Ügyes vagy!) pedig a további hátránya lehet, hogy a gyermek azt érezheti, valójában figyelmen kívül hagyják ahelyett, hogy ténylegesen észrevennék őt.

Éppen ezért érdemes egy kicsit odafigyelni, és kerülni az általános dicséreteket. Helyettük próbáljunk ki motiválóbb mondatokat, kifejezéseket – Sarah Ockwell Smith, a Mother.ly szerzője ehhez ad segítséget írásában, néhány példával.

Ahelyett, hogy: “Szép munka!”

Próbálkozzunk inkább azzal, hogy: “Köszönöm, hogy segítettél takarítani. Különösen tetszik, ahogy a cipőket szépen egymás mellé tetted. Így reggel sokkal könnyebb lesz megtalálnunk a cipőinket.”

A hatékonyabb dicséret kulcsa, hogy legyünk konkrétabbak. A “szép munka” nem túl specifikus, nem ad hasznos visszajelzést, és utalást arra vonatkozóan, milyen viselkedést érdemes a jövőben is megismételni. Éppen ezért mondjuk el, pontosa mi tett boldoggá, büszkévé, hogy a gyermek valóban értékesnek érezze, amit tett.

Ahelyett, hogy: “Sikerült, megcsináltad!”

Próbálkozzunk inkább azzal, hogy: “Régóta figyelem, hogy próbálod egyedül megkötni a cipőfűződ. Egy kicsit trükkös, igaz? Büszke vagyok rád, hogy próbálkozol és nem adod fel, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan menni fog a gyakorlásnak és a türelemnek köszönhetően.”

Az eredmény helyett jobb az erőfeszítést dicsérni, mert csak az eredményekre koncentrálva hamar demotiválhatjuk a gyereket. Nem baj, ha a sikert is megdicsérjük, de fontosabb, hogy az ehhez vezető erőfeszítésért mondjunk dicséretet, akár azelőtt is, hogy eléri. Ez sokkal inkább motiválja, és azt mutatja, hogy hiszünk benne.

Ahelyett, hogy: “Nagyon szép vagy!”

Próbálkozzunk inkább azzal, hogy: “Nagyon tetszenek az állatok a pólódon, neked melyik a kedvenced? Miért éppen az?”

A gyermek önértékelését, magabiztosságát sokkal jobban támogathatjuk, ha a megjelenését illetően olyasmire utalóan dicsérjük, ami nem esik kívül a befolyásán, ami felett van kontrollja. Tehát ha olyasmit dicsérünk, amit ő maga megváltoztathat, mint az öltözéke vagy a frizurája, azzal megmutatjuk, hogy az ezek mögött húzódó gondolatait, erőfeszítését értékeljük.

Ahelyett, hogy: “Ez egy remek rajz!”

Próbálkozzunk inkább azzal, hogy: “Nagyon szeretem a színt, amit a virágoknak választottál! Miért döntöttél úgy, hogy éppen ilyenre színezed?”

Lehet, hogy ez már a századik alkotás, csak az idén, de a gyermeknek mindegyik egyedi és új. Ha az elkészült kép egyes részleteit dicsérjük, és kérdezzük is azokkal kapcsolatban, a gyermek azt érzi, hogy valóban figyelmesen megnézzük és értékeljük a munkáját.

Ahelyett, hogy: “Csak így tovább!”

Próbálkozzunk inkább azzal, hogy: “Valóban rengeteg erőfeszítést tettél ezért a feladatért, és nagyon örülök, hogy ezt a tanárod felismerte. Megérdemled ezt a szép jegyet, amit kaptál érte! Van olyan dolog, amit ebből a feladatból tanultál, és legközelebb is hasznos lehet?”

Vegyük észre, ha a gyermek keményen megdolgozott valamiért, és értékeljük az erőfeszítését. Ne csak a jó jegyet dicsérjük meg, hanem beszéljük meg vele, mi ment jól a feladatban, dolgozatban, stb., mert az a későbbiekben is a hasznára lehet majd.

Ahelyett, hogy: “Okos vagy!”

Próbálkozzunk inkább azzal, hogy: “Nagyon sokat dolgoztál, hogy sikerüljön megoldanod azt a matek feladatot. Tudtam, hogy sikerülni fog, ha igazán koncentrálsz!”

Ha a gyermek azt gondolja, valami azért sikerült, mert ő természeténél fogva jó benne, az járhat együtt azzal, hogy legközelebb már nem lesz olyan motivált, nem próbálkozik majd igazán. Ha emiatt pedig csalódás éri, azt is megkérdőjelezheti, hogy valóban okos-e.

Ahelyett, hogy: “Ez kedves volt tőled!”

Próbálkozzunk inkább azzal, hogy: “Láttam, hogy segítettél annak a kisfiúnak, amikor elesett. Nagyon megijedt, igaz? Azt hiszem, amikor megölelted, tényleg segítettél, hogy jobban érezze magát. Jó érzés másoknak segíteni, ugye?”

Ezzel is azt értékeljük, amit a gyermek tett, hiszen konkrétan elmondjuk neki, mit láttunk és miért vagyunk büszkék. Ha arra kérjük a gyereket, mondja el, hogy érzi magát egy pozitív cselekedete után, azzal nő az esélye, hogy máskor is megismétli majd.

Ahelyett, hogy: “Helyes, hogy végre megnyugodtál!”

Próbálkozzunk inkább azzal, hogy: “Tényleg nagyon feldúlt voltál, igaz? Rendben van, ha időnként dühös vagy. Ahogy idősebb leszel, jobban megtanulod majd kontrollálni a viselkedésedet. Addig pedig örömmel segítek neked bármikor, hogy meg tudj nyugodni.”

Ha olyankor dicsérjük a gyereket, amikor “jól viselkedett”, és figyelmen kívül hagyjuk, amikor “rosszul viselkedett”, nem jó megközelítés. A gyerekek dühösek lehetnek, ha valamiért nem érzik magukat jól, és még nem tudják kontrollálni az érzéseiket. Ha azért dicsérjük meg, mert megnyugodott, olyan, mintha azt mondanánk, hogy csak akkor szeretjük, amikor boldog, vidám. Helyette támogassuk az érzéseit, bármilyenek legyenek is. Ezzel megmutatjuk, hogy van helyük ezeknek az érzéseknek, és megalapozzuk, hogy a jövőben is bátran megossza velünk, mit érez.

Természetesen ahhoz, hogy tudatosan és hatékonyan dicsérjünk, időre és gyakorlásra van szükség. Haladjunk kis lépésekben, idővel pedig észrevesszük, hogy már magunktól is így tudjuk dicsérni a gyermekünket.

A cikk forrása: mother.ly