Vekerdy: nem kell aggódni!
Rövid válaszom ez volna: természetesen hagyják nyonyózni a kislányt és vigye be nyugodtan az óvodába.
(A mi lányunk is ragaszkodott körülbelül négyéves koráig a főrongyhoz, de ma már természetesen nem a főronggyal jár az egyetemre.)
Kicsit részletesebben. Ez a
kötődés egyáltalán nem túl sok ebben a korban, és a leghatározottabban állíthatom, hogy
semmiféle káros hatással nincs a gyerekek személyiségfejlődésére. Kinek rongya van (régi anyai selyemsál, lassan apró cafatokra tépkedve és a cafatok közül a legnagyobb a főrongy), kinek egy pelenkadarabja, kinek kispokróca, amit magával visz, kinek kispárnája és cumija, kinek mackója, aminek esetleg a fülét is rágja, szopja és így tovább.
Ezeket a tárgyakat a "tudomány" is számon tartja, és átmeneti tárgynak nevezi őket. A gyerek már tud egyedül lenni, de azért még kell valami, ami helyettesíti, megjeleníti a másik embert, az anyát, aki biztonságot ad. Persze némi többletmunka akadhat. (Lehet, hogy Aggtelek felé autózva az egyik országúti pihenőben marad a főrongy, és hiába megyünk vissza már jó néhány kilométerről, nincs már ott, eltűnt, talán más is megkívánta...)
Azt is elhiszem, hogy nekünk, férfiaknak idegesítő lehet a nyonyózás, mert mi nem tudunk türelemmel a jelenben élni, hanem már a jövő stresszkezelési technikáira gondolunk, és arra, hogy mikor és hogyan fog róla lemondani a gyerek. Igen, igaza van a feleségének, nem baj, hogy van egy ilyen megnyugtató tárgy, és abban is igaza van, hogy ez nem függőség, a felnőtti patológiás értelemben, mint ahogy abban is, hogy majd abbahagyja magától.
Nem, nem kell a gyereket leszoktatni, én biztos, hogy nem raknám el a nyonyótartóba, és nagyon lebeszélném magunkat arról a tipikus gondolatról, hogy "jó lenne ezen hamar túl lenni, ha lehet".
Talán túl nagy a nyonyó? Vagy megfelelően kicsi hálózsákról van szó, esetleg ez is majd részekre foszlik, és akkor könnyebben kezelhető.
A nyonyó nem "probléma". Nem láttam még kisiskolást, kamaszt vagy nagyobb gyereket, aki az átmeneti tárgyát gyűrögetve járt volna a világban.
Reméljük, az óvoda is ismeri és megérti az átmeneti tárgy fontosságát, és tudnunk kell, hogy minél kevesebbet foglalkozunk ezzel, annál hamarabb és annál biztosabban fog elmaradni.
Kapcsolódó cikkeink:
Hozzászólások