A mondókák, versikék mindig társas elfoglaltságok. Együtt mondjuk őket, ritmusuk, zeneiségük lehetővé teszi a játékosságot és az utánzásra építő tanulást is. Számos területen természetes módon fejleszt: kognitív, fizikai, szociális/érzelmi és nyelvi készségek szintjén is. Mondókázni együttlétet, örömöt, memorizálást, felszabadulást, az anyanyelv megértését jelenti.
Most összegyűjtöttünk olyan mondókákat, amelyek a gyümölcsök téma köré épülnek.
Piros alma csüng a fán,
szakítsd le, te szép leány!
Leszakítom, megeszem,
mert az almát szeretem.
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!
Itt a köcsög!
Mi van benne?
Arany alma,
arany körte!
Add tovább! Add tovább,
te fizesd meg az árát!
Alma, alma
piros alma,
odafönn a fán,
ha elérném,
nem kímélném,
leszakítanám.
De elérnem
nincs reményem.
Várom, hogy a szél
azt az almát,
piros almát
lefújja elém.
Weöres Sándor: Volt egy szép ládika
Volt egy szép ládika,
nőtt benne egy almafa.
Én azon az almafán,
dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
beszakadt a ládika.
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
hull a körte,
hamvas szilva hull a földre.
Itt egy körte, hamm bekapd!
Ott egy alma, kasba rakd!
Bokor alatt dió bújik,
ott ne hagyd!
Weöres Sándor: Kert
Saláta – uborka
terem a kis udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.
Gyere tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlőt.
Zelk Zoltán : Az én kertem
Van nekem egy diófám,
de az olyan fajta;
dió terem rajta,
mellette az almafám,
azon pedig alma.
Mellettük egy szilvafám,
nézem, nézem, mintha
annak ágán se egyéb
teremne, csak szilva.
Tudom, el se hiszitek,
hiába is mondom,
van ribizlibokrom is,
és azon a bokron,
azon is csak ribizli,
azon se nőtt még soha
se szőlő, se mandula –
ilyen az én kertem,
azért tán, mert ingyen kaptam,
nem a boltban vettem!
Hull a szilva a fáról,
most jöttem a tanyáról.
Ej haj, ruca, ruca
kukorica derce.
Egyik ága lehajlott,
az én rózsám elhagyott.
Ej haj, ruca, ruca
kukorica derce.
Kis kalapom fekete,
páva tolla van benne.
Ej haj, ruca, ruca
kukorica derce.
Itt hallgasd meg:
Lipem-lopom a szőlőt,
elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezében,
vaskalap a kezében.
Itt meg is hallgathatod:
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne,
de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába?,
keserű magába?.
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek,
de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.
Kapcsolódó cikkeink mondókák témában:
- A legjobb rajzoltató mondókák
- Ujjas mondókák kicsi és nagy babáknak
- A 10 legjobb mondóka ovisoknak
- Mondókák számokkal
Kapcsolódó cikkek
