Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Ha törik, ha ropog

Szerző: Szatmári Zoltán

2008. október 23. | Frissítve: 2015. szeptember 18.

Forrás: HáziPatika.com

A csonttörések szempontjából a kisgyermekkor az egyik legveszélyeztetettebb populáció. Dr. Sárközy Sándor gyermeksebésszel, a Heim Pál Gyermekkórház osztályvezető főorvosával e témát jártuk körül.

Ha elesik a gyermek, vagy sírva jön haza, mert megütötte magát, az aggódó szülőnek általában a "Csak nem törte el valamijét?" kérdés az ugrik be elsőnek. Jó tisztában lenni vele, melyek a csonttörés alapvető tünetei.

A csonttörés nemcsak a csontszövet, de a csontot borító csonthártya, a környező erek és idegek sérülésével, valamint az izmok bevérzésével és duzzanatával is jár. Nyílt törés esetén a törött csontrészek átszakítják a bőrfelszínt. Fedett törés esetén biztos jelnek tekinthető, ha a végtag alakja megváltozik, deformálódik, illetve mozgathatósága kórossá válik, vagy ha a csontvégek ropognak. Csonttörésre utalhat az is, ha az érintett testrész duzzadt, fáj, vérömleny keletkezik rajta, és élettani működése nem megfelelő, illetve teljesen kiesik.

Milyen vizsgálattípussal tudnak meggyőződni a gyermekeknél arról, hogy valóban törésről van-e szó?

A felnőtteknél is alkalmazott röntgenvizsgálat az, amelyet leggyakrabban alkalmazunk, de a röntgen nem minden esetben ad megnyugtató képet. Gyermekkorban a csont szerkezete a csontosodási magok miatt más, mint felnőttkorban. Gyermekkorban a csontvégeken vannak olyan állományok, ahol a növekedés zajlik, és ezek a területek nem adnak röntgen árnyékot. Ilyen esetben a helyes diagnózis nehezebb.

A lábtörés gyerekkorban gyakori


Jó, ha baleset esetén a gyermekekhez szokott traumatológus vagy sebész látja a sérülést, és ha szükséges, más kiegészítő vizsgálatokat is bevet. Ilyen lehet az ultrahang, illetve az MR (mágneses rezonancia). Az MR természetesen nehezebben hozzáférhető vizsgálat, de ha a sérülésnek műtéti konzekvenciája is lehet, akkor érdemes lehet elvégezni ezt a vizsgálatot.

A gyermekkor mely szakaszaiban gyakoriak a csonttörések?

Amikor a gyermek megtanul járni, sokat mozog és sokat esik, mivel még koordinálatlan a mozgása. Ilyenkor gyakoriak a törések. Továbbá az első két-három életévében sem a biztonságérzet, sem a veszélyérzet nem alakul ki a gyermekekben, így ez a kor természetesen több balesettel járhat. Amikor a motorizáció előtérbe kerül, szintén megszaporodnak a törések. A nagyobb gyerekek már biciklire ülnek, vakmerőbbek, vagányabbak, és hamarabb kész a baj. Egyébként azt kevesen tudják, hogy az egyéves kor alatti végtagtörések 50 százaléka bántalmazásból fakad. Ez sajnos világjelenség, nem magyar sajátosság.

Van a sérüléseknek szezonalitása?

Természetesen. Nyáron és télen több a gyermekek szabadideje, és ilyenkor több veszély is leselkedik rájuk. Nyáron a biciklizés, görkorcsolyázás, gördeszkázás, a vizes felületen történő elcsúszás okozhat komoly töréseket, míg télen a síelésből, szánkózásból, korcsolyázásból fakadó csonttörések száma szaporodik meg.

Hogyan lehetne a csonttörések számát csökkenteni?

Tudatos magatartással és kellő odafigyeléssel - és persze a szülői felelősség sem elhanyagolható. Mondok egy példát: Míg Ausztriában a gyermekek bukósisakban, térd- és könyökvédőben bicikliznek, addig itthon elvétve látni csak gyermekeket teljes "védelmi" szerelésben. Nálunk ez a kultúra még csak nyomokban van meg. Pedig a védőeszközöknek óriási jelentőségük van egy esetleges baleset kapcsán.

A csonttörések kezelésében történt-e fejlődés az utóbbi évekhez képest?

Igen. A modern rögzítőkötések mellett igazi áttörés a műtéti kezelések fejlődésében ment végbe. Az elmúlt 10-15 évben ún. minimál invazív műtéti technikákat alkalmazunk. Ezekkel gyorsan és egyszerűen tudjuk rögzíteni azokat a töréseket, amelyek instabilak, nem állnak meg gipszrögzítésben.

A gipszrögzítés tulajdonképpen csak pihenteti a törést, és alkalmas környezetet biztosít a gyógyulásnak. Ha a törés instabil, akkor a gipsz nem elegendő, mert nem fogja meg. Ilyenkor a törést műtétileg kell rögzíteni. Ezek a rögzítő eljárások óriási fejlődésen mentek keresztül.

A régi lemezes rögzítést néhány kivételtől eltekintve teljesen elhagytuk, általában velőűrsínnel vagy más, pl. tűződrótos technikákkal dolgozunk. Ezek lényege, hogy kis feltárást igényelnek, így nem csak kozmetikailag előnyösek, de gyorsabban és hamarabb is gyógyul a törés. Ez azért is jó, mert a gyerekeknél a műtéti igénybevétel sokkal nagyobb pszichés és fizikai traumát okoz, mint a felnőtteknél.

Milyen tényezők befolyásolják a törések esetén a gyógyulási folyamatot?

A gyógyulási idő függ a töréstípustól, és attól, hogy melyik csont, hol és hogyan tört el, valamint az is számít, hogy milyen korosztályú a páciens. A gyermek nő, és ezt a növekedési potenciált ki is lehet aknázni. Bizonyos esetekben lehet, hogy nem is a tökéletes helyreigazításra kell törekedni, mert be kell kalkulálni a csontnövekedési potenciált is.

Ha az orvos tisztában van azzal, hogy az adott életkorban a kérdéses csontnak milyen a növekedési potenciálja, akkor azt jól ki lehet használni. De az is igaz, hogy ha az orvos ezt nem jól méri fel, akkor abból probléma is adódhat. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy olyan traumatológus, gyermeksebész kezelje a gyerekkori töréseket, aki ezekkel a folyamatokkal tökéletesen tisztában van.

Amennyire meg lehet lovagolni egy hullámot az óceánon, ugyanúgy bele is lehet bukni. A csecsemőknél egy törés 2-3 hét alatt is meggyógyul, de van olyan csont a szervezetben, amelynek a gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe, akár 14-16 hetet is.

Van olyan eljárás, amivel gyorsítható a gyógyulás folyamata?

A jóltápláltság, a kalciumban gazdag élelmiszerek - tej, tejtermékek - elősegítik a gyógyulás folyamatát.

Egyébként ha egy gyermek csontstruktúrája ép, akkor az jól gyógyul, mert növekedésben van, és mert sokkal vastagabb a csonthártyája, mint a felnőtteké. A gyógyulást az is elősegíti, hogy a gyermekek aktívak. A töréskezelés utolsó fázisban, amikor arra van szükség, hogy meglegyen az adekvát terhelés és aktivitás, a gyerekekre lehet számítani.

Rendelkezésre áll-e megfelelő számú szakember az országban, akik a csonttöréses gyermekeket el tudják látni?

Gyermeksérültekkel két szakma foglalkozik, a traumatológia és a gyermeksebészet. Magyarországon azokon a területeken, ahol nincs gyermeksebész, a traumatológus látja el a gyermekeket. Szerencsére van sok jó hozzáértő traumatológus és gyermeksebész az országban, de nem volt ez mindig így.

Mintegy 15 évvel ezelőtt a Magyar Traumatológus Társaság és a Magyar Gyermeksebészeti Társaság létrehozott egy közös Gyermektraumatológia Szekciót, hogy tisztázzák a gyermekellátás és -kezelés sarkalatos pontjait, és lefektessék az irányelveket. A két társaság Gyermektraumatológia címmel olyan tankönyvet alkotott, amely külföldi szakirodalom mezőnyében is megállja a helyét.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék