Hogyan kell vigasztalni?

Amikor a baba elindul felfedezni a világot, a szülőknek nem árt felkészülni arra, hogy kisebb balesetek, esések előfordulnak majd. A totyogó és az óvodás is lehorzsolhatja a térdét, a tenyerét, a könyökét, kék-zöld-lila foltokat szerezhet, és ezek bizony gyakran fájdalmas élmények lesznek. Hogyan vigasztalhatjuk meg ilyen esetekben a síró apróságot?

Hogyan kell vigasztalni?

Nincs általános recept

Minden gyerek más és más, ki kell tapasztalni, milyen megoldás működik a miénknél – javasolta Császiné Széles Éva pszichológus. A kisgyerekek számára a sírás érzelemkifejező módszer; a legfontosabb, hogy a szülő megértse őt, megkeresse a sírás okát, és megoldja a helyzetet. Azután esetleg elterelheti a gyermek figyelmét. A legjobb, ha kicsit játékosan, “varázsolva” – a gyermeki énünket előhozva – kezeljük a problémát. Nagyon jó, ha az anya kicsit gyerek is tud lenni – jegyezte meg a szakember.

Mint mindenben, az arany középút követendő vigasztaláskor is – mondta a pszichológus. Ha a szülő megijed, a gyerek is még jobban megrémül, ezért fontos, hogy – lehetőleg – nyugodtak maradjunk. Ne reagáljuk túl az adott helyzetet, de ha a gyermek sír, illetve a figyelmünket kéri, mindenképpen válaszoljunk a hívására. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az igényeit még akkor sem, ha csak egy apró horzsolás látszik, vagy még annyi sem: meg is ijedhetett, de az is lehet, hogy – bár nincs komoly külsérelmi nyom – nagyon fáj neki. Támogassuk a kicsit, értsük meg őt, reagáljunk az eseményekre. Nézzük meg együtt, mi történt, vigasztaljuk meg a gyermeket, csak ezután lépjünk tovább, azaz tereljük el a figyelmét, mielőtt esetleg belelovalná magát a hisztibe.

Kísérletezni kell

De hogyan vigasztaljunk? Ez az, amit magunknak kell kitapasztalnunk: hogy mi válik be a gyermekünknél. Adhatunk gyógy- vagy varázspuszit, ölbe vehetjük, mondhatjuk, hogy segít a jó tündér… Ötletet meríthetünk abból, ha tudjuk, más téren mit szeret a gyerek – ajánlotta Császiné Széles Éva. Ha például nagyon igényli az érintést, akkor az ölelés, illetve az ölbe vétel jó “taktika” lehet. A kisebb balesetek alkalmat adhatnak arra, hogy – egy bizonyos kor fölött – megértessük a gyermekkel az ok-okozati összefüggéseket, mit miért nem szabad. Mindezt azonban ne kioktató stílusban tegyük, hanem beszélgetve, partnernek tekintve a kicsit. Vannak viszont olyan gyerekek is, akiket kifejezetten idegesít a bajban az efféle okoskodás, esetükben az lehet hatékony, ha akkor térünk vissza a témára, amikor már mindenki teljesen megnyugodott, például másnap a seb kenegetése közben tárgyaljuk meg, mi történt.

Figyeljük a gyereket!

A szülő reakciója természetesen mindig függ a gyerekétől. Vizsgáljuk meg az adott helyzetet, illetve azt, hogyan viselkedik a kicsi, és eszerint vigasztaljunk! – figyelmeztetett a szakember. Egyes gyerekeknek meg sem kottyannak a kisebb horzsolások, felpattannak, mennek tovább – ilyenkor nem szükséges a szülőnek közbeavatkoznia. Ha a gyerek nem reagál egy-egy nagyobbnak tűnő esésre, a szülőnek sem kell kétségbeesni – természetesen könnyebb balesetekről van szó, nem agyrázkódásról, netalán eszméletvesztéssel járó állapotról.

Előfordulhat, hogy a sérüléssel orvoshoz szükséges fordulni. Ilyenkor is igyekezzünk megnyugtatni a gyermeket, hogy ugyan csúnyán néz ki a seb, de nem olyan vészes, és a doktor bácsi vagy néni segít rajta. Nagyon fontos, hogy mindig előre mondjuk el már az egészen kicsiknek is, mi fog történni, mire számíthatnak – figyelmeztetett Császiné Széles Éva. A gyerekeknek ugyanis nagyon élénk a fantáziájuk, bármit beleképzelhetnek ismeretlen helyzetekbe, ami tovább fokozza a szorongásukat. A képzeletükben – éppúgy, mint a mesékben – akármi megtörténhet.

Kisgyermekkorban nem szabad különbséget tenni fiúk és lányok között – tette hozzá a pszichológus. Amikor sír a gyerek, értsük meg az érzelmeit, és vigasztaljuk meg – nemre való tekintet nélkül.

Kapcsolódó cikkeink: