Ungváry Gergely (32) programozó matematikus
Ungváry Major Bernadett (29) minőségügyi mérnök
Ungváry Botond (2 hónapos)
Csak enyhe gyomorbántalomra gondoltam, amikor Betti alhasi fájdalmakra panaszkodott. Este még a szokásos időben lefeküdtünk, de ő egyre rosszabbul érezte magát, nyugtalanul hánykolódott az ágyban. Hajnali háromkor ideje volt indulni a korházba.
Azonnal elfogott az izgalom: hát már itt volna az ideje? Gyorsan összekaptuk a cuccainkat, és elindultunk Tettnangba. Németországban nem lehet orvost választani, csak kórházat, a környéken ez volt a legbarátságosabb. A szülészeten egy nagyon kedves bába fogadott minket. Az ügyeletes orvos pár perc múlva ultrahangos vizsgálattal megállapította, hogy minden rendben, a méhszáj már 2-3 centire nyitva van, ezért mindenképp a szülőszobában kell maradnunk. Pasztellszínű falak, szórt meleg fényű megvilágítással, egyik felében nagy, de egyáltalán nem kórházi hatású ággyal, másik végében káddal. A nőgyógyászati eszközök mind a szem elől elrejtve, szekrényekben – összességében mint egy harmonikus nappali –, az egyik falon bordásfallal és a plafonról lelógó kötelekkel. Betti hasára felhelyezték a vezeték nélküli CTG-t (szívritmus- és hasösszehúzódás-figyelő), így szabadon mozoghatott a szobában. A következő két órában egyre gyakoribb fájásokkal küzdött, miközben különböző testhelyzeteket, szülést segítő eszközöket (bordásfal, labda) próbált ki. A bába csak időnként jött be. Betti kérésére megtöltötték a kádat, beszállt, és én mellé ülhettem egy kis lépcsőre.
Időről időre kis vérrögök kerültek a vízbe, amiket ő nem látott, de számomra kicsit közelebb hozta, hogy milyen fájdalmas is lehet. A bába folyamatosan mellettünk volt. Meglepődtünk, amikor váltáskor azt mondta, nagyon sajnálja, hogy el kell mennie, hiszen már bármelyik pillanatban várható a fiunk megszületése. Perceken belül elindultak a tolófájások. A bába kibontotta a köteleket a kád fölött, és Betti belekapaszkodott. Már szinte folyamatosan fújtatott a kádból félig kiemelkedve, miközben a bába a kád pereme fölé hajolva figyelte az eseményeket.
Ami ez után következett, arra nem voltam felkészülve. A bába, aki eddig lassan, óvatosan és komótosan mozgott, olyan villámgyorsan vetődött be a kádba, mint ahogy egy kaméleon kicsap a nyelvével: a másodperc törtrésze alatt megragadta a kicsi, lila emberpalántát, és kiemelte a vízből. Botond láthatóan nagyon meglepődött, és először még fel se sírt. Már kezdtem volna aggódni, mire egy egészen rövid kis megilletődött „eee”-t hallatott. Kezembe nyomtak egy ollót, hogy a számomra meglepően vastag köldökzsinórt elvágjam. Egy másik bába ezután gyorsan leszárította Botondot, és törülközőbe csomagolta. Eközben fiunk sikeresen lepisilte, amit azzal nyugtáztak, hogy legalább most már tudják, hogy ez is működik nála. Eközben a kádból leeresztették a vizet, és Betti megszülte a méhlepényt.
Még két órát töltöttünk a szülőszobában. Botond ügyesen egyből szopni is kezdett. Szerencsére együtt maradhattunk egy kétágyas szobában, ami a Bodeni-tóra nézett. Nagyon büszke voltam Bettire, hogy egy ilyen éjszaka után ilyen fitten gondoskodik a fiáról. Én is megpróbáltam kivenni belőle a részemet, és átestem az első pelenkázásomon.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
