Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hogyan terelgessük gyermekünket az önállóság felé?

Szerző: Csánki Csilla

2014. augusztus 28. | Frissítve: 2019. június 24.

Forrás: babaszoba.hu

Minden szülő azt szeretné, ha kisgyermeke bátran és bizalommal tekintene a körülötte lévő világra. Ahhoz, hogy a tágabb környezetében megbízzon, szüksége van egy biztonságos bázisra, ahonnan kitekinthet és visszatérhet, amikor csak szeretne.

Csábítónak tűnhet az a gondolat, hogy felgyorsíthatjuk a szocializációs folyamatot, ha sűrűn új helyzetekbe kényszerítjük gyermekünket, például, ha gyakran váltogatjuk azokat, akik vigyáznak rá. Ezzel azonban akár az ellenkezőjét is elérhetjük. A kisgyermeknek élete első éveiben arra van szüksége, hogy legyen néhány olyan ember az életében, aki mindig ott van, akihez kötődhet és akikben megbízhat. Ha érzelmileg biztonságban érzi magát, bátrabban viselkedik majd új emberekkel való találkozáskor vagy új szituációkban.

Átmeneti visszaesés

Még a legbátrabb kicsikkel is előfordul időnként, hogy átmenetileg félénkebbek lesznek és két előrelépés után egyet visszalépnek az önállósodás útján. Lehet, hogy gyermekünk hetekig boldogan integet az óvodai csoport ajtajából, egy nap pedig úgy szorítja a lábunkat, mint aki sohasem akarja elengedni. Velünk együtt ül a családi asztalnál, egy este pedig csak etetőszékében hajlandó enni.
Lehet, hogy saját ágyában alszik sokáig, egyik éjszaka pedig hirtelen felébred és dajkálnunk kell, mint kisbaba korában.

Hogyan terelgessük gyermekünket az önállóság felé?

Természetes állapot

Időnként teljesen természetes, hogy fejlődő gyermekünk vissza szeretne térni a kisbaba állapothoz . Így viselkedhet például, ha beteg lesz vagy valamilyen nagyobb változás következik be az életében, például kistestvére születik, idegenek jönnek látogatóba, apukája hosszabb időre elutazik. Bármilyen ok is áll a visszaesés hátterében, szorosan hozzátartozik a személyiségfejlődéshez és általában maximum néhány hétig tart. Ilyenkor ahelyett, hogy rászólnánk és szülői szigorral próbálnánk rávenni arra, hogy viselkedjen korának megfelelően, segítsük őt abban, hogy bármit is él át, biztonságban érezze magát és érezze támogatásunkat és szeretetünket.
Ha belemegyünk ebbe a "játékba", gyermekünk általában hamar elunja magát babaként az etetőszékben ülve, mozgásában korlátozva és magától fogja kérni, hogy újra velünk ülhessen az asztalnál.

Érzések kifejezése

Segítsünk kicsinknek kifejezni az érzéseit. Például: "Mindig hiányzik nekem apa, ha elmegy dolgozni, neked is?" A gyermekek utánzással tanulnak, így bátoríthatjuk őt is, hogy nyugodtan mondja el az érzéseit. Minél jobban szavakba tudja foglalni, amit gondol, annál kevésbé lesz szüksége olyan kifejezőeszközökre, mint a babás viselkedés.
Természetesen az, hogy mennyire tudja magát szavakkal kifejezni, függ a beszédkészség fejlődésétől is. Próbáljuk meg gyermekünk szemszögéből látni ezeket a szituációkat és gondolkodjunk el azon, vajon, mi hogyan fejezzük ki az érzéseinket , amikor a körülöttünk lévő világ zavarossá, stresszessé vagy félelmetessé válik? Hamar rájövünk, hogy nekünk is jól esne egy ölelés, egy simogató kéz, amitől rögtön szebb lenne a világ.

Mikor nem természetes?

Ha óvodás gyermekünk néhány hét múlva sem esik ki a babás szerepből, érdemes komolyan elgondolkodnunk azon, mi okozhatja ezt a viselkedést. Ha nem jutunk előrébb ennek megoldásában, nyugodtan kérjük szakember segítségét, aki, lehet, hogy egyetlen, velünk való beszélgetéssel kideríti gyermekünk viselkedésének okát.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék