Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hogy segítsünk a gyereknek átvészelni a pandémiát?

Szerző: Biczó Gabriella

2020. november 26.

Forrás: babaszoba.hu

Mennyit érzékelnek a gyerekek a járvány hatásaiból? Hogyan beszéljünk vagy ne beszéljünk a mostani helyzetről velük?

Hogy segítsünk a gyereknek átvészelni a pandémiát? (fotó: Getty Images)
Tavasszal szép közösségi kezdeményezésként sokan tapsolták meg az egészségügyi dolgozókat emberfeletti erőfeszítéseikért hála. Akkor az jutott eszembe, hogy taps járna a gyerekeknek is. Ők ugyanis egyik pillanatról a másikra zokszó nélkül elfogadták, hogy otthon kell lenni, maszkot kell viselni, nem járhatnak úszni vagy nem találkozhatnak a nagyival. Érezhették, hogy valami különös, nehéz helyzet alakult ki a világban, a szüleik feszültek, a napi ritmus, a családi szokásaik megváltoztak. Hogyan segíthetjük a gyerekeket abban, hogy átvészeljék ezt az időszakot? Mennyit magyarázzunk, hogyan válaszoljunk a kérdéseikre és mivel oldhatjuk a feszültséget? Cziglán Karolina pszichológus segít megválaszolni a kérdéseket.
"Azzal kapcsolatban, hogyan beszélgessünk a gyermekkel a mostani COVID-19 helyzetről, még nincsenek bevált megoldások, hiszen sok szempontból különbözik ez minden korábbi helyzettől, amivel találkoztunk. Különféle betegségekkel eddig is együtt éltünk, így a gyermekek már jó eséllyel hallottak a vírusok létezéséről, illetve azt is tudják, egyes betegségeknek súlyos kimenetük is lehet, de az újdonság, hogy ekkora figyelmet kapjon, és ennyire befolyásolja a mindennapi életünket bármelyik betegség közösségi szinten. Ebből következik, hogy mindenképp beszélni kell róla. Ez azért is fontos, mert a gyermek érzi, hogy "valami van a levegőben", érzi a szülők esetleges feszültségét, és sokkal ijesztőbb, nyomasztóbb számára, ha ez megfoghatatlan, ködös benyomás marad, mintha nyíltan lehetne beszélni, kérdezni, tudni róla" - mondja Cziglán Karolina.

Őszinteség, riogatás helyett

A kérdés persze az, hogyan érdemes beszélni a járványhelyzetről. Alapszabály a gyermeknevelésben, hogy mindig azokra a kérdésekre válaszoljunk, amelyeket a gyerek feltesz nekünk, ne rohanjunk előre azzal, hogy magunktól részletekbe menően túlmagyarázzuk a dolgokat, illetve mindig vegyük figyelembe a válaszadásnál a gyermek életkorát. Vajon ez a jelenlegi helyzetben is tartható-e, hiszen kérdések nélkül is muszáj elmagyaráznunk, hogy például miért kell sokkal alaposabban kezet mosni, vagy maszkot viselni. "Itt is érvényesek az alapelvek, amik más, érzékeny vagy nehéz témánál igazak. Legyünk őszinték, ne ködösítsünk, nevezzük a dolgokat a nevén (nyugodtan kimondhatjuk, hogy vírus, COVID, ha ezeket kerüljük, a gyermek úgy fogja érezni, mi magunk félünk a témától), ugyanakkor ne árasszuk el túl sok információval a gyereket, főleg olyannal ne, amiről nem is kérdezett. Az őszinteség nem egyenlő a riogatással, szülői feladatunk az, hogy a tények mellett az erőforrásokat is megmutassuk, például hogy hogyan védekezhetünk a vírus terjedése ellen, és ne használjuk a saját feszültségünk ventilálására a beszélgetést még nagyobb gyerekkel se" - tanácsolja a pszichológus.
"Teljesen rendben van, ha elmondjuk például, hogy különösen féltjük a nagyit, mert már idős, de ne öntsük a szorongásainkat a gyerekre! Az új szabályok, mint a kézmosás fokozott szükségessége, a maszkviselés, egyes találkozások kerülése erőforrás is lehet, hiszen ezek az eszközeink a betegséggel szemben, jó érzés tudni, hogy van olyasmi, amit tehetünk a veszélyek csökkentésére, azaz nem vagyunk teljesen kiszolgáltatottak, passzívak. Erre érdemes fókuszálni. Semmiképp ne tálaljuk ezek szükségességét bűntudat- vagy félelemkeltő módon, például hangsúlyozva: "hogyha nem mosol rendesen kezet, veszélybe sodrod a nagypapát". Vegyük figyelembe, hogy a kisgyermek a pandémia-helyzettől nem lesz hirtelen felnőtt, nem várhatunk tőle az életkorát meghaladó tudatosságot, például, hogy sose nyúljon a szájához, szeméhez vagy az orrához, ezért, mikor rászólunk, mondjunk annyit: "tudod, most ez nagyon fontos", de ne szidjuk le hisztérikusan, mert ez nem fogja meggyorsítani a tanulási folyamatot."
Hogy mi számít túl sok információnak, arra nehéz mindenkire érvényes választ adni. A gyerek kérdései jó irányt mutathatnak nekünk, szülőknek abban, hogy mennyire mélyen érdemes megválaszolni egy-egy kérdést. Egy kisebb gyermek esetében talán annyi is elegendő, ha magunktól csak minimális ismeretanyagok adunk át, inkább azt hangsúlyozva, hogy mit tehetünk a védekezés érdekében. "A legkisebbeknek nem kell felhozni a vírust sem, főleg, ha még nem igazán ismerik a fogalmat, elég, ha azt mondjuk például, hogyha egymásra köhögünk, vagy egymás után megfogunk dolgokat, azzal átadhatjuk a betegséget, ezért kell kezet mosnunk és maszkot hordanunk. Egy iskoláskorúnak már lehet konkrétan válaszolni, ha érdeklődik, pontosan miféle betegségről van szó."
Arra azonban most is nagy gondot érdemes fordítani, hogy milyen csatornákon keresztül, milyen minőségű információkkal találkozik a kisgyermek. "Ebben a helyzetben különösen fontos, amire egyébként is ügyelnünk kellene, hogy ne menjen úgy a tévé, rádió, bármilyen, felnőtteknek szóló adás, hogy hallja a gyermek. A koronavírussal kapcsolatban ez könnyen vezethet olyan ellentmondásos helyzethez, hogy míg szülőként igyekszünk megnyugtató és pozitív, a gyermek számára kezelhető információkat adni, ezzel éles ellentétben fog állni a híradások drámaisága, a tragédiák, halálesetek, problémák és társadalmi konfliktusok nyers tálalása. Tehát figyeljünk a gyermekhez eljutó információ minőségére"- mondja Cziglán Karolina.

Azzal segítünk a legtöbbet, ha mi jól vagyunk

Jól tudjuk, hogy a gyerekeknek kevésbé a szavak, mint a szülő érzései, tettei számítanak, pontosan érzik, letapogatják, hogy a körülöttük lévő felnőtteknek mi a viszonya a járványhelyzethez, ők hogyan tudják kezelni a szorongásaikat. Milyen belső erőforrásokat tud a szülő mozgósítani magában, hogy a gyerekének elviselhetőbb legyen a helyzet? Kimondhatjuk-e például őszintén, hogy ez a helyzet számunkra ijesztő vagy akkor tesszük a legjobbat, ha megmaradunk szuperhősöknek? "A kimondott szavaknál sokkal fontosabb, hogy a szülő mit kezd a jelen helyzettel, ő kezelni tudja-e a szorongásait. Valójában a saját, benső érzések kezelésével segítünk a legtöbbet a gyermeknek, hiszen ő tudatos és tudattalan szinten is érzékeli a mi állapotunkat, és akkor érzi magát biztonságban, ha mi is. Ez nem jelenti a negatív érzésektől való mentességet, ez nem elvárás. Azonban fontos, hogyha a szülő észreveszi, hogy elárasztották a negatív gondolatok, a szorongás, ha irritáltabb, mint máskor, akkor keresse meg a számára hasznos segítséget"- mondja a pszichológus.
Itt egészen egyszerű dolgokra gondoljunk, egy sétára, kertészkedésre, bármilyen hétköznapi tevékenységre, ami feltölt bennünket. "Nagyon sokat segít a természetbe való kijárás. Érdemes befelé figyelni, hogy ráérezzünk, valójában mi használ nekünk, mert előfordulhat, hogy a kikapcsolódásra szánt program, mint tévézés vagy a közösségi oldalak túl gyakori látogatása csak leszív minket és további szorongást generál bennünk. Jó, ha különösen figyelünk a mozgásra, ha home office-ban vagyunk, arra, hogy legalább rövid időre kimozduljunk, természetes fényt is lássunk. Sokat segíthet a jóga, a relaxálás és a meditálás. Ezekhez az interneten is találunk videókat, applikációkat, de közösségben, online is végezhetjük" - mondja a pszichológus és hozzáteszi, hogy a mostani a helyzetben is az egyik legnagyobb segítőtársunk a humor. "Lehet jópofa maszkot választani, lehet, sőt, érdemes a megváltozott helyzetben a pozitívumokat is meglátni, például örülni a felszabaduló időnek, ami a kevesebb utazásnak köszönhető, hiszen számos munka- és hobbitevékenység került át az online térbe."

Szabad játék, mese

A pszichológus szerint, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk szorong, azonban ez nem nagymértékű, akkor nem kell megijednünk. Azon kívül, hogy beszélgetünk, biztosítsunk lehetőséget a szabad játékra, mert ebben képesek a gyerekek leginkább megjeleníteni és feloldani a feszültségeiket, esetleg szorongásaikat. "Ehhez szükséges, hogy sok nyugodt idő álljon rendelkezésére, ne zsúfoljuk tele a napját irányított foglalkozásokkal, illetve minél kevésbé kössük le képernyővel, olyan "pihenéssel", amiben nem tudja megjeleníteni érzelmeit. A játékban akár egyedül, akár a testvérekkel vagy felnőttekkel beviheti az őt foglalkoztató témákat. Ha ez történik, semmiképp ne akarjuk eltéríteni, és "kellemesebb" irányba terelni, hiszen épp ez az a biztonságos helyzet, amiben a gyermek kontrollt nyer a számára ijesztő tartalmak fölött. Ezért nagyon is jó, ha a játékba, rajzolásba bekerül a vírus, a kórház, a betegség, a halál. Ha éppen a szülő a játszótárs, legyen benne partner, kövesse finoman a gyerek irányát, engedje, hogy alapvetően ő vezesse a játékot, legfeljebb finom javaslatokkal álljon elő. Például felvetheti, hogyha épp COVID-dal fekszik a kórházban a maci, hogy "és az orvosok itt keverik neki a gyógyszert", ám ha a gyerek úgy dönt, a gyógyszer márpedig nem fog hatni, a maci meghal, sőt, még a temetését is megrendezi, akkor ebben legyen partner a szülő, mert akkor arra van szüksége, hogy ezt játssza el."
Segítségünkre lehet a feldolgozásban, a feszültségek feloldásában a mese is. Azt talán felesleges magyarázni, hogy a népmesék az életről szólnak, minden létkérdés, minden archetípus megjelenik bennük, meghatározó szerepük van a gyermekek (és felnőttek) életében. Érdemes olyan meséket választanunk, amelyek bátorítók, amiben a főhősnek valamilyen nem várt nehézséggel kell megküzdenie, például kútba esik, megannyi akadályt kell legyőznie, akár a félelmetes sárkánnyal is meg kell küzdenie: a klasszikusnak nevezhető Holle anyóra, Csipkerózsikára, Az égig érő fa c. magyar népmesére vagy a Csillagszemű juhászra is gondolhatunk. Igazi varázsmese Arany László Fehérlófia c. meséje, életről-halálról szól a Hogyan csapta be a halált az öreg Jaagup? lett mese. Kortárs meséket is hívhatunk segítségül, Both Gabi Palipál, a csupaszív lovag c. meséje izgalmas lovagmese, sok humorral. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember, a Hintalovon Alapítvány vezetője tavasszal a kézmosás fontosságáról írt mesét, Bendl Vera Berci nem megy iskolába c. könyvét ugyancsak a járvány feldolgozásának segítése hívta életre. Tóth Krisztina meséje is a koronavírusról szól, a tavaszi karantén alatt íródott, amikor saját nyolcéves lányának próbálta elmagyarázni mi történik éppen körülöttünk. Zalka Csenge Virág mesemondó gyűjtése a világ népmeseirodalmából pedig a várakozásról, a bezárkózásról szól.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék