Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Mi a gyász?

Szerző: Tauzin Tibor Miklós, pszichológus

2009. június 16. | Frissítve: 2015. november 25.

Forrás: HáziPatika.com

Keveset beszélünk róla, ennek ellenére életünk egy meghatározó, ha nem is pozitív élménye a veszteség. Veszteség mindannyiunkat ér, ezért sajnos szembe kell néznünk a gyásszal is, ami sok nehézséget hordozhat magában.

A gyász pszichológiája

Gyásznak a veszteség hatására bekövetkező érzelmi, gondolkodási és magatartási jellegzetességek együttesét nevezzük, amit általában a szeretett személyek halálával hozunk összefüggésbe. Kisebb mértékben azonban kiválthatja többek közt általunk fontosnak tartott személyek huzamosabb ideig történő eltávozása vagy akár az otthon elvesztése is. A következőkben a fogalom tág értelmezési lehetőségének ellenére egy szeretett személy halálával összefüggésében beszélünk a gyászról, eltekintve a kulturális és történeti különbségektől.

Egyéni különbségek a gyászban

A gyász lefolyása az esetek zömében sok hasonlóságot mutat, ám az intenzitásában mutatkozó különbségek mellett egyéni eltérések is adódhatnak, valamint kialakulhat komplikált (a normál lefolyástól eltérő) gyász is. Ebből már látszik, hogy a gyász mindig egyedi folyamat, amit befolyásol - többek közt - a gyászoló neme, életkora, a halál bekövetkeztének módja és természetesen az elvesztett emberhez fűződő viszonya is.

Elsőként, fontos különbséget tenni női és férfi gyászolók közt, mert a nemi eltérések gyakran családi konfliktusok kirobbanásának okát szolgáltatják. A gyászoló pár tagjai sokszor nem értik, hogy a másik miért másképp éli meg gyászát, mint ő. A nőket a bűntudat és szomorúság általában erősebben hatja át, szemben a férfiakkal, akik több dühöt és szorongást élnek át ebben az időszakban. Ez összefügg a nemi szerepekkel, ami ilyen helyzetben a férfiakat ellentmondó elvárás elé állítja; legyenek erősek és támogassák családtagjaikat, de közben ne feledkezzenek meg érzelmeik kimutatásáról sem. Ez gyakran csak úgy érvényesül, hogy a férfiak magányosan gyászolnak és társaságban igyekeznek elkerülni az elhunytról való beszélgetést. Női családtagjaik gyakran hiába igénylik ezt, ami viták, veszekedések alapját képezheti. Ez megviselheti a családot, de nyílt és őszinte beszélgetéssel a pár tagjai oldhatják az ezen eltérésből fakadó feszültséget.
A nemi különbségek mellett óriási eltérés lehet a gyász megélésében a gyászoló életkorától függően. Egy csecsemő, de még egy kisgyermek halálról kialakult képe is gyökeresen eltér a felnőttek hasonló elképzeléseitől. Fiatal korban a halál véglegessége és az átmeneti eltávozás ideiglenessége közti különbség még nem megfogható, ezért reakcióik is eltérőek. Az egyik leggyakoribb jelenség ilyenkor a regresszió, vagyis egy korábbi életkorra jellemző viselkedési minta újbóli, hosszabb-rövidebb ideig történő felbukkanása.

A nemi és életkori különbségekkel szemben az elhunythoz fűződő érzelmi viszony szerepe és a halál módjának a gyászra tett hatása jóval inkább közismert. A gyász mértéke az érzelmi kötődés mélységével szoros összefüggést mutat, amit a korábban tárgyalt egyéni különbségek csak árnyalni tudnak. Az, hogy várható, vagy hirtelen egy ember halála, és az, hogy természetes vagy erőszakos halált halt szintén befolyásolja a gyászolást. Váratlan haláleset idején nincs idő a felkészülésre, ezért a világba és kiszámíthatóságába vetett bizalom megrendül. Különösen igaz ez vetélés, csecsemőhalál vagy kisgyermekkori halál esetén, mert a gyermekek halála, ha lehet, még váratlanabb. Az erőszakos halálesetek, a világ kiszámíthatóságába vetett hitünk mellett a világ biztonságosságába vetett hitünket is képesek lerombolni, ami érthetővé teszi a hozzátartozók fokozott kétségbeesését.

A gyász menete

A normál gyász folyamatát sokan leírták már, de a többféle felosztásnál fontosabb, hogy mi az, amin a gyászoló keresztülmegy. Amennyiben a haláleset várható, mert súlyos betegség vagy sérülés előzi meg, a gyász gyakran már akkor elkezdődik, amikor a hozzátartozó még él. Sok embernek emiatt bűntudata támad, mert attól tart, hogy ez azt jelenti, ő akarja a szeretett személy halálát. Ilyenkor természetesen nem erről van szó. A megelőlegező gyász szerepe, hogy az azt átélő felkészülhessen a veszteségre a harag és bűntudat megélésén keresztül.

Máshogy gyászol a férfi és a nő


Egy halálhírre a legtöbb ember azonnali tagadással és sokkal reagál, aminek szerves részét képezi a harag és ledermedtség érzése is, a sírás, a légzési nehézségek, és a hitetlenség, esetenként irreális fantáziák a veszteség megszűnéséről. A sokk időszaka viszonylag rövid, néhány perctől pár napig terjedő időtartam, és az úgynevezett kontrollált szakasz követi, ami általában a halállal kapcsolatos teendők tudatosulásával kezdődik.

Egy ember halála minden társadalomban megkövetel bizonyos rituális és formális teendőket, melyet a gyászolónak kell ellátnia. Eközben szembesül először azzal, hogy mindezt az elhunyt segítsége nélkül tudja már csak elvégezni, ami tehetetlenség érzéssel, önbizalomvesztéssel párosulhat. Egyes esetekben a valóság álomszerűnek tűnhet, a gyászoló pedig úgy érezheti, hogy mindez nem is vele esik meg. Ez a szakasz általában a temetésig tart, ami fontos rituálé, hisz tudatosítja az elválást és lehetőséget ad az elhunyt iránt érzettek kifejezésére és másokkal való megosztására.

A temetés után kezdődik a gyász legnehezebb szakasza, amikor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy másoktól egyre kevesebb támogatást kapunk és az életet tovább kéne élni, de már az elvesztett személy nélkül. A testi tünetek közül a gyengeség és összeszűkült gyomor érzése, légszomj és fulladás jellemző ilyenkor, míg a magatartást a szétszórtság uralja. Az érzelmek gyakran ingadoznak, és a düh, szomorúság, megkönnyebbülés, magány, tehetetlenség mellett ismét megjelenik a fokozódó önvádlás és bűntudat is az elhunyt halála miatt. Emiatt a másokkal fenntartott kapcsolatok intenzitása is csökken, a legtöbben visszahúzódóvá és szótlanná válnak. Az átdolgozás folyamata azonban ilyenkor is zajlik, aminek eredményeként a korábban maguktól felbukkanó emlékképek helyét átveszi a tudatos emlékezés, míg végül a gyászoló képes lesz az elhunytra már belső létezőként, vagyis emlékként tekinteni, felidézve a korábbi pozitív közös élményeket. Ekkor már a testi tünetek is megszűnnek és a bűntudat érzése is eltűnik.

Depresszió és gyász

Lényeges különbséget tenni gyász és depresszió között. Bár sok tekintetben hasonlóak, de a normál gyász semmilyen körülmények közt nem tekinthető betegségnek, míg a depresszió - a tünetek hasonlósága dacára - klinikai kategória. Depresszióban az önvád és értéktelenség érzése szélesebb körű, nem korlátozódik az elhalálozott személyre, emellett fokozott örömképtelenség, gyakori öngyilkossági gondolatok jellemzik, és tünetei idővel nem enyhülnek, hanem - kezelés hiányában - fokozódnak. Éppen ezért a gyászolót nem szabad betegnek tekinteni, a gyász folyamata a pszichikus egyensúly helyreállítását célozza, és a normális lelki működés része. Előfordulhat persze, hogy a gyász depresszióba fordul, de ez sosem előzmény nélküli, gyakran több életesemény hatására alakul ki. Ilyen esetben már szükségessé válik a szakember segítsége, de szerencsére ez viszonylag ritka, és a gyász nagyjából egy év alatt magától lezárul.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék