Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hogyan szoktasd be a gyereket?

Szerző: Sződy Judit

2012. augusztus 27. | Frissítve: 2018. július 24.

Forrás: babaszoba.hu

Sorozatunk a bölcsibe, oviba készülő családoknak szól. Ebben a részben a beszoktatásról olvashatsz.

A közösségbe való beilleszkedés nem mindig könnyű, de szükséges


Akár azért, mert már nem tudjátok másképp megoldani, akár azért, mert a gyerekednek már nem elég a társaságod, akár mert elérte a kort, amikor kötelező oviba járni, itt a pillanat, hogy átlépje a családi fészek küszöbét. Akár oviba, akár bölcsibe kezd járni, abban közös a két helyzet, hogy új környezetben, új emberek és új szabályok között kell biztonságban éreznie magát.
Hogy ez mennyire lesz könnyű, az némileg függ az életkortól, és számít az is, hogy előzőleg milyen tapasztalatai voltak közösségi helyzetekben, játszóházban, bölcsődében, de a legfontosabb, hogy milyen a személyisége. A nyitott, kíváncsi, rugalmas, könnyen alkalmazkodó és a külvilág iránt bizalommal teli gyerek hamarabb feltalálja magát a közösségben, míg a zárkózott, bizalmatlan vagy szorongásra hajlamos kicsik nehezebben oldódnak.
- A két gyerekem ég és föld - meséli Éva. - Márk értelmi fejlődése elképesztő volt már az első években. A felnőttek között mindig otthonosan mozgott, társalgott, magyarázott, kérdezett. Otthon jól elfoglalta magát, épített, autózott, könyvet nézegetett. A játszótéren vagy egyedül tett-vett, vagy a nagyobbak társaságát kereste. Két és fél évesen kezdett bölcsibe járni, de nem érezte túl jól magát. Szinte egész nap egy padról figyelte a többieket. A beszoktatás idején leginkább mellettem ült, és hiányolt, ha nem voltam ott. Az ovi már jobban tetszett neki, ott vegyes csoportba került, és a nagyokhoz csapódhatott.
Janka egészen más. Kezdettől nagyon aktív baba volt, nem foglalta el magát egyedül, szórakoztatni kellett, mindenkivel szóba állt, bárkivel jól érezte magát, a lényeg az volt, és ma is az, hogy legyen valami akció. Janka már az első héten jó kapcsolatba került a bölcsőde összes dolgozójával, a konyhás nénitől kezdve a karbantartó bácsiig. A gyerekek között is jól érezte magát. Bár végigcsináltuk a kéthetes beszoktatás összes procedúráját, lehet, hogy neki kevesebb is elég lett volna.

Napról napra

- A fokozatos, a gyerekek igényeihez is igazodó beszoktatási időt minden óvoda biztosítja a családok számára - mondja Árvay Emese óvónő. - A legtöbb intézményben két hetet szánnak rá, úgy, hogy a szülő fokozatosan egyre több időt tölt távol a gyerektől. Azt szoktuk kérni a szülőtől, hogy lehetőleg ő ne játsszon a kicsivel. Mi pedig megpróbáljuk bevonni az éppen folyó tevékenységbe, vagy új játékot ajánlunk föl neki.
Az egyik legfontosabb dolog a bizalom fenntartásában, hogy a szülő visszajöjjön arra az időpontra, ahogy ígérte. Ha azt mondta a kicsinek, hogy reggeli után itt leszek, akkor legyen is itt, ha törik, ha szakad. Különben a gyerek nem fog hinni neki, és kétségbeesik.

Személyes figyelem

A bölcsődei gondozók és az óvó nénik természetesen mindent megtesznek azért, hogy előre tájékozódjanak a gyerekekről, így már az első szülői értekezleten megkérik a szülőket, hogy írják le a gyerekük legfontosabb tulajdonságait, a különleges tudnivalókat, hogy mit szeret, mit nem. A bölcsiben "üzenőfüzetet" vezet a kicsiről a gondozónője, amelyben leírja a figyelemre méltó eseményeket, fejlődési mérföldköveket, és a szülő is válaszolhat.
Ez természetesen nem helyettesíti a személyes kapcsolatot, beszélgetést, amire mindennap lehetőséged lesz. Az oviban minden gyerekről vezetnek fejlettségmérő lapokat, és gyűjtik a rajzait, feljegyzések készülnek fejlődése fontos mérföldköveiről. Ezt fogadóórán megnézheted, de nem viheted haza: az óvoda irattárába kerül.

Kötődés és közösség

A beszoktatásról a legtöbben még mindig azt gondolják, hogy a gyerek fokozatosan megszokja, hogy a szülő nincs vele. Ám ha a dolog lélektani folyamatát vizsgáljuk, egészen más eredményre jutunk. A gyereknek nem a szülő hiányát kell megszoknia, hanem új kötődést kell kialakítania a gondozókkal, óvó nénikkel, így a szülő távollétében is biztonságban érzi majd magát.
Meg kell barátkoznia a környezettel, meg kell ismernie a gyerekeket a már meglévő kötődés, vagyis anyukája, apukája jelenlétének biztonságában. Ha ez így van, nincs sok értelme már az első nap akár egy órácskára is otthagyni a gyereket. A legjobb néhány napot végigülni vele, majd amikor már jóban van az óvó nénivel, akkor otthagyni, akár hosszabb időre is.

Anyának nehezebb?

Sok szülő számára nehézséget okoz, hogy elfogadja, ezentúl máshoz is kötődik a gyereke, más értékrendje is befolyásolja a kicsit, máshonnan szedegeti össze a tudását, és máshonnan is kap viselkedésmintákat. Az sem ritka, hogy a szülőnek (általában az anyának) bűntudata van amiatt, hogy kiszakítja a gyereket a családból, és idegenek martalékává teszi. Elképzelhető, hogy a gyerek már érett lenne a közösségi életre, de a szülő még nem. Ezt sajnos a kicsik is megérzik, nagyon jó radarjaik vannak.
Ha a mama bizonytalan, ők is bizonytalanok lesznek. Ennek látványos jele, amikor a gyerek MÉG három búcsúpuszit akar, vagy az anya még visszaoson az ablakhoz, és könnyes szemmel kukucskál be a csoportszobába. Ha már beírattad, a legjobb, ha az első ovis napokig sikerül elfogadnod az elválás tényét. Beszélgess olyan barátnőkkel, akik már túl vannak mindezen, öntsd ki a szíved, és fogadd meg tanácsaikat. Ha így is nagyon nehéz, lehet, hogy jobb, ha egy ideig apa vagy nagyi viszi oviba a porontyot. A határozott, biztonságot sugalló szülőtől sokkal könnyebb az elválás, és könnyebben megy a beilleszkedés is az új környezetbe.
Olvasd el a cikksorozat első részét!
Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék