Gyerek

Mikor képes megbánni valamit egy gyerek?

A megbánás fontos érzelem, amely segíthet, hogy elkerüljük bizonyos hibák megismétlését, vagy a kapcsolatokat ért problémák kijavítását.
2020. Október 07.
Mikor képes megbánni valamit egy gyerek? (Fotó: Getty Images)

“Ez az egyik leggyakrabban említett érzelem a beszélgetés során, és számos mindennapi döntést befolyásol” – idézi Teresa McCormack, a Queen’s University Belfast egyetem Pszichológiai Iskolájának professzora és vezetője, és munkatársai, a Current Directions in Psychological Science című folyóiratban megjelent tanulmányát a Research Digest.

A megbánást felnőtteknél többször vizsgálták már, de arról sokkal kevesebbet tudni, hogyan alakul ki a gyermekeknél. McCormack és munkatársai az új tanulmányban áttekintették, mit lehet tudni ennek fejlődéséről és felvázolták a hiányosságokat.

A tanulmány szerint hatéves korára a legtöbb gyermek képes megbánást érezni. A kutatók megállapították, hogy a gyerekek “szomorúbbak”, amikor olyan kockázatot vállalnak, ami nem térül meg. (A vizsgálatuk során a 6-7 éves gyermekeknek választaniuk kellett egy “biztonsági doboz” – amely esetében ugyanakkora esély volt 7 vagy 10 zseton megnyerésére – és egy “kockázatos doboz” között – amely esetében ugyanakkora esély volt 16 vagy csak 1 zseton megnyerésére.)

A kutatók azt is megállapították, hogy a gyerekek, akik a leginkább tapasztalták a megbánást, a következő nap nagyobb valószínűséggel választottak biztonságosabb opciót, tehát a megbánás hatással volt a döntéshozatalukra is.

Ugyanazt a korcsoportot vizsgáló utánkövető vizsgálatból kiderült, hogy a megbánás arra is ösztönözheti a gyerekeket, hogy tovább várjanak egy nagyobb jutalomra. Ez a szerzők szerint azért jelentős, mert az eredmények szerint a megbánás maga is ösztönözheti a gyermek döntését az elégedettség, a jutalom késleltetésére. Ez arra utal, hogy ésszerű lehet hagyni, hogy a gyerekek elkövessék a saját hibáikat (legalábbis akkor, amikor az eredmény nem okozhat jelentős kárt).

A felnőtteknél nem csak a rossz döntés, de egy lehetőség elszalasztása is okozhat megbánást. A gyerekeknél úgy tűnik, a megbánásnak ez a fajtája nagyjából 8 éves korban merül fel, és lassan érik. Még a serdülő korúak sem éreznek annyira erősen ilyen fajta megbánást, mint a felnőttek.

A fiatalabb gyermekekkel végzett kutatások szerint bár a legtöbb 6 éves érezhet megbánást, azonban azt nem látja megbízhatóan előre, hogy egy adott jövőbeni esemény bekövetkezte esetén érez-e majd megbánást, szemben egy másikkal. Még mindig nem tudják pontosan, ez a képesség mikor jelenik meg, de a kutatók rámutattak arra, hogy ha például egy serdülő esetében még mindig csak részben fejlett ez a képesség, akkor hozhat kockázatos döntést (például nem alkalmaz fogamzásgátló módszert).

A felnőttek nemcsak önmagukkal kapcsolatban érezhetnek sajnálatot, hanem a másokkal szemben tanúsított magatartásuk miatt is. Tavaly McCormack és munkatársai az “interperszonális” megbánást vizsgálták 5-6 és 7-9 éves gyermekeknél. A vizsgálat során a gyerekek matricákat gyűjtöttek egy díj eléréséért, és adhattak matricákat más gyerekeknek is. Amikor a kisebb gyerekek észrevették, hogy olyan matrica van náluk, amelyre nekik nincs szükségük, de ha odaadják másnak, az a gyermek kapta volna meg a nyereményt, úgy tűnik, nem tapasztaltak megbánást. Azonban a 7-9 évesek tapasztaltak.

A kutatók megállapították azt is, hogy a gyerekek, akik tapasztaltak efféle megbánást, a későbbi vizsgálatok során nagyobb valószínűséggel viselkedtek segítően, a közösséget szem előtt tartva. “Ez utóbbi megállapítás arra utal, hogy az interperszonális megbánás eredményezheti, hogy a gyerekek kedvesebben viselkedjenek” – írják a kutatók.

Annak megállapítására azonban, hogyan mozdítja előre ez a típusú megbánás az erkölcsi fejlődést, még több vizsgálatra van szükség. Illetve vannak még megválaszolatlan kérdések, és azt sem tárták még fel, a vizsgálati környezeten kívül milyen hatással van a megbánás a gyermekek döntéseire. Összességében azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a megbánás “egy kifinomult érzelem, mely viszonylag kései gyermekkorban fejlődik ki”.