Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hogy kell önállóságra nevelni a gyereket?

Szerző: Babaszoba.hu

2018. február 21.

Forrás: babaszoba.hu

A legtöbb szülő számára nehéz döntés először egyedül hagyni, illetve egyedül elengedni a gyereket. Mikor és mennyi időre maradhat egyedül a gyerek? Mikor engedjük el egyedül a boltba, az iskolába?

Hogy kell önállóságra nevelni a gyereket?
Mikor aludjon először barátoknál, táborban, osztálykirándulásokon?

Nyilván vannak egyéni eltérések, de a gyerekek fejlődése sok hasonlóságot mutat, ebből adódóan vannak tapasztalatokon alapuló válaszok. Viszont érdemes először végiggondolni, mielőtt azt mondjuk, de az enyém nem elég érett vagy túl szeleburdi. Mert az esetek legnagyobb részében a gyereket igenis el lehet, és el is kell kezdeni függetlenségre szoktatni.
Mielőtt részletesebben is megnézzük, fontos tudni, hogy Magyarországon nincsen olyan jogszabály, ami bármilyen életkori korlátot állapítana meg.

A cikk forrása: Salamon Eszter: Szülő-megőrző című könyve
A gyereknevelés lehetőségét, örömét és felelősségét a szülők vegyék vissza, bármennyire is elfoglaltak a hétköznapokban. Ne adják, hárítsák át a feladatot az óvodára, iskolára. Nem tudja ellátni. A kötet szerteágazóan mutatja be e feladatot, a megválaszolandó kérdéseket, sőt még a jogi környezetre is kitekintést nyújt, pl.: Gyerekjogok gyereknyelven; ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, stb. mellyel kitűnik a hasonló népszerű kötetek között.

A szülő belátására van bízva, hogyan dönt. Természetesen történhetnek balesetek, de a bírói gyakorlat is azt mutatja, az egyedül hagyott gyerekek esetében ún. gondatlan veszélyeztetésként ezt csak óvodások vagy annál is kisebb gyerekek esetében szokták egyáltalán vizsgálni, illetve ha egészen kicsi gyereket 6-10 éves testvérrel hagynak egyedül.
Nem tér el ettől a tapasztalat sem, mi máson alapulna a jogi gyakorlat. Két dolog biztos: minden 5-6-8 éves gyerek sokkal körültekintőbb, ha egyedül van, és tudja, a szülő szeme nem figyel helyette, a gyerekeink pedig sokkal ügyesebbek és megbízhatóbbak, mint a legtöbb szülő gondolná, nehezebb feladat megbízni bennük, mint nekik élni ezzel a bizalommal.

Iskolás gyereket néhány órára már nyugodtan egyedül lehet hagyni a lakásban, 10-12 éves gyerekekre pedig már rá lehet bízni a kistesót is pár órára - nyilván a kistesó korától is függően.
Fontos azonban, hogy bezárni soha nem szabad. Mindenképpen kell legyen nála kulcs, vagy tudnia kell, hogyan lehet belülről kinyitni az ajtót. Az első időszakban mindenképpen fontos, hogy a gyerek tudjon egy vésztelefonszámot is, a szülők vagy nagyszülők mobilja, munkahelyi száma legyen kéznél.

A gyerekeknek már egészen kis korban meg kell tanítani a 112-es segélyhívó számot, és az is megoldás, ha akad egy szomszéd, akiről a gyerekek tudják, hogy otthon tartózkodik, és a szomszéd is tud arról, hogy a gyerek vagy gyerekek egyedül vannak. Ez a változat működhet, ha néhány percre le kell szaladni a boltba az óvodás gyerek mellől. Nagyobbaknál nyilván csak akkor van szükség ilyen biztonsági kötélre, ha hosszabb időre megyünk el, mondjuk moziba, színházba.
Egész éjszakára magára hagyni alsós gyereket még semmiképp sem ajánlott, de a 11-12 évest megfelelően előkészítve, nagy ritkán már lehet. Ilyen alkalmakkor mindenképpen legyen kéznél biztonsági telefonszám.
Természetesen mindennek előfeltétele, hogy 4-5 éves korban már mutassuk meg a gyereknek a legfontosabb háztartási eszközök használatát, hogy iskolakezdésre már meg tudja nyitni a vízcsapot, tudjon magának innivalót tölteni, ételt elővenni. Nyilván nem kell megtanulnia főzni egy alsósnak, bár én magam kilencéves koromtól főztem egyedül, mert ezt a művészetet anyámnak nem sikerült elsajátítania.

Szintén sokan félnek alsós gyerekeiket önállóan elengedni az iskolába, az edzésre, a boltba. Pedig ezt leginkább a gyerekünk biztonsága érdekében kellene időben elkezdeni. Egy nagycsoportos óvodást bátran elküldhetünk a boltba, ha nem kell átmenni az úton, kiszámolt pénzzel és ismert termékért. Az iskolaérett elsősnek elég néhányszor megmutatni, hol és hogyan kell átkelni az úton, utána mehet egyedül. Még nem találkoztam olyan szülővel, aki, ha rászánta magát a gyerek elengedésére, és óvatosan, 50-100 méterről követte, ne azt tapasztalta volna, hogy a gyerek százszor annyira figyelmes, mint amikor fogjuk a kezét, és pontosan úgy csinálja, ahogy mondtuk neki.
Mire eljön az első lázadás, a kiskamasz kor, már eszébe sem jut, hogy azzal lázadjon, nem néz körül. Ösztönné válik a közlekedés. Ha viszont késlekedünk, várunk a kiskamasz korig vagy még tovább, esetleg pont úgy fog lázadni vagy vagánykodni, hogy átszalad az úton. A tömegközlekedésbe is nyugodtan beengedhetjük, nyilván ismert útvonalon, már elsős-másodikos korban.
Fontos, hogy a szülő is számos alkalommal menjen vele, mielőtt egyedül kellene buszra, villamosra, vonatra szállnia. A rendszeresen autózó gyerekek esetében rá kell szánnunk néhány autó nélküli hónapot ezekre az utazásokra, ha jót akarunk neki és magunknak.

A rendszeresen egyedül közlekedő vagy egyedül hazajáró gyereknek nem árt minél előbb egy olcsó mobiltelefont a kezébe adni, akár úgy, hogy a szülőkön, nagyszülőkön kívül mást ne tudjon hívni róla.
Fontos a saját lakáskulcs is. Sokan félnek attól, hogy ha a gyereket kizsebelik, azonnal be is törnek majd a lakásba. Bár a világ biztonságosabb, mint ahogy a média vagy a károgó szomszéd sugallja, mindenképpen meg kell határoznunk néhány szabályt otthonra és az utcára is.
A legfontosabb otthoni szabály, hogy senkinek, még a postásnak vagy ismerősnek sem nyitunk ajtót, ha nincs előre megbeszélve. Még ha a szomszéd, rendőr vagy egy barát csenget, akkor is legyen az a szabály, hogy a gyerek hívja fel a szülőt, mielőtt kinyitná a zárat.
Az utcára vonatkozó legfontosabb szabály, hogy ha bármi furcsa történik vagy bizonytalanul érzi magát, hívja fel a szülőt. Ha el akarnak venni tőle valamit, ne álljon ellen, hanem adja oda, és szaladjon el. Ezért is praktikus telefonból is olcsót venni. Érdemes megállapodni abban, hogy a lakáskulcs és bármi, a lakcímet tartalmazó dokumentum soha ne legyen egy helyen.

A magyar jogszabályok szerint mindenkinél kell lennie személyazonosításra alkalmas igazolványnak (ez egy igazi szocializmusból maradt őskövület, külföldieknek érdemes külön is szólni, hogy előállíthatja a rendőr, tehát beviheti a rendőrségre, ha nincs náluk személyi, útlevél vagy jogosítvány). A kisebb gyerekek esetében a gyerek személyije legyen mindig a szülőnél.
Az önállósodás útján járó iskolás gyereknél jogszabály szerint mindig kellene lennie személyinek, de a diákigazolványnak feltétlenül, főleg mivel az a tömegközlekedéshez mindenképpen szükséges.
Fontos kérdés még, hogy mennyi pénz legyen a gyereknél. Sok pénz semmiképpen, de ahogy mi magunk sem szeretünk elmenni otthonról teljesen üres pénztárcával, már az elsősnél sem árt, ha van legalább száz-kétszáz forint, még akkor is, ha nyilván csomagolunk neki uzsonnát, adunk vele innivalót. Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szüksége, de ennek felhasználásában is érdemes megállapodni. Nem mindegy, hogy zsebpénz vagy valami más. Ha zsebpénz, ne szóljunk bele, mire használhatja fel, az a saját pénze, bár tanácsokat a legtöbb gyerek elfogad.
A cikk "Salamon Eszter: Szülő-megőrző - Kalauz a nevelés, oktatás és gyerekjog világához szülőknek" könyvéből származik. A kötetet megtalálják a boltokban és webáruházakban.
Kapcsolódó cikkeink önállóság témában:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék