Gyerek

Művész apukák: a költő

Varró Dániel szíve közepében a gyerekeknek szóló irodalom áll, legalábbis egyelőre. A Manó Könyvek sorozatban megjelent legújabb kötetét, az Akinek a lába hatos című mondókáskönyvét pedig egyenesen tíz hónapos Misi fia ihlette.
2011. Február 01.

Névjegy

Varró Dániel (33) költő, műfordítóGyereke: Misi (10 hónapos)Felesége: Varró Dánielné Gelencsér Zsófia (25) tanítónő, hittantanár

Egy kritikusa a posztinfantilizmus első képviselőjének nevezte a költőt a Túl a Maszat-hegyen című, gyerekeknek szóló meseeposz megjelenése után, amit most mutattak be Presser Gábor zenéjével a Pesti Színházban is. Dani számára ez cseppet sem sértő, nem sietteti, hogy felnőjön. Most, hogy a tíz hónapos Misi minden rezdülését figyeli, különösen hasznát veszi a lelkében megőrzött gyereknek. De vajon milyen apa a költő?

– Mint bárki, aki szereti a gyerekét. Őrült izgalomban voltam, amikor megtudtuk, hogy kisbabánk lesz. Kicsit tartottam is tőle, mégis szerelemhez hasonló állapotban vártam őt. Aztán amikor megszületett, megszűnt minden szorongás, teljesen lenyűgözött, milyen cuki. Imádnivaló volt azonnal, lehetett őt puszilgatni, gyömöszölni. Pár hét múlva az is kiderült, milyen jó természetű, nevetős kisbaba. Éppen most jön három foga, de egy kis nyűgösködésen kívül ezt is alig vesszük észre.

A művészet több ágon is képviseltetik a pici fiú életében, a költő édesapa mellett van a családban fotós és festőművész is. Édesanyja pedig furulyajátékával kápráztatja el. A művészetekre való érzékenység tehát adott lesz számára.

– Az biztos, hogy Misi sok költészettel lesz traktálva. Pár napos volt, amikor sírdogált, és én Ady-versekkel igyekeztem felvidítani. S láss csodát, sikerült. Ezen felbuzdulva beszereztünk mindenféle mondókáskönyveket, de szegényesnek találtam a kínálatot. Ez adta az ötletet, hogy én is ritmusokba szedjem Misivel kapcsolatos érzéseimet és a mindennapi történéseket. Valahogy úgy történt, hogy míg foglalkoztam vele, megszületett pár sor a fejemben, később leültem a számítógéphez, és rendeztem a sorokat. A kisfiam gondoskodásra szoruló gyerekként és múzsaként is jelen van az életemben, de én neki kizárólag apa vagyok, akivel lehet játszani és nagyokat nevetni.

A mondókáskötetből kitűnik, milyen szinten van jelen az édesapa kisfia mindennapjaiban a pelenkázástól az altatásig. Dani azonban kis önkritikával illeti magát.

– Mindent meg tudok csinálni körülötte, amire szükség van, de a dolgok oroszlánrészét a feleségem végzi. Néha úgy érzem, több időt kellene töltenem a kisfiammal. Igaz, egy légtérben vagyunk akkor is, amikor dolgozom, de az nem ugyanaz, mint amikor minden figyelmemet rá irányítom. Én kicsit elmélázó vagyok és szórakozott. A feleségem sokkal praktikusabb beállítottságú, elkápráztat, mennyi mindent tud a világról, és ezt majd átadja a fiunknak. Így lesz arányban az életünkben a racionalitás és a művészetekre való fogékonyság átadása. De abban is egyetértünk a feleségemmel, hogy Misi a saját ritmusában élhessen. Finoman terelgetjük persze az időbeosztását, de alapvetően ő szabja meg, mikor alszik, mikor eszik, mivel foglalkozna éppen legszívesebben.

Forrás: Kismama magazin